Járai Zsigmond pénzügyminiszter és Auth Henrik, a Postabank új vezérigazgatója.
Árulják a sajtócsomagot Fotó: V. Sz.
Auth Henrik, a Postabank Rt. új vezérigazgatója a legutóbbi közgyűlésen azt
hangsúlyozta, hogy a jövőben megszüntetik azokat a jelentős kiadásokat okozó
tevékenységeket, amelyek nem kötődnek szorosan a kereskedelmi bank profiljához.
Ezért értékesítésre vár a pénzintézet tulajdonában lévő médiaportfólió.
Ennek mikéntjéről azonban megoszlanak a vélemények. Míg a P&B Média Rt., amely
a szóban forgó sajtóorgánumok részvényeinek a kezelője, egyben szeretné tartani a
médiabirodalmat, addig a Postabank menedzsmentje meg akar szabadulni a lapoktól, hiszen
egy állami banknak semmi szüksége nincs média- és sajtóbirodalomra. Legalábbis
látszólag.
Borókai Gábor kormányszóvivő a Hetek kérdésére elmondta: a Postabank új
igazgatósága ezekben a hetekben nézi át, hogy mit is kapott örökségül, mivel,
hogyan tud tovább gazdálkodni. A portfólió új tulajdonosának személye a kormány
döntésétől függ, így politikai alku kérdése, ki veheti majd meg a lapokat.
Borókai azonban hangsúlyozta: ez nem jelenti azt, hogy a lapok a kormány befolyása
alá kerülnek. A veszteséges újságok megvásárlói döntik majd el, hogy milyen
irányba nyitnak a lapok, ezért a kormányszóvivő nem bocsátkozott feltételezésekbe.
Vevő pedig egyelőre nem jelentkezett, így jelenleg csak elméleti problémával állunk
szemben – mondta a kormányszóvivő.
Egy lapot azonban máris kiemeltek a "pakliból". Stumpf István, a Miniszterelnöki
Hivatal minisztere – egy közelmúltbeli nyilatkoztában – sokatmondóan kijelentette:
a kormány hozzá akar járulni ahhoz, hogy a Magyar Nemzet jól informált orgánummá
váljon.
Kósa Csaba, a konzervatív újságírókat tömörítő Magyar Újságírók
Közösségének elnöke örvendetesnek tartja, hogy a Magyar Nemzet a polgári
újságírás hagyományait követő, nagy konzervatív lappá válhat. Olyan baloldali
értékeket képviselő lappal szemben, mint amilyen a Népszabadság – véli Kósa –,
a sajtószerkezet egészséges egyensúlyát biztosítaná. Abban is reménykedik, hogy
néhány lap sokkal kiegyensúlyozottabb, objektívebb lesz. "A kabinet láthatóan
hozzá közelálló és tőle távoli lapok kategóriájában gondolkozik" – fejtette
ki véleményét lapunk érdeklődésére György Péter esztéta, az Eötvös Loránd
Tudományegyetem komunikáció tanszékének vezetője. Hozzátette: "A rövid távú
politikai érdekek érvényesítése önmagában nem baj, de hosszú távon a kormány
felelőssége, hogy olyan lapok, mint a Beszélő és a Magyar Narancs, amelyek egyben a
rendszerváltás szimbólumai, megőrizhessék függetlenségüket és szellemiségüket.
A médiaszakértő arra is rámutatott, hogy míg a médiával kapcsolatos szabályozás a
mindenkori kormány feladata, a laptulajdonlás nem. A lapkiadás ugyanis piaci
tevékenység, ahol – ritka esetektől eltekintve – nem egészséges az állami
irányítás. A magyar sajtó történetében még nem fordult elő, hogy ekkora
lapcsoport kizárólagosan egyetlen bank kezében összpontosult volna. György Péter a
probléma gyökerét abban látja, hogy a Postabank mindig is állami bank volt.
Véleménye szerint a kilencvenes évek elejétől az a furcsa helyzet állt elő, hogy
miután az állam kivonult a kultúra támogatásából, a Postabank állt a helyére.
Így válhatott Princz Gábor bankárként olyan meghatározó kultúrpolitikai
"napkirállyá", akinek az udvarába bejárt a fél magyar értelmiség. A Postabank
számos olyan pártsemleges ügyet támogatott, amely mindenkinek fontos volt (például a
Vígszínház felújítása), az állami mecenatúra azonban mégsem egy
nyereségorientált bank tevékenységei közé tartozik. Különösen, ha tartósan
veszteséget eredményez. Márpedig nem egy lap esetében pontosan ez történt. A
megoldás módját egyelőre senki sem tudja, ám az bizonyosan nem szerencsés, ha az
állam újra olyan feladatokat vállal magára, amelyektől korábban már megszabadult.
Wisinger István, a Magyar Újságírók Szövetségének elnöke komplex és összetett
problémának nevezte a helyzetet, ám érdemben csak az elnökségi ülést követően
tud nyilatkozni. Lapunk információi szerint a MÚOSZ elnökségét foglalkoztatja a
kérdés, de nagyon pontosan és árnyaltan kívánják megfogalmazni álláspontjukat.
Általánosságban nem tartják szerencsésnek, hogy tulajdonképpen a kormány dönt a
lapok sorsáról, így közvetve azok stílusára, szellemiségére is hatással van. A
probléma nehézségét az adja, hogy az eddigi helyzet is ellentmondásos volt. Számos
lap – a 168 óra, a Magyar Narancs, a Szabad Föld vagy a Magyar Nemzet – a
pénzintézet támogatása által maradhatott fenn, és képviselhetett önálló
értékrendet. Ellenben a sajtóbirodalom építését más, politikai és gazdasági
érdekek is motiválták: kiterjesztésének szakemberek szerint az volt a célja, hogy a
bank ügyleteit leplezze és a bankot megmentse. Ám nem túl szerencsés, ha egy bank
túl nagy hatalomra tesz szert.
A Keresztény Újságírók Szövetségének prominens képviselője, Czakó Gábor
információ hiányában szintén nem kívánt nyilatkozni a Postabank lapcsalád
sorsával és a magyar médiapiacon betöltött szerepével kapcsolatban.
A Postabank tulajdonán belül a P&B Média Portfóliókezelő Rt.
holdingjába tartozó (részben vagy egészen érintett) lapok: Magyar Nemzet, Kurír, a
Világgazdaságot kiadó Zöld Újság Rt., Pesti Műsor, Szabad Föld, Tallózó, Magyar
Narancs, Beszélő, Sárga RTV, Elite, Magyar Konyha, Nemzeti Sport, több megyei napilap,
valamint a 168 óra. Postabank-érdekeltség továbbá a Szikra lapnyomda, a Híd Rádió
Kft., és a Magyar Eurosport.
1998. 08. 15. (II/33)
