Hosszú volt az út Sydneybe – nemcsak a világ 200 országából összesereglett 10
200 sportolónak és több mint 5 000 fős kíséretüknek, hanem a városnak is. Hét év
telt azóta, hogy az ausztrál város elnyerte a rendezési jogot a szeptember 15. és
október 1. között sorra kerülő játékokra. Az olimpiai játékok 1972 óta
másfélszeresükre növekedtek, mind a megrendezésre kerülő sportágak, mind a
résztvevő sportolók számát tekintve. A szervezők előtt álló nehézségekről a
Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) elnöke, Juan Antonio Samaranch a helyszínen
személyesen is meggyőződhetett, amikor hiába várta az olimpiai faluból a
szervezőbizottság székhelyére induló buszjáratot.
A Sydney Operaház épülete olimpiai fénydíszben. Felgördült a függöny
Fotó: Reuters
Egy sor sportág számára a sydneyi olimpia a bemutatkozás lesz: most először
rendeznek versenyt, többek között triatlonban, női vízilabdában, szinkronúszásban
és teakwondóban.
Miközben a NOB mindent megtesz, hogy az olimpiai eszme – a világ sportolóinak békés
versenyén keresztül a globális harmónia és megértés előmozdítása – látszata
fennmaradjon, a nemzetközi média felteszi a kérdést, hogy mennyire alkalmas a
korrupciós ügyek sorába keveredett, a multinacionális cégek tőkeerejét meghaladó
gazdagságú szervezet a játékok jövőjének biztosítására? A sportolók pedig a
dopping minden cáfolatot túlélő gyanúja miatt veszítették el a 30-40 éve még
megkérdőjelezhetetlen amatőr szellem vonzerejét.
Maradt tehát a sportolók és a nemzetek versenye – ez utóbbi a méretéhez képest
mindig is sportnagyhatalomnak számító Magyarország esetében különösen fontos -, az
igyekezet, hogy a legnagyobb szponzorok és tévétársaságok támogatását a jövőbeli
versenyekhez is sikerüljön megnyerni. Az olimpia egyben ajándék is a földrajzi
távolságok miatt a világ hagyományosan egyik eldugott sarkának számító déli
földrész lakosainak, akik a versenyekre kiadott 5,5 millió jegy jelentős részét
kedvezményes áron vásárolhatták meg.
A NOB urai azonban már előre néznek – némi aggodalommal: a jelentések szerint
ugyanis a 2004-es játékok rendezési jogát elnyert Athén annyira lemaradt az
előkészületekben, hogy a nemzetközi szervezet vezetői azon gondolkodnak, hogy a
három számításba vett alternatíva – Barcelona, Los Angeles és Szöul – közül
melyik lenne a legalkalmasabb beugró. Ez azonban egyelőre az ő gondjuk, az olimpiát a
világon figyelemmel kísérő 3,5 milliárd ember számára most is az a nagy kérdés,
hogy ki lesz gyorsabb és erősebb a versenyeken.
Olimpiai beharangozónk: A város, amelyből egy ország
nőtt ki
