Kereső toggle

Lincselések és izraeli büntetőakciók

Válság a Közel-Keleten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Harmadik hete tart a térséget a háború szélére sodró erőszakhullám a Közel-Keleten.
Miközben a válság enyhítésén fáradozó diplomaták már arról beszéltek, hogy a
további viták a tárgyalóasztalnál dőlhetnek el, hirtelen tragikus fordulatot vettek
az események.



Palesztin Fatah-milicista a Koránnal. Saját államot akarnak    Fotó:
Reuters

Tartalékos szolgálatra behívott izraeli katonák úton támaszpontjuk felé egy útkereszteződésnél
eltévedtek, és a palesztin terület határán fogságba estek. A palesztin rendőrök a
katonákat a palesztin közigazgatás központjának számító Ramallahba szállították.
A városban pillanatok alatt híre ment, hogy izraeli foglyokat őriznek a rendőrségi
fogdában. Az összeverődött több ezres fanatikus tömeg szabályosan megrohamozta a
rendőrőrsöt, és meggyilkolt legalább három izraelit. A CNN hírtelevízió a lincselésről
készült felvételek bemutatása előtt felhívta a figyelmet, hogy a képek "felkavaró
jeleneteket tartalmaznak". A felvételen jól látszik, hogy az egyik katonát a lincselők
az emeleti ablakból az utcán ünneplő tömeg közé dobják, ahol kitört ablaktáblákkal
tovább folytatták az ütlegelést. Végül a tetemeket a tömeg diadalmenetben hurcolta
végig az utcán. A maradványokat később a palesztin hatóságok átadták az
izraelieknek.



Egy izraeli tank parancsnoka Ramallah térképét vizsgálja. Előkerültek a nehézfegyverek
    Fotó: Reuters

Az izraeli hadsereg szóvivője lapunkhoz is eljuttatott közleményében leszögezte:
a tartalékos katonák "hidegvérrel történt meggyilkolása" miatt a teljes felelősség
a Palesztin Hatóságot (PH) terheli. A hadsereg válaszlépésként palesztin területen
lévő célpontokat – katonai létesítményeket, rádióadókat és a PH székházait
– támadta helikopterekről és a Földközi-tengeren, a gázai kikötővel szemben összevont
hadihajókról. A támadások nem irányultak civil célpontok ellen.

Jasszer Arafat a büntetőakciók hírére kijelentette: "Izrael hadüzenetet intézett
a palesztinok ellen." Válaszul engedélyezte, hogy néhány kivétellel valamennyi, még
fogságban lévő Hamasz-terroristát szabadon engedjenek a palesztin börtönökből.

Egy nappal a ramallahi lincselések előtt a szélsőséges iszlám szervezet politikai
vezetője a Jerusalem Post rádióadásában kijelentette: "Hadban állunk Izraellel és
háborúban minden izraeli célpont támadható." Bár az összetűzések kezdete óta már
számos, palesztinok által őrzött terrorista kiszabadult, immár szabadlábon vannak
olyan kulcsfigurák is, mint Adnan Jaber Alghul, az 1996-os jeruzsálemi buszrobbantások
öngyilkos merénylői által használt robbanószerkezetek készítője. Ezekben a
terrortámadásokban 56 ember halt meg, közöttük egy magyar származású, Erdélyből
érkezett vendégmunkás. Szintén kikerült a börtönből Hashem al-Malek izraeli állampolgárságú
arab terrorista, aki gépkocsijával négy éve a Tel Aviv-i Dizengoff térre szállította
a bombát és az öngyilkos merénylőt. A terroristák bebörtönzése az oslói és a későbbi
izraeli–palesztin egyezmények alapján a Palesztin Hatóság (PH) kötelessége volt, a
területi engedményekért cserébe. Slomo ben Ami izraeli külügyminiszter kijelentette:
"A békefolyamat zsákutcába érkezett, az esetleges jövőbeli tárgyalásokat más módon
kell folytatni."



Palesztin tüntetők a necarimi kereszteződésnél. Veszélyes példaképek
    Fotó: Reuters

Véres péntek



Az utóbbi évtizedek legsúlyosabb közel-keleti válságát kiváltó okokról eltérően
vélekednek az érintettek. A PH budapesti képvislete által kiadott nyilatkozat szerint
a szeptember 29-i "véres péntek" indította el az erőszaksorozatot. A felelősség
ezért a palesztinok szerint – és ezt a nézetet a világsajtó nagy része is magáévá
tette – Ariel Saron jobboldali pártvezetőt terheli, aki egy nappal korábban biztonsági
erők gyűrűjében a Templom-hegyre látogatott. A Saron-vizit – amelyet a palesztin
nyilatkozat "katonai provokációnak" nevez – egy óráig tartott és incidensek nélkül
ért véget. A palesztin álláspont szerint Ehud Barak izraeli kormányfő támogatta a
"provokációt". Barak "a Camp David-i tárgyalásokat követően elhatározta az erőszak
fokozását. Miután nem sikerült áterőltetnie elfogadhatatlan feltételeit, most
katonai erővel próbálkozik" – állítja a PH közleménye.

Az izraeli álláspont szerint azonban éppen Jasszer Arafat volt az, aki a nyáron meghiúsította
a békeegyezmény megkötését. A Camp David-i kudarcot követően a palesztin vezető kéttucat
országot érintő diplomáciai világkörútra indult. A tárgyalások azonban nem hozták
meg a kívánt eredményt, inkább arra világítottak rá, hogy a palesztin vezető
nemzetközi tekintélye megrendült. Ennek ellensúlyozására szeptember elejétől
Arafat tudatosan készült a konfrontációra, mivel – amint Judith Várnai Shorer
izareli nagykövet budapesti sajtóértekezletén fogalmazott – "olyan engedményekre
akarja ezzel rákényszeríteni Izraelt, amelyeket a tárgyalóasztalnál nem tudnának elérni".
A nagykövet asszony emlékeztetett arra, hogy már napokkal a Likud-párti politikus látogatása
előtt támadás ért izraeli katonákat, így "a palesztinok ürügyként használták
fel Ariel Saron látogatását a Templom-hegyen arra, hogy eszkalálják az erőszakot, s
a világ közvéleményére a történtek meghamisításával nyomást gyakoroljanak".
Hozzátette: Saronnak, mint izraeli állampolgárnak joga van minden korlátozás nélkül
felkeresni egy izraeli fennhatóság alatt álló helyet, amelynek szabad megközelíthetőségét
valamennyi vallás híve számára nemzetközi szerződések garantálják, mivel a
Templom-hegy

– amellett, hogy az iszlám is kiemelt fontosságot tulajdonít a rajta található
mecseteknek – a zsidó vallás legszentebb helye, ahol a Salamon király által épített
templom állott. Ugyanez a hely a keresztény hívők számára azért jelentős, mert Jézus
életének fontos állomásai – gyermekkorától a kivégzése előtti éjszakáig –
kapcsolódnak hozzá.

A konfrontáció azt követően szélesedett ki, hogy a "véres pénteken" palesztin tüntetők
a közös imát követően rátámadtak a Templom-hegyet őrző izraeli karhatalomra, és
köveket kezdtek dobálni a hegy lábánál, a Siratófalnál imádkozó zsidókra és más
vallású zarándokokra. Amint azt Judith Várnai Shorer lapunk kérdésére elmondta, a kődobálásnak
magyar szemtanúi

– szerencsére nem áldozatai – is voltak: "Egy ismert budapesti rabbi nemrég született
unokáját azért vitte ki Izraelbe, hogy a családtagokkal együtt a jeruzsálemi Siratófalnál
tartsák meg az újszülött névadási szertartását. Az eseményt a fal tetejéről
ledobott kődarabok szakították félbe. A magyar családot a csecsemővel az izraeli
katonák menekítették ki a térről."



Gyerekek a frontvonalban



A palesztin igazgatás alatt lévő területekről kiindult tüntetéseken nemcsak az
intifáda jelképévé vált parittyák, hanem kézifegyverek is megjelentek. A PH
nyilatkozata azt állítja, hogy az izraeliek "tankokkal, harci helikopterekkel és rakétákkal
támadtak fegyvertelen civil tüntetőkre, és polgári létesítményeket semmisítettek
meg". Az október 10-i keltezés? közlemény szerint az összecsapásokban 84
palesztin halt meg, és közel 3000 a sebesültek száma. Az áldozatok között több
gyermek is van, köztük a 12 éves Mohamed al-Durra, akit apja már csak későn tudott
elrángatni a kődobálók közül és egy másik hasonló korú kisfiú, aki még iskolai
hátizsákját viselte, amikor eltalálta egy golyó.

A budapesti izraeli nagykövet a civil áldozatokkal kapcsolatban elmondta: "Szó nincs
békés palesztin tüntetésekről, szervezett, erőszakos fellépésről annál inkább.
A palesztinok attól a provokációtól sem riadnak vissza, hogy fegyveresek álljanak oda
az izraeli katonákra és rendőrökre támadó gyermekek közé."

Az MTI értesülése szerint Fahd szaúd-arábiai király és Abdallah trónörökös összesen
10,7 millió dollárt adományozott az izraeli erőkkel való öszszecsapások áldozatául
esett palesztinok családtagjainak. Ezt a trónörökös jelentette be Rijádban, amikor
egy helyi kórházban palesztin sebesülteket látogatott meg. Az uralkodó egyben gyűjtést
hirdetett meg a palesztin felkelés támogatására. A Jerusalem Postnak nyilatkozva
Hebron katonai parancsnoka, Noam Tivon tábornok azt állította, hogy a palesztin hatóságok
300 dollárt ajánlanak fel minden olyan családnak, ahol egy gyermek sérülést szenved,
2000 dollárt pedig azoknak, ahol valaki életét veszti az izraeli katonaság támadásai
során.

A zömében a Hamasz politikai szárnyának a befolyása és irányítása alatt álló
iskolák diákjait vallási motivációval is fanatizálni lehet, hiszen a muszlim hit
szerint az üdvözülés egyik útja a mártíromság vállalása a "hitetlenek" ellen
vívott harcban. Ez ösztönzi az öngyilkos merényletek elkövetőit is, akik szintén zömében
20 év alatti fiatalok.



Porig rombolt szenthelyek



Az erőszakhullám nem kímélte a Jeruzsálemen kívüli szenthelyeket sem. Egyheti véres
összecsapások után az izraeli kormány úgy döntött, hogy – a palesztinokkal kötött
egyezménynek megfelelően – kiüríti a Nabluszban található emlékhelyet, amely a
hagyomány szerint az egyik bibliai pátriárka, József sírhelyére épült. (Részletesebben
lásd Ruff Tibor teológus írását a 15. oldalon.) A palesztin rendőrök nem tudták
feltartóztatni a feldühödött tömeget, amely néhány óra leforgása alatt földig
rombolta az emlékhelyet és a mellette álló zsidó iskolát. A pusztítás a beszámolók
szerint nem spontán akció eredménye volt: az sír lerombolását a palesztin közvélemény
a Jeruzsálem felszabadításához vezető út első állomásaként értékelte. Az
izraeli rádió jelentése szerint a ramallahi incidens napján a szintén palesztin
fennhatóság alatt álló Jerikóban felgyújtották az ősi Salom Al Jiszrael zsinagógát
is. (A világ más pontjain történt antiszemita atrocitásokról szóló írásunkat lásd
a 6. oldalon.)

Miután az elmúlt hétvégén Ehud Barak kormányfő 48 órás ultimátumot adott Jasszer
Arafatnak az erőszak megállítására, a nemzetközi diplomácia szinte példa nélkül
álló közvetítési kísérletbe kezdett. Az arab olajfegyver újbóli bevetésétől is
tartva a nyugati világ vezető politikusai egymásnak adták a kilincset a Közel-Keleten:
Kofi Annan ENSZ-főtitkár, Javier Solana, az Európai Unió külügyekért felelős
biztosa, Ivanov orosz és Robin Cook brit külügyminiszter a helyszínen próbálta rábírni
Barakot, hogy tanusítson önmérsékletet az izraeli katonaság bevetésével
kapcsolatban, és Arafatot, hogy nyilatkozzon az erőszak ellen. Időközben az ENSZ
Biztonsági Tanácsa egyhangú határozatában Izraelt tette felelőssé a kialakult
helyzetért. A nyilatkozatot az Egyesült Államok nem vétózta meg.

A lincselés és az izraeli büntetőakció átírta a diplomaták terveit, akik már egy
újabb csúcstalálkozó részleteit dolgozták ki. Bill Clinton amerikai elnök
nyilatkozatában utalt arra, hogy megérti a palesztinok feldúlt érzéseit, hiszen az
elmúlt napokban közülük sokan vesztették életüket a fellángolt erőszakhullám során,
de kijelentette: mindez nem igazolhatja a tömeg által elkövetett erőszakot. "Mindkét
felet felszólítom az azonnali tűzszünetre, és az erőszakos cselekmények azonnali elítélésére.
Most már itt az ideje, hogy véget vessenek a vérontásnak, helyreállítsák a
nyugalmat, és visszatérjenek a párbeszédhez, a tárgyalóasztalhoz" – mondta a
hivatali idejének utolsó hónapjait töltő Clinton.

Az Európai Unió francia elnöksége a közel-keleti felek közti kölcsönös erőszakcselekmények
"általános tűzvészszé" fajulásának kockázatára figyelmeztetett állásfoglalásában.
Az EU-közlemény megállapítása szerint miután Ramallahban felháborító cselekedetek
történtek, melyekre válaszul az izraeli hadsereg Ramallahban és Gázában megtorló
akciókat hajtott végre, egy általános tűzvész súlyos kockázata állt elő. Ebben a
helyzetben az unió megítélése szerint "elkerülhetetlen, hogy az összes felelős
politikai tényező önuralmat gyakoroljon, s haladéktalanul útját állja az erőszak térnyerésének".
Néhány nappal a sátorok ünnepe előtt csak remélni lehet, hogy nem folytatódik az
izraeli újév első napjaiban kezdődött, és a Jom Kippur ünnepén felgyorsult erőszakhullám.

Olvasson tovább: