Kereső toggle

Nagy ugrással az USA nyomában

Kínai kommunisták jubileuma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kína központi hatóságai október elsejétől óriási ünnepségsorozat keretében
kívánnak megemlékezni az 50 éves kínai kommunizmusról. Az állami propaganda "szelektív
emlékezetének" köszönhetően Mao Ce-tungot egy időre törlik a kínai történelemből.

A birodalmi hangulatot idéző, rendkívüli anyagi áldozatokkal megszervezett ünnepségsorozaton
arról emlékezik meg a kínai állam, hogy 1949. október elsején – a Csang Kaj-sek
vezette nemzeti vonulatot visszaszorítva – kikiáltották a Kínai Népi Demokratikus Köztársaságot.
Az elmúlt hetekben a hatalom komoly erőfeszítéseket tett, hogy egész Pekinget
megtisztítsa az olyan ünneprontó szépséghibáktól, mint az utcai koldusok látványa,
a nyugati termékeket reklámozó óriás hirdetőtáblák, és néhány hét erejéig a
lehangoló proletárnegyedeket is kidekorálják.

A pekingi nagytakarítás a kutyákat sem kíméli. A hatóságok emberei összefogdosnak
minden utcán kószáló ebet, amelyet a gazdája – amennyiben még időben megtalálja
– egy évi fizetésnek megfelelő összegért hazavihet. A Kínai Kommunista Párt (KKP)
semmit nem bíz a véletlenre. Már szeptember 21-én leállítottak egy tucatnyi füstokádó
gyárat Pekingben, illetve különféle vegyi anyagok levegőbe bocsátásával próbálják
elérni, hogy október elsején szmog nélkül és felhőtlenül ünnepelhessék a kínai
kommunizmus ötven esztendejét.

Úgy tűnik, nincs olyan apró részlet vagy olyan gigantikus terv, amely akadályt
jelenthetne az ünnepség szervezői számára. Parancsba adták ugyanis, hogy a nagy
napig sietve be kell fejezni száz nagyobb építkezést is, többek között az új
pekingi repülőgép-terminál elkészítését. Az 50, hivatalosan is engedélyezett ünnepi
szlogenből csak egy, a 48. jutott Maónak: "Éljen soká a nagy marxizmus-leninizmus, a
Mao Ce-tung-gondolat és a Teng Hsziao-ping-elmélet!" Az a néhai Teng Hsziao-ping,
akitől Mao kétszer is megpróbált megszabadulni, de aki sikeresen túlélte elődjét,
és Kínát a gazdasági reformok útjára terelte. Tenget három szlogen is dicsőíti. A
propagandamesterek ígérete szerint az 50. évforduló ünnepségei "jól bemutatják
majd a világrengető változásokat", amelyek Mao 1949-es Tienanmen téri beszéde óta
történtek, amikor kikiáltotta a Kínai Népi Demokratikus Köztársaságot.

A parádé főszervezője, Vang Ling nyilatkozatai szerint nem fognak említésre kerülni
a kínai történelem olyan meghatározó jelentőség? részletei, mint például Mao
"nagy ugrás" elnevezés? programja, amely miatt emberek tízmilliói haltak éhen Kínában,
vagy a csak káoszt eredményező "kulturális forradalom". Lesz viszont katonai
felvonulás, légiparádé, 100 ezer "mintapolgár", "mintadiák" és "mintamunkás"
bemutatása, illetve az elmúlt 21 év nyitásának és reformjainak éltetése. A
felvonulás útvonalát biztonsági kordon zárja le hermetikusan, amely mentén 400 ezer
főnyi, gondosan kiválasztott közönség áll. Addig is a kolduló gyermekeket, a mozgássérülteket,
a kalóz-CD-k árusait, amelyektől normális esetben hemzsegnek a fő turistahelyek, a
peremkerületekben külön számukra felállított táborokba szállítják.



Gazdasági csoda?



Míg Kína a népköztársaság 50. évfordulójára emlékezik, a reformernek számító
Cu Rong-csi miniszterelnöknek egyre több baja van a politikáját ellenző konzervatívokkal.
Több mint két évtizeddel ezelőtt a Kínai Kommunista Párt (KKP) gazdasági fellendülést
ígért a Mao-korszakban totális egyenlősdire szoktatott társadalomnak. Ez természetesen
nem a piacgazdaság bevezetését jelentette, de a mai átlag kínai ma mindenképpen
jobban él, mint húsz évvel ezelőtt.

A The Daily Telegraph hírei szerint Peking első számú reformere közel áll a lemondáshoz,
mivel a KKP-ból sokan nem támogatják Cu "nyugatbarát politikáját", azaz a piac
megnyitását a külföldiek előtt, illetve – a népköztársaság korai éveiben létrehozott,
és azóta is vegetáló – nehézipar privatizációját.

Minden valószínűség szerint a Kína első emberének számító Csiang Cö-min államelnöknek
már van jelöltje a miniszterelnöki posztra arra az esetre, ha Cu kegyvesztetté válna.
Erre enged következtetni az is, hogy Csiang államelnök a múlt héten Hu Csian-tót, a
tavaly kinevezett elnökhelyettest jelölte ki saját helyettesének a kulcsfontosságú Központi
Katonai Bizottságban is. Hu Csian-to a maga 56 életévével a kínai politikus-életkorhoz
viszonyítva fiatalnak számít, ennek ellenére nem tanúsít túlzott lelkesedést a
gazdasági reformok iránt.

Megfigyelők az ő nevével hozzák összefüggésbe Kína jelenlegi, emberi jogokat sértő
Tibet-politikáját, illetve a Falun Gong nev? vallási csoport ellen indított támadásokat.
A jelenlegi miniszterelnök legfőbb támogatói – nyugati diplomaták, üzletemberek és
közgazdászok – ugyanakkor Cu személyében látják a garanciát a reformok folytatására.
Cu a hivatalos hatalmi hierarchiában a harmadik helyen áll, őt csak Csiang államelnök
és a szintén ortodox kommunista Lí Peng, a Népi Kongresszus elnöke előzi meg.

Cu egyébként azon kevés kínai politikusok egyike, akik kitartottak amellett, hogy a
Koszovó-válság során Kína belgrádi nagykövetségének lebombázása valóban a véletlen
műve volt. Az esemény miatt egyébként megszakadtak a tárgyalások Kína és a Világkereskedelmi
Szervezet (WTO) között, a kapcsolatok normalizálása pedig valószínűleg erősítené
Cu miniszterelnök pozícióját. Kína WTO-ba integrálása egyben "normális
kereskedelmi kapcsolatok" létrejöttét is magában foglalná a szervezet 134 tagországával,
azaz igénybe vehetné a legnagyobb kereskedelmi kedvezményeket. "Időbe telik, míg
megtörik a jég, és a kommunikációnak és kölcsönös bizalomnak valamilyen fokát elérjük"
– nyilatkozta a WTO-tárgyalások amerikai oldalának szóvivője.



Civilizációk harca



Bármilyen eredménnyel is járnak a tárgyalások a WTO és Kína között,
vitathatatlan, hogy a jelenleg is csaknem 1 milliárd 200 millió lakosú ország előbb-utóbb
behozza mind gazdasági, mind katonai lemaradását. A kínai birodalmi szellem egyik
megnyilvánulása a mostani megademonstráció, de ébredező öntudatuknak egyre erőteljesebben
ad hangot a Burmában, Észak-Laoszban, Kambodzsában, a Fülöp-szigeteken vagy az orosz
Távol-Keleten élő kínai diaszpóra – áll a Far East Economic Review cím? folyóiratban.
A brit lap hangsúlyozza, hogy a ma kivándorló kínaiak sokkal nacionalistábbak, és
lojálisabbak anyaországukhoz, mint az idősebb generáció, hiszen látják az őshazájukban
rejlő óriási potenciált.

Egy, a kínai felzárkózás ütemét, illetve az USA szuperhatalmi helyzetének monopóliumát
feszegető írás jelent meg a londoni Intelligence Backgrounder biztonságpolitikai
magazinban (IB) is. A folyóirat közli egy amerikai szakértői csoport eredményeit,
miszerint nem valószínű, hogy az elkövetkező 25 évben feltörekvő hatalmak képesek
lennének veszélyeztetni az Egyesült Államokat akár geopolitikailag, akár annak stratégiai
befolyását korlátozva. Eszerint az USA minden bizonnyal 2025-ig mind politikai, mind
kulturális nagyhatalom marad, ugyanakkor olyan hatalmak, mint Kína, komoly kihívást
jelenthetnek számára.

A kérdés csak az, hogy milyen gyorsan sikerül Kínának az előtte levő szakadékot áthidalni.
A világ gazdasági termelésének összértéke ma hozzávetőleg 29,3 billió dollár,
amelyből az USA 29 százalékot, Kína pedig 3,4 százalékot állít elő – véli az
IB. A 80-as és 90-es évek 9,7 százalékos kínai éves növekedési üteme azonban óriási
a fejlett országok 2 százalékos növekedéséhez képest.

Peter Warburton, a Robert Fleming Bank gazdasági tanácsadója szerint a "reformok
miatt jobban kihasznált kínai gazdaság növekedést hozott, ez azonban nem tartható
sokáig, ha minden állami kézben marad, sőt, idővel az a fejlődéssel ellentétes
folyamatokat erősíti". A közgazdász szerint az elkövetkező időszakban Kína
gazdasági növekedése emiatt az "ellentétes folyamat" miatt csökkenni fog. Ezt a
csökkenést azonban idővel kárpótolhatja a kínai gazdaságnak az amerikainál még így
is hat százalékponttal magasabb növekedési rátája, aminek következtében Kína
gazdasága 37 év alatt lekörözi az Egyesült Államokét. Ezzel pedig Peking, amely
civilizációs mágnesként vonzza magához a kínai kultúrákat, nemcsak Kelet-Ázsia
hegemón hatalmává válik, hanem komoly konkurenciát is jelenthet majd a jelenleg egyedüli
szuperhatalomnak.

Olvasson tovább: