"Úgy emlékszem, derűs őszi nap volt. Délután ötig dolgoztam az
asztalosüzemben: a cég kiállítási pavilonokat meg üzletportálokat készített;
néhány munkatársunk hol itt, hol ott volt külső szerelésen, ezek fél öt körül
érkeztek vissza; ők mesélték felhevülve, hogy az utcákon hömpölyög a tömeg; a
Műegyetemtől és a Petőfi–szobortól a Bem-szoborhoz vonult a diákság; tüntetés
van a városban – amit a belügyminiszter először betiltott, majd mégis
engedélyezett; a mérnökhallgatók 16 pontban összefoglalt követelésüket olvassák
fel, szolidaritásukról biztosítják a lengyel népet, szónoklatok hangzanak el,
melyekben követelik a demokratikus változásokat, és a hatóság mégis tétlenül
szemléli az eseményeket
"
(Teljes cikk: Tizenkét nap remény)
