Kereső toggle

Döntöttek a kisebbségek

Minden szavazat számít

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Aki egyszer? és gyors választási eredményekre vágyik, jobban teszi, ha továbbmegy kilencven mérföldet délre" – jelentette ki a Floridával szomszédos Kubára utalva a CNN tévétársaság műsorvezetője két nappal az elnökválasztás után. A választás iróniája, hogy könnyen lehet: a döntés pont azok kezében volt, akik Castro diktatúrája elől menekültek az amerikai demokrácia védőszárnyai alá. A két jelölt példátlanul szoros versenyében Florida lépett elő "királycsinálónak", ám a déli állam közel hatmillió szavazója közül szinte hajszálpontosan ugyanannyian szavaztak George W. Bush texasi kormányzóra, mint Al Gore alelnökre. Elemzők szerint Gore esélyeit súlyosan rontotta, hogy a Floridában élő kubai bevándorlók őt büntették meg a hatéves kisfiú, Elian erőszakos hazatoloncolása miatt. A végeredménytől függetlenül a választás nagy tanulságát maga Bill Clinton fogalmazta meg, amikor kijelentette: "Mostantól kezdve egy amerikai sem mondhatja komolyan, hogy nem számít a szavazata." Valóban: a világ legbefolyásosabb vezetőjének a címére pályázó politikusok most szó szerint egyesével striguláztak minden szavazatot. Minden érdekcsoport, minden kisebbség büszkén és joggal mondhatja, hogy nélküle nem lehetett volna győzni.



Republikánus és demokrata aktivisták szóváltása Floridában. Sajátjuknak érzik az országot Fotó: Reuters

Az amerikai demokrácia erejét és nem gyengeségét bizonyítja az elhúzódó szavazatszámlálás. Hiába kiáltott győztest az urnák zárása után néhány órával kórusban az amerikai média, az alkotmányos folyamat tovább ment zavartalanul a maga útján. Mivel a választás kimenetelét egy maroknyi szavazat dönti el, ezért különös jelentőséget kapott minden apró részlet törvényes lebonyolítása, a voksok újraszámlálásától kezdve a szavazólapok érvényességének utólagos megállapításáig. 

Ez a választás a részleteken dől el: az számíthat sikerre, aki jobban meg tudta hallani az egyes választói csoportok, kisebbségek hangját. Kulcsfontosságú volt a republikánus kampányban az, hogy a 70 millió újjászületett evangéliumi keresztény politikai képviseletét felvállaló Pat Robertson szeptemberben bejelentette: teljes támogatásáról biztosítja Busht. 



Elnökválasztás az Egyesült Államokban (Piros:demokraták, kék:republikánusok)

Floridában egy másik jelentős kisebbség azonban inkább a demokratákat részesítette előnyben: Palm Beach megye zsidók által sűrűn lakott városaiban, Boca Ratonban és West Palm Beachben a szavazók 2:1 arányban Gore-ra adták voksaikat. Ez még így is elmarad az országos aránytól, mivel a Voter News Service által a zsidó szavazók között végzett felmérés azt mutatja, hogy 79 százalékuk szavazott Gore-ra (nyilván alelnökjelöltje, a vallását elkötelezetten gyakorló Joe Liebermannak is köszönhetően), 19 százalékuk pedig Bush-ra. Lehet, hogy a floridai kisebb arányt az okozta, hogy a választás előtti héten republikánus aktivisták hirdetésekkel igyekezetek eltéríteni a zsidó szavazókat Gore-tól, amelyekben a demokrata elnökjelöltről azt állították, hogy egy michigani arab-amerikai csoporttal tart kapcsolatot. Mindkét jelölt megcélozta az arab-amerikai szavazókat a hagyományosan az ingadozók közé tartozó államokban, mint például Michigan, ám a verseny nem itt, hanem Floridában dől el, ahol a szavazópolgárok 5 százaléka zsidó, és ez fogja eldönteni a választást.

Az etnikai csoportok közül a legkiszámíthatóbban a feketék szavaztak: jelentős részben a demokrata jelölt mögött állnak, és Gore éppen olyan népszerű közöttük, mint Clinton. A legtöbb afro-amerikai nem volt elégedett a republikánus párt kisebbségeket érintő tevékenységével, és úgy vélte, hogy Bush elnökként nem képviselné megfelelően a feketék érdekeit. A szavazóhelyiségekből távozó választópolgárok megkérdezése alapján készített felmérések szerint a feketék 91 százaléka a demokrata jelöltre adta le voksát.



A választás másnapja: George W. Bush reggelizik, Al Gore kocog Fotó: Reuters

A választásra a politikai kisebbségekhez tartozók is döntően hatottak. A Zöldek Pártjának jelöltje, Ralph Nader mintegy négy százalékát hódította el a szavazatoknak. A Gore-stáb emiatt utólag azon siránkozott, hogy ezeket a voksokat voltaképpen tőlük orozta el Nader, aki állítólag a liberálisokat pártolja, de épp azoknak a támogatóknak egy részét vette el az alelnöktől. 

További érdekességek a szavazatok megoszlásáról: Floridában Bush-t a katolikus választók 50 százaléka támogatta, míg Gore-t csak 47. A nők 56 százaléka Gore-t részesítette előnyben, a férfiak 52 százalékban Bush-t segítették. Hasonló volt a helyzet Pennsylvaniában, ahol a választók többsége nőkből tevődik össze, és azok 54 százalékban Gore, és csak 42 százalékban Bush mellett törtek lándzsát. 

A texasi kormányzó ezzel szemben erős segítséget kapott azoktól a szavazóktól, akik a becsületességet és az erős vezetői képességet helyezték előtérbe. Az eredmények azt mutatták, hogy a választók három kérdést tartottak a legfontosabbnak: a jellemet, a közoktatást és a nyugdíjalapok jövőjét. A közvélemény-kutatások úgy találták, hogy az erős jellemet pártolók 90 százaléka Bush-t támogatta, a közoktatás sorsáért aggódók 68 százaléka viszont Gore-t, és a nyugdíjalap létét féltők 59 százaléka is az alelnök mellett foglalt állást. Érdekes megjegyezni, hogy például Kentucky államban a demokrata választópolgárok 20 százaléka Bush-ra szavazott, míg Pennsylvániában a republikánusok 14 százaléka Gore pártjára állt. Michigan államban a szakszervezeti tagok és családjaik 2:1 arányban Gore-t pártfogolták. Az alelnök vezetésre tett szert a nők, feketék és spanyolok között, míg a texasi kormányzó népszerűbbnek bizonyult a fiatalok és családosok között, viszont a jóval nagyobb számban lévő egyedülállók Gore felé hajlottak.



Kubaiak üzenete: Emlékezz Elianra, szavazz Bush-ra Fotó: Reuters

A szakértők szerint a legvalószín?bb szavazók általában a tanultabb, magasabb jövedelmű, házas, idősebb állampolgárok. Utóbbiak mintegy 60 százaléka Gore mellett voksolt. Legkevésbé a fiatalok, a spanyol ajkúak és az alacsony jövedelműek szavaznak. Tom Patterson, a Harvard Egyetem szakértője szerint a fiatalok nincsenek motiválva a szavazásra. A fiatal generáció nem élte meg Vietnamot, nem élt át gazdasági válságot, és nem volt része a második világháborúban. A Clinton-éra morális válsága és a hatvanas évek ellenkultúrájának visszás következményei azonban sokakat közülük is állásfoglalásra serkentettek.

A Robertson vezette Keresztény Koalíció történetéről részletesen írunk:
Koalíció az erkölcsi reformért


Hillary jön, Puerto Rico marad

Az elnök személyén kívül számos egyéb, a mindennapi életet érintő kérdésről is szavaztak kedden az Egyesült Államokban. A különböző államokban mintegy kétszáz ügy került napirendre a fegyvertartás szigorításától a magániskolák támogatásán át a kábítószer-fogyasztás és az orvosi felügyelet melletti ön-gyilkosság jogáig. Puerto Rico a jelek szerint egyelőre nem akar az USA teljes jogú államává válni. 



Az egyik legtöbb érzelmet kiváltó témában, a fegyvertartás kérdésében a coloradói szavazók túlnyomó többsége jóváhagyta azt a javaslatot, hogy minden fegyvervásárlásnál ellenőrizni kell a vevő előéletét. Az exit poll eredményei alapján a lakosság Oregonban is elfogadja a fegyverhez jutás szigorítását. 

Alabamában szavaztak Amerika szeg-regációs múltjának egyik örökségéről: 

a lakosság eltörölné a különböző bőrszínűek házasságának – még mindig érvényben lévő, de a gyakorlatban nem érvényesített – tilalmát. Számos államban volt kérdés a kábítószerek ügye. Kaliforniában győzött az a javaslat, hogy évente 24 ezer, erőszakos cselekményt el nem követő kábítószer-élvezőnek tegyék lehetővé – a börtön helyett – a szenvedélybetegség kezelését és a próbaidőre bo-csátást. Colorado és Nevada a jelek szerint kész csatlakozni hét másik államhoz és a District of Columbia szövetségi kerülethez abban, hogy orvosi okokból legalizálja a marihuána személyes használatát. Alaszkában viszont a szavazók elvetették azt a radikális javaslatot, amely a felnőttek személyes használatára lényegében legálissá tette és az alkoholéhoz hasonlóan szabályozta volna a drog fogyasztását. 

Puerto Ricóban a szavazók megálljt parancsoltak annak a nyolc éve folyó kampánynak, amely az Egyesült Államok társult államát annak teljes jogú államává kívánná tenni: a kormányzói posztra leadott voksok többségét ugyanis a tagállamiságot ellenző Sila Calderón kapta. Ő válthatja fel majd a washingtoni kongresszusban a tagállamiságot pártoló Carlos Pesquera volt közmunkaügyi és szállítási minisztert, és ő lesz az első női kormányzója a mintegy négymilliós, spanyol ajkú társult területnek. 

A legnagyobb érdeklődést kétségkívül Hillary Rodham Clinton és Rick Lazio vetélkedése váltotta ki New York állam szenátori címének elnyeréséért. A First Lady győzelmével ért véget a sokszor inkább hollywoodi stúdiójelenetekhez hasonlító, tizenhat hónapos politikai játszma. Hillary sohasem élt New York-ban, tehát angol kifejezéssel élve "carpetbagger", azaz politikai betolakodó, míg ellenfele tősgyökeres New York-i, aki a képviselőházban szolgálta államát. Az elnök felesége ennek ellenére biztos és fölényes győzelmet aratott – az Egyesült Államok történelmében még soha nem fordult elő hasonló eset. "Én vagyok az első hivatalban levő amerikai elnök, akinek a felesége a szenátus tagja – büszke vagyok rá" – nyilatkozta Bill Clinton. 

Rossz nyelvek szerint az 53 éves Hillary kampánya valójában terápiaként szolgált a Bill Clinton és Monica Lewinsky közti viszony okozta traumára. Akár így, akár úgy, a First Lady sikerét nagyban férjének köszönheti, amit készséggel el is ismer: "a férjem munkája és segítsége nélkül ma nem állhatnék itt". Sikeréhez természetesen a női szavazók is aktívan hozzájárultak: 61 százalékuk számos "bakija" ellenére rá adta voksát. Tavaly például egy közel-keleti útja során megcsókolta Jasszer Arafat feleségét, sőt pénzt kapott egy olyan arab szervezettől, amely a közel-keleti terroristákat támogatja. 

New York leköszönő szenátora, Daniel Patrick Moynihan viszont ahhoz a személyhez hasonlította a First Ladyt, akit ő a legjobban csodál: "Eleonor Roose-velt kedvelte volna Hillary Clintont" – mondta. Az elnöki jelöltnek kijáró figyelemben részesített Hillary a tervek szerint Clinton elnök hivatali ideje lejártáig betölti a First Lady pozíciójával járó szerepét, s az elkövetkező két hónap során ezzel párhuzamosan fogja végezni szenátori teendőit. Győzelme a Clinton név jelenlétének folytatását biztosítja az amerikai politikai életben, ám sietett leszögezni: nem kíván indulni a 2004-es elnökválasztásokon. 

A választások nem voltak mentesek a tragédiától sem: Mel Carnahan missourii demokrata szenátorjelölt októberi kampánykörútja során lezuhant repülőgépé-vel, melyet fia vezetett. Mindketten életüket vesztették. A demokraták viszont hamar megértették, hogy reményeik nem vesztek oda, hiszen a választási listáról a halott jelölt nevét már nem lehetett törölni. Sokan vették is maguknak a fáradságot, hogy Carnahanre szavazzanak, mivel özvegye időközben bejelentette: hajlandó elfoglalni elhunyt férje helyett a szenátori széket, hiszen úgyis a jobb-kezének számított. A demokraták nem is csalatkoztak: a halott Carnahant Missouri állam szenátorává választották. Ellenfelének, Ashcroftnak nem sikerült megküzdenie a néhai politikus legendájával, az özvegyét előtérbe helyező együtt-érzéssel és a kiterjedt médiakampánnyal, amely főként a demokratákat mozgósította Missouriban. 

Jon S. Corzine újdonsült New Jersey-i demokrata szenátor minden idők legköltségesebb szenátusi kampányát bonyolította le. Pártja dolgát erősen megköny-nyítette, hogy a hatvanmillió dollárt Corzine saját, négyszázmillió dolláros vagyonából teremtette elő. Az üzletembernek még így sem sikerült lehengerlő győzelmet aratnia: volt olyan időszak, amikor a közvélemény-kutatások szerint vesztésre állt vetélytársával szemben. 

Öt női kormányzót is megválasztottak az amerikaiak – a történelemben elsőként. Az észak-dakotai Heidi Heitkampnek nemcsak ellenfelével, hanem a szeptemberben diagnosztizált mellrákkal is meg kellett küzdenie. Egy héttel az után, hogy jobb mellét eltávolították, a kemoterápiás kezelések közepette visszatért a kampá-nyoláshoz. Neki nem sikerült kivívnia a választók együttérzését, hiszen elveszítette a voksolást. "Soha nem fogjuk megtudni, mit jelentett számomra ez az egészségemmel szembeni kihívás" – vette tudomásul szomorúan a vereséget Heitkamp. Márer György (New York) – Eperjesi Ildikó

Olvasson tovább: