Kereső toggle

Atatürktől Allahig

Politikai földrengés Törökországban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Abszolút többséget szerzett egy iszlámista párt a törökországi választásokon, miközben az eddigi kormánypártok közül egy sem jutott be az új parlamentbe. A nyugati elemzők és politikusok véleménye megoszlik: vannak, akik azzal riogatnak, hogy Oszama bin Laden és az al-Kaida helyi megbízottjai kerültek hatalomra egy NATO-országban, míg mások szerint a stabil török demokráciában az új kormány bebizonyíthatja, hogy az iszlám képes a tálib rendszeren kívül más politikai berendezkedést is kialakítani. Az Európai Unió az elemzők szerint a 22-es csapdájába került: ha a politikai változások nyomán továbbra is elutasítja Törökország csatlakozását, azzal az iszlám radikalizmust erősítheti, míg az esetleges felvétellel ösztönözheti ugyan a muszlim többség? ország demokratizálódását, ugyanakkor kiszolgáltatottá teheti a tagállamokat a török közvetítéssel Európába irányuló iszlám és kurd terrorizmussal szemben.



Necmettin Erbakan, az Igazság és Fejlődés Pártja elnöke bejelenti győzelmüket a törökországi választáson Fotó: Reuters

A hét végén tartott általános választásokon az Igazság és Fejlődés Pártjának (AKP) fölényes győzelme minden elemzőt meglepett. Az AKP abszolút többséget szerzett a parlamentben, így minden bizonnyal Törökországnak ismét iszlámista gyökerekkel rendelkező kormánya lesz az elkövetkező években. Az AKP az ötszázötven parlamenti helyből háromszázötvenre számíthat, ami kényelmes többséget biztosít számára a törvényhozásban. A török parlamentbe való bejutás küszöbe nagyon magas, tíz százalék, ennek következtében most csak két párt jutott be az ankarai parlamentbe, míg a szavazatok több mint negyven százaléka elveszett.

Különlegessége a választásnak, hogy az eddigi kormánykoalícióból egyetlen párt sem került be a parlamentbe. Bülent Ecevit leköszönő miniszterelnök pártja például mindössze egy százalékot kapott, és koalíciós partnerei sem érték el a tíz százalékos határt. A súlyosan beteg, hetvenhét éves Ecevit elismerte, hogy "politikai öngyilkosság" volt tizennyolc hónappal előrehozni a választásokat, amelyre az ország második világháború utáni történelme legmélyebb gazdasági válságának közepén került sor. A drámai gazdasági káoszért sokan Ecevitet teszik felelőssé. Az emberek kiábrándultak a korrupt politikusokból, és elegük van a szegénységből. 

Az AKP választási kampányának középpontjában nem az ideológiai kérdések álltak, hanem a szociális jólét megteremtése és az Ecevit-kormány bírálata, amivel a szekuláris pártok sok szavazóját is megnyerték. Mások attól tartanak, hogy az AKP összeütközésbe kerül a hadsereggel, és így hamarosan megismétlődhet az 1997-es válság, amikor az akkori iszlámista kormányfőt a tábornokok megbuktatták. Törökországban egyébként a második világháború óta már háromszor történt katonai hatalomátvétel.

Az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) iszlámista gyökerekkel rendelkezik: Necmettin Erbakan Jólét Pártjának a romjain jött létre. Erbakan megnyerte az 1996-os választásokat, azonban erőszakos reformjai, amelyekkel a modern, szekularizált török államnak Atatürk által több mint nyolcvan éve lerakott alapjait kérdőjelezte meg, egy évvel később a hadsereg beavatkozását váltották ki. Erdogan tapasztalt politikus, mégsem lehet azonban miniszterelnök: 1999-ben tíz hónapig börtönben ült vallási izgatás vádjával. (A vád alapja az volt, hogy Erdogan a nyilvánosság előtt iszlámistának minősített verseket szavalt el.) A választók ennek következtében úgy szavaztak az AKP-ra, hogy nem tudhatták: a párt sikere esetén ki lesz a következő török miniszterelnök. Az AKP-n belül három jelölt is esélyes, azonban közöttük királycsinálóként Erdogan fogja eldönteni a kormányfő személyét. 

A volt isztambuli polgármester, most pártvezér Reccep Tayyip Erdogan a győzelmi ünneplés közben tartott sajtótájékoztatón viszszafogottan nyilatkozott jövőbeni külpolitikai céljairól. Az első helyre az Európai Unióhoz való csatlakozás folyamatának felgyorsítását tette. Gazdasági programjukat a globális gazdasági folyamatokhoz kívánják illeszteni, és nem kívánják "kihívni maguk ellen a világot". Az új török kormány követni kívánja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) helyreállítási tervét, még ha azt adott esetben módosítja is a saját érdekeinek megfelelően. Török hivatalos személyek és elemzők a mérsékelt hangvétel? nyilatkozatok ellenére attól tartanak, hogy egy iszlámista hátter? kormány miatt csökkenhet Törökország nyugati támogatottsága. A török közvélemény többsége viszont úgy véli, hogy az EU nem látná szívesen Törökországot belül a "körön". 

"Nem akarunk háborút, vért, könnyeket és halált a térségünkben" – mondta az Irak elleni katonai akcióra utalva Erdogan a sajtótájékoztatón. Az AKP az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatait tekinti mérvadónak ebben a kérdésben, és reméli, hogy békésen végződik az ügy. A Turkish Daily News angol nyelven megjelenő török lap elemzése szerint Erdogan véleményével a vezető török politikusok mind egyetértenek, és attól tartanak, hogy egy Irak-ellenes háború destabilizálná a térséget, és rontaná a török gazdaság amúgy is rossz helyzetét. Bár Törökország a NATO egyik legerősebb tagja, és a térségben elfoglalt helyzeténél fogva stratégiai fontossággal bír a nyugati világ számára – kőolaj- és földgázvezetékek Bakutól (Kaszpi-tenger) Ceyhanig (Földközi-tenger) –, most mégis húzódozik attól, hogy egy háborúba keveredjen, mely esetleg gyengítené a helyzetét. Mint ismert, a Kaukázustól dél-délkeletre helyezkedik el a történelmi Kurdisztánnak nevezhető térség, ahol – Törökország keleti, Irak északi és Irán északnyugati részén – mintegy harmincmillió kurd él. Egy esetleges háború oly mértékben destabilizálná ezt a térséget, hogy az Irakban élő és a repülési tilalom miatt gyakorlatilag autonómiát élvező kurd lakosság által lakott északi terület elszakadhat Iraktól – mint Koszovó Szerbiától –, és egy önálló kurd állam jöhet létre. Ez minden török politikus rémálma. 

Az USA–Törökország közötti, történelminek mondható jó kapcsolatok ápolása és a feszülő diplomáciai szálak feszültségének oldása végett Hilmi Ozkok tábornok, török vezérkari főnök a héten Washingtonba utazott, hogy Tommy Franks tábornokkal – aki az Irak elleni háború katonai vezetője lehet – egyeztessen egy esetleges Irak elleni támadásban való török részvételről. 

Törökország az Öböl-háborút követően 1991-ben külpolitikai offenzívába kezdett. Ennek részeként diplomáciai kapcsolatot létesített Izraellel, majd a kilencvenes évek közepén katonai és védelmi egyezményt kötött az izraeli kormánnyal. A Haarec cím? izraeli napilapban megszólaló elemzők reményei szerint egy iszlámista kormány nem rombolja le az elért eredményeket annak érdekében, hogy a többi iszlám országgal szorosabb kapcsolatot építsen ki. A kétoldalú kereskedelmi forgalom több mint egymilliárd dollár évente: Izrael katonai csúcstechnológiát, számítástechnikai rendszereket és öntözőrendszereket szállít, míg Törökország alapanyagokat, kemikáliákat, gép- és elektronikai alkatrészeket, valamint ivóvizet. A Törökországba irányuló izraeli turizmus is igen jelentős.

Izrael számára létfontosságú ez a szövetség, hiszen ellenséges kormányokkal van körülvéve. Eddig a török kormányok nem csatlakoztak az Izraelt elítélő országok kórusához, és a nyilatkozatokban a megbékélés fontosságát hangsúlyozták. Az AKP nem nyilatkozott ettől eltérően, de világossá tette: az iszlám világgal szorosabb kapcsolatot kíván kiépíteni, hogy az Iszlám Nemzetközi Konferencián belül jelentősebb pozíciókat érjen el. Az AKP-n belüli fundamentalista szárnynak azonban figyelembe kell vennie annak a lehetőségét, hogy a hadsereg bármikor beavatkozhat, ha a kormány politikája veszélyezteti az érdekeit.

Olvasson tovább: