Kereső toggle

Nem szaladok példaképek után

Munkaparlament vitaparlament helyett

Interjú Szili Katalinnal, az Országgyűlés elnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– A Magyar Nemzet hasábjain Medgyessy Péter múltját firtató cikkek jelentek meg. A parlamentben az ellenzék lemondásra szólította fel a miniszterelnököt. Van-e elképzelésük, miért most jön elő az ellenzék ezekkel a tényekkel?

– Szerintem tudatosan felépített politikai támadásról van szó. Nyilvánvaló, hogy most óriási probléma az ellenzék számára, hogy a Medgyessy-kormány a száznapos programmmal egy olyan jóléti rendszerváltozásba kezdett, amely nyilvánvalóan találkozik a társadalom nagy többségének egyetértésével. Várható volt, hogy egy ilyen támadás fogja érni a miniszterelnök urat. Én ezt a támadást nemtelennek tartom, és szerintem csak az az egy célja lehet, hogy "rátakarjanak" azokra a kérdésekre, amelyeket a társadalom támogat.



Szili Katalin. A korona marad Fotó: Somorjai L.

– Az elmúlt időszakban az Országgyűlés tekintélye jelentősen leértékelődött. Ön képes lesz-e változtatni a parlamenti kommunikációs stíluson? Vissza lehet-e állítani a parlament elveszett tekintélyét?

– Talán úgy kezdeném, hogy én mindenképpen változtatni akarok. Erre megvannak a saját elképzeléseim. Például a konszenzuális parlamenti demokrácia megteremtése, amely hosszú távon oda vezethet, hogy az ország egésze a konszenzuális demokrácia irányába mozdul el. Nem tudom másképp elképzelni Magyarország jövőjét, főleg azok után, hogy a választási kampányban rendkívül megosztottá vált a társadalom. Majdhogynem azt kell mondanunk: kibékíthetetlen ellentét alakult ki a jobboldal és a baloldal között. 

Két dolgot gondolok megvalósítani: részben a folyamatos működést, amely már megkezdődött, részben pedig az együttműködést. Ez azt is jelenti, hogy igyekszem jó néhány olyan kérdésben, amelyben eddig nem lehetett, konszenzust, együttműködést teremteni. Ebben jó tapasztalataim vannak. Például hosszú idő óta először a napirend elfogadása a négy frakció egyetértésével került a Ház elé. Ilyen az elmúlt években egyáltalán nem volt. Ugyanígy említhetem a kuratóriumok kiegészítését, ami gyakorlatilag az első pillanatokban megtörtént, vagy a médiatörvénnyel kapcsolatos jogharmonizációs kérdésekben tapasztalható egyetértést.

– Lát olyan személyeket, akik szintén támogatják ezt a változást?

– Úgy gondolom, igen. Olyan alelnökökkel vagyok körülvéve, akik szintén hasonlóan gondolkodnak, és úgy érzem, hogy parlamentvezetési stílusukkal is ugyanezt fejezik ki. Azt gondolom, hogy minden frakcióban vannak olyan személyek, akik számára valóban az a lényeges kérdés, hogy ne a parlament tekintélyének a lejáratása folytatódjék, hanem létrejöjjön a konszenzus megteremtésnek lehetősége. Meggyőződésem, hogy a magyar polgárok hosszú távon nem igazán vevők az acsarkodásra. Nem is kíváncsiak erre. Igazi politikai vitáknak kell zajlaniuk, ráadásul a parlamentben, nem az utcán, nem a tereken. Még egy fontos momentuma van az én parlamenti felfogásomnak: a végrehajtás kontrollja kapjon sokkal nagyobb hangsúlyt. Az elmúlt három évben például az MTV egyetlenegyszer sem számolt be a parlament előtt. Úgy gondolom, hogy ezekre igenis sort kell keríteni, sőt a korábbiaknál sokkal nagyobb arányban. 

– Ön úgy fogalmazott nemrégiben, hogy munkaparlamentet akar a vitaparlament helyett. Miben látja a megvalósulás zálogát? 

– 1990 és 1998 között munkaparlament jellemezte az Országgyűlést alkotmányjogi megközelítésben. Ez azt jelentette, hogy minden képviselő úgy érezhette, hatással lehet a jogalkotásra, figyelembe veszik az elképzeléseit, módosító indítványait. Ezzel szemben az elmúlt négy év parlamentje vitaparlamenti jelleget öltött, vég és eredmény nélküli vitákat produkált. Szeretném, ha sokkal nyitottabbá válna a bizottsági munka, ha az egész parlamenti működésbe sokkal mélyebb betekintést nyerhetnének azok is, akik hatással lehetnek a jogalkotás folyamatára.

