A beharangozott kormányátalakítás mellett váratlan volt az a bejelentés, hogy a
Fidesz vezetése gondolkodik a miniszterelnöki és a pártelnöki tiszt szétválasztásán,
azon tehát, hogy Orbán helyett más legyen a Fidesz első számú vezetője. Az ötletet
egyes parlamenti források szerint a párt piárosai találták ki, hogy a kormány népszerűségvesztése
ne ragadjon át a pártra. Másrészt az a kényszer szülhette, hogy a kormányzás miatt
nincs ideje a pártvezetőnek a "pártkarbantartásra". Többek között a nyírségi
Helmeczy-ügy is jelzi, hogy vitás kérdések várnak elrendezésre a párton belül.
Mindemellett a vidéki fideszes káderek is igényelnének kompetens, ígéreteket nyújtó,
helyi reprezentációra alkalmas és használható vezetőt.
Ezt támasztja alá, amit Orbán Viktor a rádióban mondott: "Harmadik alkalommal került
elő elnökségi ülésen ez a kérdés, hogy nem kellene-e többet törődni a párttal,
nem kellene-e nagyobb energiát fordítani a pártépítésre, a szervezetépítésre.
Hogy orvosolni kellene azt a bajt, hogy a pártnak nagyon sok szimpatizánsa van, értelmiségiek,
nem- csak személyek, hanem civil szervezetek is, akik szeretnének a párttal élő
kapcsolatot kialakítani, de nem nagyon tudnak, mert mindenki benn ül a kormányban, és
a kormányzati teendőkkel van elfoglalva."
A Fidesz-ortodoxia folytonossága érdekében a pártelnöki tisztségbe nyilvánvalóan
Orbán legbelső bizalmasai kerülhetnek. Ugyanis tudják, mit jelent, ha rosszul megy a pártnak:
1993-ban pártszakadáshoz vezetett egy ilyen helyzet. Másrészt mit is jelent a pártépítés?
Azt, hogy a prominens vezető járja az országot, fórumokat tart, melyek után a helyi pártelittel
vacsorázik, akik ott elmondják óhajukat-sóhajukat: mi is kellene régiójukban, megyéjükben
és városukban. A prominensnek olyannak kell lennie, aki ezeket a kéréseket – és a rájuk
vonatkozó ígéreteket – kellő súllyal menedzselni tudja, és el tudja juttatni a
miniszterelnökhöz, a miniszterekhez és az államtitkárokhoz.
A szóba jöhető személyek köréből rögtön kiesik Pokorni Zoltán, aki hiába
nevezhető sikeres miniszternek, nem ősfideszes. Míg Deutsch Tamás ősfideszes, de az
MLSZ bakija óta befolyásosnak nem nevezhető, tehát ő sem igazán esélyes e posztra.
Stumpf István pedig, hasonlóan Pokornihoz, nem az "igazi" Fidesz-vonal, hisz egykor
a KISZ utódszervezetének, a Demisznek volt egyik vezetője – az antikommunista jelleg?
pártnak nem lehetne irányítója. Várhegyi Attila, az országos választmányi elnök
ugyan keményvonalas "vérfideszes", de csúnya büntető ügye van folyamatban
Szolnokon, őt sem lenne tanácsos kinevezni pártvezérnek.
Mindent összevetve Áder, Kövér és Szájer neve marad a kalapban. Egyébként őket is
tartják Orbán igazi, legbelső bizalmasainak. Korábban a pártépítésben leginkább
Áder vett részt, igaz, Kövér segítségével, míg Szájer inkább teoretikusként tevékenykedett.
Ez utóbbinak tehát gyakorlata sem lenne a párt vezetésére, építésére, míg a másik
két személynek ugyan lenne, de az érvelés alapján, miszerint a kormányzási teendők
lekötik a pártvezetőt, Kövérnek és Ádernek le kellene mondania tisztjéről, hogy
felszabaduljon az "energiájuk". Figyelembe kell venni azt is, hogy jogilag ugyan nem
aggályos, politikai szempontból azonban nem lenne esztétikus, ha a titokminiszter vagy
a házelnök lenne a pártelnök. Egyébiránt Kövér esetében messze a legnépszerűtlenebb
fideszes politikusról van szó, tehát bizarr dolog lenne népszerűségnövelést várni
személyétől, inkább csak nagyobb támadási felületet nyitna ez a konstrukció.
Lemondásuk pedig – mivel mindkét poszt bizalmi pozíció – nehezen elképzelhető.
Egy szó, mint száz: elhamarkodottnak és átgondolatlannak tűnik az esetleges pártelnökváltás
nyilvánosságra hozatala. Ezt látszik alátámasztani az a tény, hogy az érintettek is
többféleképpen nyilatkoztak ez ügyben. Várhegyi azt mondta az MTV Szabadság tér cím?
műsorában, hogy nincs ok az azonnali döntésre. Ellentmondásos ez a nyilatkozat,
hiszen senki sem mondta, hogy bárki is gyors döntést akarna hozni. Aztán Várhegyi
szerint "az elnökség formálisan nem is szavazott ebben az ügyben", illetve hogy
"hosszabb ideje folytatnak polémiát erről a kérdésről". Míg Orbán a rádiós
nyilatkozatában azt mondta: "Örülök annak, hogy végül is tegnap úgy döntöttünk,
hogy a Fidesz parlamenti frakciója is beszélje meg ezt a dolgot... Én nem szavaztam
sehogy sem.... Nekem ebben az ügyben nincsen még határozott álláspontom, nekem még jó
néhány napra, esetleg egy-két hétre is szükségem van ahhoz, hogy kialakítsam a
magam álláspontját."
Tehát Orbán konkrét szavazásról beszél, meg arról, hogy nincs még határozott álláspontja.
Ha hosszabb ideje folyik a polémia erről a kérdésről, akkor nehezen hihető, hogy a
határozatlansággal nem vádolható Orbán Viktor még nem alakította volna ki az álláspontját
ez ügyben.
Szájer József pedig az MTI-nek azt fejtette ki: céljuk az, hogy világosan elhatárolódjanak
egymástól a kormányzat és a párt funkciói. Konkrét javaslatról hétfő éjszaka
szavazott az elnökség, és azt ellenszavazat nélkül fogadta el a testület. Ezzel
kapcsolatban az MTI tudósítója azt jegyzi meg, hogy információja szerint csak Pokorni
miniszter tartózkodott a szavazástól.
Mindent összevetve, a kormányátalakítás módja is bizonytalanságot sugall. Egyrészt
még nyilvánvalóbban láthatóvá vált az ellentét a kisgazdák és a fideszesek között.
Másrészt észlelhető: hangulatjavító változtatásról van szó.
A kiszivárogtatások és a politikai médiajáték során Hámori József és Chikán
Attila mellett szóba került Gógl Árpád, Pintér Sándor, Boross Imre, Pepó Pál, Járai
Zsigmond neve, valamint az is, hogy tárcát vált Stumpf István vagy Kövér László.
Egyöntet? vélemény az, hogy Hámori és Chikán nem vezette rosszabbul tárcáját,
mint Gógl, Deutsch, Boross vagy Szabó, illetve nem ők a kormány legnépszerűtlenebb
tagjai, hanem az olajügyek tépázta Pintér Sándor, az Aradi ügyben ide-oda táncoló,
Torgyán szerint hecckampány alatt senyvedő Pepó Pál, illetve a sarkos kijelentései
miatt sokat támadott Kövér László. A döntés üzenetének egyes részelemei nem is
rosszak. Hisz jelzés ez a népszerűség-csökkenés miatt elégedetlenkedő saját tábor
felé: időben léptünk! Jelzés a kisgazdák felé is: hogyha úgy gondoljuk, leváltunk
benneteket, de most éppen megvédünk titeket! Van még hatalmunk dönteni, van stratégiánk
stb.
Viszont az átalakítás bizalmatlanságot és bizonytalanságot is mutat. Hámori és a
Chikánhoz képest jóindulatúnak tartott Rockenbauer Zoltán és a választásokra hét
százalékos gazdasági növekedést kiötlő Matolcsy György inkább pártkatonának
nevezhető, mintsem szakértőnek. Ráadásul sokan úgy tartják, hogy azért kell Chikán
helyett Matolcsy, mert ő sokkal inkább alkalmas arra, hogy választási frazeológiát
és gazdaságpolitikát "csináljon", illetve hogy kiszolgálja a Fidesz klientúráját.
Az erős kézben tartott kormány látszata is elillanni látszik. Kiderült, hogy közjogi
értelemben ugyan nem, gyakorlatilag azonban inkább két miniszterelnöke van az országnak:
Orbán mellett Torgyán. Egyértelmű, hogy az lesz, amit Torgyán akar. Ugyanis
ugyanennyi erővel és indokkal kisgazda miniszterek is távozhattak volna, ám őket megvédte
pártelnökük.
Egyértelmű, hogy Orbánnak és csapatának egyre több politikai cselt kell végrehajtania,
egyre több ésszerűséget kell figyelmen kívül hagynia, és egyre több korlátot kell
bekalkulálnia, hogy akaratát véghezvigye.
Érvek és kritikák
Orbán Viktor a kabinet átalakítását azzal indokolta, hogy a kormány előtt
az eddigiektől eltérő feladatok állnak. A polgári társadalom legfontosabb pilléreit
már lerakta, ezért a jövőben nem rendszerszer? átalakításokra, hanem konkrét
programok végrehajtására lesz szükség. A miniszterelnök elmondta, hogy az előző másfél
évben végrehajtott korrekciók szükségesek voltak az 1989-90-ben kezdődött rendszerváltás
10. évének lezárásához. Orbán Viktor utalt arra, hogy ez egybeesik a "polgári
kormány első ciklusának félidejével", így eljött a pillanat a kormányzat megváltoztatására.
Chikán Attilával kapcsolatban Orbán Viktor kiemelte, hogy munkájával kifejezetten elégedett.
Emlékeztetett: a távozó gazdasági miniszternek az volt a feladata, hogy a közgazdász
társadalomnak és a közvéleménynek bebizonyítsa, lehetséges egyszerre a magas gazdasági
növekedést megcélzó politika és az állami fejlesztési politika folytatása, a
fontos gazdasági mutatók romlása nélkül. A kormányfő közölte, hogy a makrogazdasági
pálya mára adott, ezért most olyan miniszterre van szükség a gazdasági tárca élén,
aki a konkrét állami fejlesztési programokat kidolgozza és végrehajtja.
Bauer Tamás szabaddemokrata honatya, gazdaságpolitikus szerint Chikán széles kör?
megbecsülést élvező közgazdász, akinek a személye erősítette a kormány elismertségét
a közgazdász társadalom előtt. Mint a gazdasági kabinet elnöke ő volt a felelős a
kormány gazdaságpolitikájáért. "Nehéz kívülről megítélni – hangsúlyozta
Bauer – hogy mennyiben volt képes Chikán Attila ennek a funkciónak eleget tenni. Inkább
úgy tűnik, hogy az Orbán-kormányban az az állapot állt vissza, ami az Antall-kormányt
is jellemezte: nincs a kormánynak átfogó gazdaságpolitikája."
Matolcsy György személye kapcsán Bauer kifejtette: ő a Fidesz 7 százalékos gazdasági
növekedésről szóló választási blöffjének a szerzője. Nevéhez nem széles kör?
megbecsültség kapcsolódik a gazdaságpolitikusok körében, hanem egy bukott választási
program, hiszen azóta már kiderült, hogy az a blöff megalapozatlan volt – érvelt
Bauer.
Papanek Gábor, a GKI Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója szerint Chikán Attila
jó miniszter volt, nehéz lesz a nyomdokaiba lépni. Bár Matolcsy György korábban
szakmailag vitatható kijelentéseket tett, van olyan erős a gazdaság, és kedvező a
nemzetközi elismertsége is, hogy nem lehet bármit megtenni. Ugyanakkor igaz az is, hogy
egy tollvonással nagy károkat lehet okozni. A mindenkori miniszternek a gazdaság medret
szab, ebben haladnia kell, ezért Papanek valószínűnek tartja, hogy Matolcsy
visszavonja korábbi kijelentéseit, amelyeket a választási ígéretek korszakában
tett. Először bizalmat kell szavazni a kijelölt miniszternek,
és a döntései után lehet állást foglalni.
Lendvai Ildikó szocialista kultúrpolitikus a NKÖM élén történt változásról
lapunknak elmondta, messze nem ennek a minisztériumnak a munkáját érte a legtöbb
kifogás. Ezek a miniszterek – ideértve Chikánt is – nem osztoztak abban a
konfrontatív stílusban, ami a kormánypolitikának az egyik jellemzője. "Hámori
miniszter úr híres volt kompromisszumkészségéről, próbált megegyezni a terület
szakembereivel, de nagyon sokszor persze nem adatott meg neki a kormány részéről, hogy
ezeket teljesítse. Olyan jó szándékú miniszter fölmentéséről és távozásáról
van szó, aki kilógott a sorból "– mondotta Lendvai.
A politikus asszony hangsúlyozta, szakértői kormányról beszéltek annak megalakulásakor.
Most azok a jó nev? értelmiségiek távoznak a kormányból, akik mintegy legitimálták
a Fidesz-kormányzatot. Feltételezések szerint egyébként nem is Hámori, hanem Várhegyi
politikai államtitkár irányította a tárcát. Ilyen szempontból mindenképp
figyelemre méltó, hogy állítólag nemcsak a miniszter, hanem a közigazgatási államtitkár
is távozik. Ha voltak a minisztériumon belül konfliktusok, akkor a politikai államtitkár
került ki győztesen belőlük - tette hozzá Lendvai Ildikó. (Munkatársunktól)
1999. 12. 11. (III/49)
