Litván György történész
Veszélybe sodródtak és sokat vesztettek értékükből, jelenlétükből a
rendszerváltást ösztönző demokratikus alapértékek a mostani kormányzat
tevékenysége nyomán. Bár ezt naponta érzékeljük, végveszély azért nincs. Vannak
még korlátai az ilyen törekvéseknek: például a négyévenkénti választások
rendszerét még nem sikerült megszüntetni. A kormány kénytelen bizonyos lépéseket
betartani, még akkor is, ha közben meg is sérti őket. Nekem úgy tűnik, hogy ha ezt
folytatják, megbukhatnak, mivel a társadalom nem tolerálja az erőszakot és azt, ha
folyamatosan megsértik a konszenzusos demokrácia alapelveit.
Haraszti Miklós író
Régi tapasztalat a történelemben, hogy fejétől bűzlik a hal. Igaz, hogy a víz az
úr, de csak négy évenként, vagy még ritkábban. A szabadságnak olyan finomak a
határai, hogy ha a kormány nem akarja, akkor nincsenek is. Én úgy vélem, hogy
Magyarországon az elkövetkezendő időszakban az egyházak egyenlősége lesz a fő
kérdés. Igaz, hogy Hámori miniszter csak jövő ősszel látja kivitelezhetőnek az
1990. évi IV. törvény módosítását, Hámorinak viszont Semjén Zsolt mondja meg,
hogy mi a véleménye.
Másrészt a kormány joghézagokkal való ráolvasással, a kialakult rendszer
lassúságának felhasználásával és egyszer? törvénytelenségekkel kihasználta és
semmivé tette a közszolgálatok függetlenségét. Többek között a rendőrségnek
adott új felhatalmazásokkal egyre drasztikusabban avatkozik be a polgárok
magánéletébe. A választókért folytatott nyílt verseny demokratikus érték. A baj
inkább az, hogy a kormány az elterelő hadműveletek végtelen sorának stratégiáját
alkalmazza. Ennek örve alatt vezetnek be változtatásokat és tusolnak el
disznóságokat. Közben polarizálják a közvéleményt: mi-re és ők-re bontják.
Közéletünk betartások sorozatából áll, melyekkel szemben ideig-óráig védtelen a
demokrácia. A modern marketing stratégiája ebben a formában nem más, mint a közélet
lerontása, melynek során folyamatosan gyengülnek a demokrácia legalapvetőbb
értékei. Ez visszahat: látszik a fiúkon, hogy már ők sem hisznek abban, amit
mondanak. Ha megszűnik a "nyilvánosság nyíltsága", akkor ez a társadalom
weimarizálódáshoz vezet. Ebben kezdünk visszatérni 48-hoz, amikor a populista
hadjáratok megvitathatatlanná tették a lényeges kérdéseket.
Ha ez a folyamat folytatódik csak technikailag maradunk demokrácia, ahhoz hasonlóan,
ahogyan a parlament esetében is már csak technikailag beszélhetünk
parlamentarizmusról. A napilapok jelentősége csökken, ugyanakkor a depolitizált
vidéki lapok egyre népszerűbbek. Pedig a parlament és a sajtó a két legfontosabb
intézmény a demokrácia számára. Mindkettő esetében egy olyan kritikai határnál
járunk, amikor egy egészséges demokrácia már megrázza magát. Szerintem az lenne a
legrosszabb, ha erre a kiüresített demokráciára felépülne egy kétpártrendszer
Magyarországon.
1999. 09. 25. (III/38)
