"– Ha minden kormányváltáskor lecserélik a rendőrség vezetőit, az azt a
látszatot kelti, mintha a rendőrség bizonyos pártokat szolgálna
– A politikának meg kellene határoznia, hogy a rendőrség vezetésén belül
melyik az a szint, amelyet kormányváltás esetén le lehet cserélni. A többi viszont
szakma, ahhoz nem szabad hozzányúlni, mert ez az állandó cserélgetés a kapitányi
szintig bezárólag tönkreteszi a szakmát és a rendőrséget.
– Igaz, hogy a bűnözés elérte a rendőrséget is? Most nem a zsebre büntető
közlekedési rendőrökre gondolunk
– A szervezett bűnözők eleinte erőszakkal reagáltak az ellenük fellépő
rendőrökre. Megfenyegették őket, sokszor fizikailag is ellenálltak. Pofára estek,
mert a rendőrség általában borzasztó érzékenyen reagál ezekre a dolgokra. Még egy
lapáttal rátesznek, hogy csak azért is megfogják a tettest. Elkezdik a bűnözőket
vegzálni, egyre több akció van, és megbukik sok olyan bűnöző, aki soha nem bukott
volna meg, csak mert valaki hülye volt, és erőszakot alkalmazott egy rendőrrel
szemben. Ezért rájöttek a bűnözők, hogy ez a módszer nem jó. Akkor elkezdtek jogi
eszközöket használni, az ország legjobb ügyvédeit fogadták fel. Azok törvényes
vagy törvénytelen eszközökkel megpróbálták húzni, szétszabdalni a nyomozást, és
minél messzebbre vinni az elkövetés időpontjától a büntetés időpontját, közben
szabadlábra helyeztetni az elkövetőket. Illetőleg megakadályozni, hogy az egész
elkövetői kör a rendőrség látókörébe kerüljön. Ez úgy történik, hogy
egyvalaki mindent magára vállal. Az illetőt ügyvédek védik, beszélni nem engedik.
Az meg sem szólal. Megéri neki, mert kint maradt társai – akiket megmentett a
lebukástól – támogatják a családját, s amikor azután szabadul, nem kevés pénz a
jutalma, amiért a többiek helyett is elszenvedte a rendőrségi, bírósági
vegzatúrát."
(Beszélgetés: Tonhauser kriminológiája)
