Nem új felfedezésről, sokkal inkább egy újrafelfedezésről van szó, hiszen a fekete kömény (Nigella sativa) az ókor egyik intenzíven használt gyógynövénye volt. A Bibliában Ézsaiás könyve 28. fejezetének 24–27. versében találjuk, ahonnan kiderül, hogy már abban a korban, vagyis az i. e. 8. században is termesztették. Ézsaiástól az elegyengetett felszínre szórt magok „cséplésének” módját is megtudhatjuk: nem állati erővel vontatott cséplőszánnal, hanem bottal csépelték. A magokért ma már nem kell a Közel-Keletre utazni, a vetőmagokat az internetről is beszerezhetjük, „termesztett” vagy „kerti katicavirág” néven.
A Biblián kívül az iszlám világ közkedvelt gyógynövényei között is megjelenik. Azt tartják, hogy rendszeres fogyasztásával minden betegség gyógyítható, kivéve az öregedés és a halál. Az egyiptomi orvoslás is említi, sőt, a régészek tárgyi bizonyítékot is találtak arra, hogy Tutanhamon fáraó sírjánál be volt készítve a túlvilági élethez.
A régi görögöknél melanthion néven találjuk meg Hippokratész és Dioszkoridész leírásaiban. A rómaiaknál pedig idősebb Plinius Naturalis Historiájában található meg, gith néven. A leírás szerint a kígyók és skorpiók marása elleni gyógyszerként alkalmazták, méz és ecet keverékében. (Egy esetleges kígyómarás esetén ezt azért nem javasolnánk.)
Fékek és ellensúlyok nélkül: Miért kellenek korlátok a „jó embereknek” is?
A szubjektív hangulatok és a racionális érvek hiánya rossz tanácsadó az államszervezet átalakításánál »
A Pride titkolt eredete
A melegmozgalom programját évtizedekkel ezelőtt megírták »
Pergamon ősi titka és Európa sorsa
Hogyan került a „Sátán oltára” Berlinbe? »