– Egészen új kezdeményezéseket is el akar indítani a közeljövőben. Ezekkel a lépésekkel vissza tudják nyerni a választók, a polgárok bizalmát?

– Úgy gondolom, igen. Ha meglátják ezek lényegét. Terveim között szerepel az, hogy az ősz folyamán létrehozzunk egy civil irodát, ahol az infrastruktúra lehetővé teszi, hogy a civil szervezetek is betekintést nyerjenek a módosító indítványokba, előterjesztésekbe, és adott esetben bele is szóljanak. Ugyanígy tervem egy sajtóiroda létrehozása is, hasonló felszereltséggel és körülmények között. Még egy fontos dolgot szeretnék elérni ahhoz, hogy valóban visszanyerhesse a méltóságát és tiszteletét a Ház. Sokkal jobban meg kell ismertetnünk az ifjúsággal és a választópolgárokkal a Parlamentet. Nemcsak a fizikai épületet, hanem azt is, hogy mit jelent a parlamentarizmus, egyáltalán mit csinálnak a képviselők azonkívül, hogy bent ülnek a plenáris üléseken, milyen folyamatokban vesznek részt, hogyan és mit tudnak a választókörzetükért tenni.

– Vannak-e olyan konkrét személyek, akiknek politikai pályafutása Ön előtt példaérték??

– Igazán nincs politikai példaképem. Több olyan személy van, akinek a stílusa számomra rendkívül megnyerő. Nekem inkább ideám van magáról a politikusról. Borzasztó nagy empátia jellemezze, ugyanígy nagyon fontosnak tartom a tempóérzékét, fontosnak tartom, hogy nyitott legyen a szívében és gondolkodásában is, és ne csak az a hideg, technokrata politizálás jellemezze, amely eddig megszokott volt. Tehát egy picit érzőbbnek, emberibbnek kell lennie. Van, akinek a határozottságát csodálom, van, akinek a kedvességét, van, akinek az elhivatottságát, de azt hiszem, hogy az ember teljesen ideális úgysem tud lenni. Nem is nagyon szaladnék példaképek után, hanem szeretném inkább magamat tökéletessé faragni.

– Az elmúlt parlamenti ciklusban tizennégy vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezték. Most ezek a kezdeményezések valóra válhatnak. Talán mindnyájunknak fontos, hogy az érintett ügyekben kiderüljön, mi az igazság, és a bűnösök elnyerjék büntetésüket. Hogyan tovább?

– Ebben az első legfontosabb lépésnek azt tartom, hogy a koalíciós partnerünkkel kialakuljon egy olyan forgatókönyv, amely mentén ezek a vizsgálatok láthatóan és számon kérhetően megtörténnek. Nem spórolhatja ki saját tevékenységéből a jelenlegi kormányzat azt a kegyelmi pillanatot, hogy a számonkérés az előző kormánnyal szemben valóban megtörténjék. 

– Ezt a mai eseményeket figyelembe véve konzekvensen végre fogják hajtani?

– Menni fog. Nem vagyok benne biztos, hogy a bizottsági forma az, ami erre a leghatásosabb, nem biztos, hogy ezt a politikusoknak kell szétcincálniuk, én ugyanis láttam az elmúlt években jó néhány olyan ügyet, ami jól indult, aztán a végére gyakorlatilag semmivé vált, mert a politikai akarat mást akart belőle kihozni. Nagyon sajnálnám, ha ezek az ügyek ilyen áldozatokká válnának. 

– Talán a legelső ütközete során a korona sorsáról kellett döntenie…

– Én azt hiszem, hogy egy pompásabb, látványosabb koronaőrzést alakítottunk ki idegenforgalmi szempontból. Ezzel kapcsolatban sokféle megjegyzést hallottam. Volt, aki azt mondta, hogy a Parlament legyen csak Parlament, volt, aki azt mondta, hogy milyen jó, hogy ennyien látogatják a Parlamentet. Azt gondolom, hogy egy Parlament akkor jó, ha nyitott, ha valóban a nemzet szimbóluma a munkája miatt. Rossznak tartanám, ha mi most azzal foglalkoznánk, hogy a koronát el kell vinni. Nem kell sehova vinni, itt van. A 2000. évben, a millennium évében idekerült. Most bolygatni nagyon költséges lenne. Szeretném ezt lezárni. 

A korona marad.

Olvasson tovább: