Kereső toggle

Kérdések az ezredfordulón

Tudomány és hit határán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mi, a XX. század végén élő emberek különleges helyzetbe kerültünk
elődeinkhez képest. A történelem fordulópontján élünk, abban az egyedüli
generációban, amely a viszonylagos fejletlenségből az űrkorszakba való átmenetet
éli meg. Mindebben a természettudományok és az ezek eredményein alapuló technika és
technológia – egyre gyorsuló, bizonyos területeken ugrásszer? – fejlődésének
alapvető szerepe van. A tudomány súlyának szinte hihetetlen megnövekedését jelzik
az alábbi, szintetizált statisztikai adatok: az utóbbi száz évben született az
emberiség által elért tudományos eredmények 99,9 százaléka, de úgy, hogy első
ízben 1900 és 1950 között kétszereződött meg az emberiség össztudása; majd az
újabb megkétszereződésre már tíz év is elég volt. Ma ott tartunk, hogy minden
második évben megduplázódik az emberi ismeretek összessége, a valaha élt összes
tudós 80 százaléka ma dolgozik. Az informatika, amely a tudományos fejlődés egyik
motorja, egyes becslések szerint 18 hónaponként kétszerezi meg a számítógépek
teljesítményét.



George Washington, Thomas Jefferson, Abraham Lincoln és Theodore Roosevelt monumentális
szobra. Nem a véletlen műve Fotó: MTI

A tudomány káprázatos fejlődése azonban kétél? fegyver, amely magára a
tudományra is visszaüthet. Az emberiség egy jelentős része, jóllehet csodálja a
tudomány eredményeit, saját életében annak nem áldásait, hanem hátrányait
érzékeli (gondoljunk csak a modern fegyverrendszerek pusztításaira, a
környezetrombolásra, a természet általános visszaszorítására a hatalom mindenkori
birtokosainak rövidtávú haszna érdekében). Ez a tudomány iránti érdektelenséghez,
vagy éppen tudományellenességhez vezethet. Másrészt jelentős azoknak a száma is,
akik olyan kérdésekre is a tudománytól akarnak választ kapni, amelyekben a tudomány
nem illetékes. Ez felveti a tudomány művelőinek azt a felelősségét, hogy
fokozottabb figyelmet kell fordítaniuk a tudomány fogalomkörének, saját
kompetenciájának és határterületeinek minél megnyugtatóbb tisztázására.

Az egyik legizgalmasabb határfelület a tudomány és a hit, mint két különböző
realitás között húzódik. A tudomány és a hit kölcsönös kapcsolatainak
felderítéséhez – feltételezve, hogy léteznek ilyenek – mindenekelőtt a tudomány
és a hit fogalmából kell kiindulnunk.

A tudomány szerepének felértékelődése sokakban azt a meggyőződést erősíti meg,
hogy a tudomány végül teljes világmagyarázatra is képes lesz. Heller Ágnes neves
filozófus szerint a tudomány már ma is teljes világmagyarázatra tart igényt a
vallás helyett, abban az értelemben, hogy "a modern világ nem tudja magát
reprodukálni tudomány nélkül, ahogy képes magát reprodukálni vallás nélkül. A
modern világban sok kultúra és vallás él együtt és egymás mellett. Bombay, Sanghaj
és Budapest iskoláiban más és más vallást tanítanak, ha tanítanak vallást
egyáltalán. De mindenütt ugyanazt a fizikát és matematikát tanítják, és valóban
mindenütt tanítják."

Mi a tudomány?

Az Oxford Értelmező Szótár úgy definiálja a tudományt, hogy az "szervezett
tudás, amelyhez főként megfigyeléssel és a tények vizsgálatával juthatunk a
fizikai világról, a természettörvényekről és a társadalomról...". Más
megfogalmazásban ez azt jelenti, hogy a tudomány csak azokkal a dolgokkal foglalkozik,
amelyek az öt érzékszervünkkel megfigyelhetők vagy megmérhetők. George Gaylord
Simpson, a Harvard Egyetem paleontológus professzora szerint a tudomány célja az, hogy
folyamatosan összegyűjtsük és megmagyarázzuk a tényeket, amelyek a minket
körülvevő univerzumból származnak. Más kutatók azt emelik ki, hogy a tudomány
elsődlegesen egy módszer, amely működésben lévő dolgokkal (objektumokkal)
foglalkozik (1) megfigyelés és megtapasztalás (kísérletezés), (2) elemzés, (3)
valamely természettörvény (vagy fogalom) leszármaztatása, (4) illetve ezen
törvények által tehető előrejelzések útján. A tudománynak az is jellemző
vonása, hogy valamilyen rendszert vizsgál működés közben, vagy – bizonyos,
korlátozott feltételek között – ilyen rendszer létrehozására irányul.

A tudományos módszer tekintetében nehezebb helyzetben vannak azoknak a
tudományterületeknek a képviselői, amelyek egyszeri és megismételhetetlen események
kutatására, reprodukálására irányulnak, amelyekben a történetiség valamilyen
alapvető rendező elvet képvisel. Példaként nemcsak a klasszikus értelemben vett
történettudományt, de a történeti földtant, az őslénytant (paleontológiát) vagy
a feltáró régészeti tudományt (archeológiát) is felhozhatjuk. E
tudományterületeken alapvető jelentősége van annak, hogy volt-e megbízható
szemtanú, aki valamilyen, tudományosan értékelhető dokumentumot hagyott hátra,
továbbá milyen segédtudományok keresztreferenciái támasztják alá közvetett módon
a vizsgálat minél nagyobb objektivitását.

Mi a hit?

A hit szót sokféle értelemben használják. Mindennapi életünk során gyakran
tapasztaljuk, hogy a világ az emberi bölcsességgel és a tapasztalat útján
szerezhető tényekkel állítja szembe a hitet. Pejoratív értelemben a hit a tudás
ellenpontjaként szerepel. Filozófiai szempontból, mint arra Heller Ágnes is felhívja
a figyelmet, a hit a tudás egyik formája, olyan meggyőződés, amely sehonnan sem
küszöbölhető ki, megelőzi a bizonyítást vagy a cáfolatot, és gyakorta
rendíthetetlen vagy majdnem rendíthetetlen.

Írásunkban a hit három lehetséges változatát különböztetjük meg.

1.) Az intelligens hit leginkább a tapasztalaton alapul, az ember természetes
intelligenciájára épül. Azaz intelligenciának itt most az ember azon képességét
tekinthetjük, hogy életének minden szakaszában képes tanulni (okulni) a saját
múltjából. Fel kell azonban hívnunk a figyelmet arra, hogy az intelligencia nem
szinonimája a bölcsességnek. Egyrészt az intelligencia semleges fogalom, a
bölcsesség pedig egyértelműen pozitív; másrészt a bölcsességnek az intelligencia
csupán az egyik öszszetevője.

2.) A fanatikus hit (vakhit) nem ésszer? meggyőződésen, hanem érzelmi alapú
elkötelezettségen alapszik. Egyáltalán nem ritka, hogy valaki érzelmi és/vagy
erkölcsi megfontolás alapján akár életét is adja egy eszméért vagy más
személyekért. A hétköznapi megfigyelő számára a fanatikus hit főként
merényletekben, szélsőséges agresszivitásban, erőszakos hittérítések
sorozataiban, vagy éppen a Közel-Keleten mindennapos öngyilkos akciókban nyilvánul
meg. Az efféle hit hátterében sajnos igen gyakran vallási intolerancia, erőszakos
dogmatizmus és a másság gyűlölete húzódik meg.

3.) A bibliai hit a tudomány történelmi fejlődése szempontjából alapvető
fontosságú zsidó–keresztény kultúra világmagyarázatát koherens egésszé
rendező, ésszer? meggyőződés. Fogalmát definíciószerűen maga a Biblia adja meg:
"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való
meggyőződés" (Zsidókhoz írt levél 11,1). Az ésszerűséget két vonatkozásban is
alátámasztják a közvetlen folytatást jelentő sorok: "Mert ezzel szereztek jó
bizonyosságot a régebbiek" (Zsidókhoz írt levél 11,2). Erre konkrétan is utal a
Szentírás, amikor név szerint megemlékezik az Istenbe vetett hit néhány hőséről
és tetteiket együttesen is méltatja: "Akik hit által országokat győztek le,
igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték"
(Zsidókhoz írt levél 11,33). Vagyis az elődök élete bebizonyította, hogy érdemes
(tehát ésszer?) volt hinniük. Másrészt témánk szempontjából kulcsfontosságú a
következő igevers: "Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által
teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elő" (Zsidókhoz írt
levél 11,3). Ez a sor kijelentést ad arra vonatkozólag, hogy a világ, amelyben
élünk, teremtett világ és a Biblia Istene a teremtő; ez pedig az emberiség számára
ma is az egyik lehetséges és teljes mértékben ésszer? alternatíva. A nemzetközi
tudományos világ kiválóságai közül ma egyre többen vetik el az
ateista-materialista világmagyarázatot, mint "egyedüli természettudományos"
elképzelést, és hangot adnak annak a személyes és szaktudományosan igen jól
alátámasztható meggyőződésnek, hogy a teremtett világ, ha úgy tetszik, az
Intelligens Tervező szupernaturális alternatívája teljesen konzisztens
világmagyarázatra ad módot és harmonikus határfelületet kínál a tudomány felé.

A Biblia önmaga hívja fel a figyelmet a következőkre: a bibliai hit a Bibliából,
Isten Igéjéből nő ki hallás útján. Nem lehet akarni, ez a hit nem akarat, hanem
szellem kérdése; vagy van, vagy nincs az emberben. A reménység talajáról rugaszkodik
el és Isten Igéjének hallgatása után jön létre az ember legközpontibb részében,
a szellemében. A Biblia azt tanítja, hogy "Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek
tetszeni" (Zsidókhoz írt levél 11,7), és ez az a hit, amely által megérthetők
azok a tudomány elől elzárt munkák, célok, tervek, amelyek Istentől valók.

Tudomány és bibliai hit

Kapcsolódva ahhoz a meghatározáshoz, hogy a tudomány egy adott, működésben
lévő rendszert vizsgál, felvetődik a kérdés: és mi a helyzet a rendszer
eredetével? Ha mesterséges rendszerről van szó, a kérdés megválaszolása vagy nem
okoz problémát, vagy az esetek jelentős részében érdektelen. Ha azonban
természetes, pontosabban fogalmazva, nem ember által készített rendszerről van szó,
a tudomány általában nem képes választ adni az eredet (a kezdetek) kérdésére. A
tudomány definiálhat módszereket, minőségeket és határokat, de nem tudja
meghatározni a kezdeteket. Herbert Spencer szerint a tudomány öt alapvető fogalomra
épül, ezek: idő, erő, akció, tér, anyag. Ez pontosan az az öt kulcsfogalom, amelyet
Isten íratott le Mózessel a Genezis 1:1-ben: Kezdetben (idő) Isten (erő) megteremtette
(akció) az egeket (tér) és a földet (anyag).

Russell C. Artist, amerikai biológus 1980 novemberében az USA-beli Murray-ben (Kentucky)
egy szemináriumon a következő figyelemre méltó megállapítást tette: "Az a
kijelentés, hogy \'Kezdetben teremté Isten az eget és a földet\', minden tudományos
gondolkodás sarokköve – vagy legalábbis annak kellene lennie." Artist arra
célzott, hogy napjaink hihetetlenül felgyorsult tudományos fejlődése azt a
tendenciát látszik alátámasztani, hogy az ember – saját elgondolása alapján –
bármit megtehet, amit csak akar, és ehhez minden lehetősége megvan. Tekintsünk
például két erre utaló véleményt a XX. század kiemelkedő természettudósaitól.
Richard Leakey, az ember származását kutató, ismert evolucionista paleontológus ezt
mondja: "Egy viszonylag rövid időtartam alatt az evolúciós kényszerek létrehoztak
egy olyan agyat, amely képes az élő és az élettelen anyag mélyreható
megértésére; a huszadik század legutóbbi negyedében tapasztalt intellektuális és
technológiai erőfeszítések éppen csak sejtetni engedik számunkra azt, amit az emberi
elme elérhet. A lehetőség óriási, csaknem határtalan. Ha úgy akarjuk, jóformán
mindent megtehetünk; kiszáradt földek válnak termékennyé, szörny? betegségek
gyógyíthatók meg génsebészet útján; más bolygók meglátogatása a viszonylag
közeli jövőben rutinszerűen megvalósul; még arra is eljuthatunk, hogy megértsük,
hogyan működik az emberi agy."

E vélemény előrevetíti, hogy az ember, tudományos előrehaladása nyomán,
megtalálhatja és egy napon valóban meg is találja az összes kérdésre a választ,
amely számára megszüntet minden függőséget Istentől, nagyjából abban az
értelemben, ahogy Laplace tudományos világképében Isten számára már nem maradt
hely. Az Isten létét eleve elutasító, materialista természettudósok szerint ez a nap
már el is érkezett. A korábban idézett G. G. Simpson álláspontja felér egy ateista
kinyilatkoztatással: "Az ember egyedül áll a Világegyetemben, egyedi termékeként
egy hosszantartó, tudattalan, személytelen, anyagi folyamatnak; különleges értelemmel
és lehetőségekkel. Ezeket senki másnak, csupán önmagának köszönheti, és csak
önmagának tartozik felelősséggel. Nem teremtménye ellenőrizhetetlen és
meghatározhatatlan erőknek, hanem önmagának mestere. Képes rá, és meg is kell
tennie, hogy döntsön saját sorsa felől és irányítsa azt."

A bibliai hit talaján álló természettudós a tudomány eredetét, célját, szerepét
természetesen egészen más módon ítéli meg. Számára éppen az jelenti a
kiindulást, hogy ha a Genezis 1,1 valóban minden tudományos gondolkodás sarokköve,
akkor a Genezis 1,28 bizonyára a tudomány alapító okirata, amelyben Isten
megparancsolta az első emberpárnak: "Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek
be a földet és hajtsátok birodalmatok alá ..." Ez valóban maga a tudomány
programja – hihetetlen rövidséggel, tömörséggel és kifejező erővel! A tudomány
az ember kísérlete, hogy betöltse és uralma alá vonja a földet; egyúttal egy
kísérlet is kellene, hogy legyen arra, hogy megértse Isten teremtő munkáját.

Egy elgondolkodtató példa

Az USA Dél-Dakota államában lévő Rushmore-hegy monumentális emlékműként
magasodik ki környezetéből, hogy akár nemzedékek százait is túlélni képes
formában tisztelegjen az Egyesült Államok négy kiváló elnökének: George
Washingtonnak, Thomas Jeffersonnak, Abraham Lincolnnak és Theodore Rooseveltnek.

Döbbenetes méret? gránitarcok néznek szembe a földbegyökerezett lábú
szemlélővel. A tömör gránit-szirtfokból kifaragott emlékm? mintegy öt
négyzetkilométer felületű, az egyes fejek magassága a homloktető és az áll alsó
része között mintegy 18 méter (!), ez pedig kétszer olyan magas, mint a híres
egyiptomi Gizai piramis Szfinx-feje.

Ha valaki azzal a magyarázattal állna elő nekünk, hogy ezek a faragott képek az eső,
szél és fagy, az erózió sokmillió éves működése nyomán tűntek elő fokozatosan
a sziklafalból, rossz tréfára, netán a "javaslattevő" nem kielégítő
elmeállapotára gyanakodnánk. A sokmillió év nem töltené be a misztikus
varázspálca szerepét.

Teljesen kielégít azonban bennünket a tényeknek megfelelő megoldás. Nevezetesen az,
hogy a híres amerikai szobrász, Gutzon Borglum megtervezte az alkotást és nagyszámú,
technikailag kiválóan felszerelt, technológiailag képzett munkatársával 1927 és
1941 között sziklatonnák ezreit robbantották le és vésték ki a Rushmore-hegy
gránitpereméből, amíg a fejek végleges, finoman cizellált formája kialakult.

Nyilvánvaló tehát számunkra, hogy a Rushmore-hegyi Nemzeti Emlékm? intelligens
tervező munkája; az alkotásból következtethetünk az alkotóra.

Hogyan lehetséges akkor, hogy azok, akik elfogadják fenntartások nélkül az evolúció
elméletét, képesek hinni abban, hogy az emlékm? kétséget kizáróan tervezett, de
azok az emberek, akiknek a tiszteletére készült, nem tervezett lények? Az evolúció
hívei ugyanis teljes határozottsággal elmondják nekünk, hogy a Rushmore-hegy
sziklájában a halhatatlanság egyfajta igényével megörökített amerikai elnökök
létezése végső soron nem egyéb, mint titokzatos, kaotikus biológiai véletlenek
olyan sorozatának eredménye, amelyek kölcsönhatásba kerültek a szintén véletlenül
fellépő mindenkori környezeti hatásokkal, sokmillió éven át. Ugyanakkor teljesen
természetesnek veszik, hogy itt a sokmillió év már betölti a varázspálca szerepét.

Senki nem kételkedik abban, hogy az emlékm? egy intelligens tervező munkája. Mégis,
az Univerzumban megnyilvánuló, sokkal hatalmasabb, mérhetetlenül grandiózus és
zseniális tervezést és törvényeket nem veszik észre vagy szándékosan figyelmen
kívül hagyják azok az emberek, akik hisznek abban, hogy a személytelen evolúció
hozott létre minden létezőt anélkül, hogy intelligencia vagy terv állt volna
mögötte.

A történelem elmondja mindenkinek, hogy Gutzon Borglum volt a Rushmore-hegyi Nemzeti
Emlékm? tervezője. A Biblia tudósítása is mindnyájunknak szól: "Mert ami
Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökkévaló hatalma és istensége, a világ
teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén, megláttatik ..." (Rómaiakhoz
írt levél 1,20).

A szerző egyetemi tanár, informatikus

Olvasson tovább: