Kereső toggle

Apa is csak egy van

Beszélgetés Léder László pszichológussal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az apaság születése, Elég jó apává válni, Túlóra-család-gyerek, Apaként válás után. Csak néhány cím az Apa Akadémia programjából, amely előadásokkal, tréningekkel és egyéni tanácsadással igyekszik segíteni, hogy az apák „elég jó apaként” vehessenek részt a családi életben.

„Adjunk bele több apait!” Nagyon találó a mottójuk. Nehéz lenne jobban összefoglalni az Akadémia fő célkitűzését – az apákat visszacsempészni a családba. Honnan az indíttatás?

– Pszichológusként számomra elég korán világossá vált, hogy amikor családokkal, gyerekekkel kell foglalkozni, akkor az azt jelenti, hogy az édesanyával és a gyerekekkel találkozom. Nagyon izgalmas kérdés volt, hogy hol maradnak az édesapák? Aztán amikor én is szülővé váltam, megpróbáltam tájékozódni édesapaként. Bizony hidegzuhanyként ért, amit találtam. A szakirodalom tulajdonképpen nem vesz tudomást az apákról. Ezért is alapítottuk meg tavaly februárban szakértő kollégáimmal az Apa Akadémiát, egy olyan fórumot, ahol az apaságról, anyaságról hiteles információk, valós tapasztalatok, kutatások alapján próbálunk beszélgetni.

 

Mondhatjuk, hogy az apátlanság civilizációs ártalom is?

– Igen, az apák a mostani modern országokban még 150 évvel ezelőtt is sokkal jobban benne voltak a családban. Nem szakadtak úgy ki a családi életből a munkahely miatt, mint ma. Az apát kiemelték a családból: „menjél el szépen dolgozni, te akkor vagy jó apa, férj, ha megkeresed a kenyeret” – szól a modern elvárás. Amikor elkezdek férfiakkal beszélgetni, olyan megdöbbentő történeteket hallok, hogy apák mennyire szenvednek évekig ebben a szerepben, és mennyire hiányzik nekik a családjuk, a gyerekük. Holott egy apára ugyanakkora szükség van egy gyermek nevelésében, mint egy anyára. Azt is tudjuk, hogy az európai kultúrában a férfiak nagyobb arányban szeretnének gyermeket, mint a nők. Felmérések szerint a skandináv országokban a házasodás előtt álló fiatal férfiak 90-97 százaléka tervez egyértelműen gyermeket, sőt, a nagyobb részük az életét értéktelenebbnek érezné, ha nem születne utóda. A hölgyeknek ugyanakkor csak nyolcvanvalahány százaléka van ezzel így.

Magyarországon 80 százalékos volt a férfiak aránya és ebben a korosztályban a hölgyeknek csak 70 százaléka mondta ezt. Tehát egy fiatal férfi számára – erről soha nem beszélünk – egy nagyon fontos igény, hogy gyermeke szülessen. De ugye, ha nem mondták neki, hogy ez egy normális dolog, akkor még el is bizonytalanodhat, hogy vajon „normális férfi vagyok?” Ha egy párkapcsolatban a férfi szeretne előbb gyereket, az is teljesen normális dolog, és az is, ha a hölgy. Az Akadémián beszélünk arról is, hogyan lehet ezt úgy feldolgozni, hogy ne legyen belőle krízis.

 

Az apa nem egy szatellit…

– ...aki kering a várandós hölgy körül, hanem ő maga az egész folyamatnak a része. Arra szintén biztatjuk a párokat, hogy már a várandósság is egy közös projekt legyen. A modern kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy az apában a várandósság alatt ugyanazok a hormonális változások történnek, mint az anyában. Az úgynevezett oxitocin hormon, ami a kötődés- vagy szeretethormon nevet is viseli laikus megfogalmazásban, az édesapákban ugyanúgy elkezd termelődni. Az is egyértelmű, hogy az apai agy ugyanúgy reagál egy gyermek sírására, látványára, mint az édesanya agya. A gyermeküket egyedül nevelő apáknál szinte a reakció intenzitása is ugyanolyan, mint az anyáknál. Igazából oda kell visszatérnünk, hogy egy gyermeknek két szülője van, ahogy magyarul ezt nagyon szépen mondjuk.

 

Ön egy kislány édesapja, jól tudom?

– Igen. Nagyon szeretném, és rajta vagyunk, hogy több gyermekünk legyen. Ugyanakkor hozzáteszem – és nem a magam példája miatt –, hogy az apaság már egyetlen gyermeknél is apaság. Sőt, azt látjuk, hogy amikor nincs apa valamilyen oknál fogva, akkor olyan személyek is átveszik ezt a szerepet, akik nem apák. Mondjuk egy nagybácsi.

 

Önnek is volt ilyen tapasztalata, ugye?

– Így van. Azt gondolom, hogy az apaságélményemet ez meghatározta. Harmincéves sem voltam, mikor a húgomnak megszülettek a kislányai, akik sajnos hamarosan elvált szülők gyermekei lettek, és automatikusan egy kvázi apaszerepben találtam magam. Én voltam az, akit naponta láttak, és egész egyszerűen úgy kezdtek el viselkedni, olyan elvárásaik voltak, amiket – emlékszem – én az édesapámtól vártam el.

Meggyőződésem, hogy a gyerekek apa- és anyaprogrammal születnek. Ezért van az, hogy ha egy férfi elég időt tölt a gyermekével, elég figyelmet szentel rá és jól szereti, az a kisgyermek, mint egy jó coach, elkezd belőle apát csinálni. Beindul az apaprogram, az apa-gyermek kötődés. Ez is egy fontos pont, mert a pszichológia mindig anya-gyermek kötődésről beszél. Guillotine alá teszem a fejemet a szakma előtt, akkor is megesküszöm rá: a gyermek az anyához és az apához is nagyon mélyen kötődik.

 

Mi a helyzet akkor, ha valakinek nem volt megfelelő apamintája otthon? Tud jó apává válni?

– Abszolút. A tudatosság a legfontosabb dolog. Hogy akarunk-e magunkkal foglalkozni? Elhisszük-e azt, hogy az apai gondoskodás egyenrangú az anyai gondoskodással és szükség van rá. Ha ezt egy férfi elhiszi, akkor fejleszti önmagát. Apai ösztön van, ugyanúgy, mint anyai, de ez önmagában nem elég. Kell, hogy felkészüljünk erre a szerepre, feldolgozzuk a saját apa-anya élményünket, annak a pozitívumait, negatívumait.

 

Hogyan lehet ezt megtenni?

– Ehhez a legtöbbünknek külső segítségre van szüksége. Fontos lenne már az általános iskolában vagy a középiskolában mentálhigiéné keretében a családdal és a szülői modellel foglalkozni, természetesen védett, jól végiggondolt foglalkozásokkal.

 

Tehát az apahiányból eredő személyiségbeli vagy szocializációs hiányok pótolhatók felnőttkorban?

– Nagyon sok minden pótolható, ha az egyén törekszik erre és szeretne elég jó apává válni. A férfiak számára – tapasztalatom szerint – nagyon fontos más férfiak példája, egymástól tanulnak szívesen. Főleg apasággal vagy más férfiviselkedéssel kapcsolatos kérdésekben. Ha apa nélkül marad valaki, az anya nem pótolhatja az apát, de segíthet abban, hogy a gyermekei más férfiaktól apai jellegű szeretetet, törődést és modellt kapjanak.

 

Meg lehet fogalmazni, milyen a jó apa?

– Ahány férfi, ahány személyiség, annyiféle apa van. Nincs recept. Azt szoktuk hangsúlyozni, hogy „elég jó apának” kell lenni. Az apa-fiú kutatásokban keresték azt, hogy mikor lesz egy fiúból magabiztos férfi. Milyen apára van ehhez szükség? Több évtizedes kutatás után azt a megdöbbentő dolgot találták, hogy egyetlenegy faktor számít: az, hogy az apa szereti-e a fiát, vagy sem? Igazából a szerető, gondoskodó, odafigyelő, jelen lévő apa már nagyon nem ronthatja el. Mindig el szoktam mondani, hogy nem cukiapának kell lenni, meg nem szupermennek. Az igazi apa szürke eminenciás, ott van a mindennapokban is. Ahhoz, hogy valaki jó és normális apa legyen, sokszor életmódot és munkahelyet kell váltania. Még lehet, hogy lakhelyet is.

 

Akkor a mai társadalomban nagyon nehéz megvalósítani ezt a jó apaságot. Hiszen a jó munka külföldi utakkal, több pénzzel annak jár majd, aki nem vállalja a családot. Ezt hogyan lehet összeegyeztetni?

– Nehéz. Azért szoktam nagyon szerénytelenül azt mondani, hogy csak egy kis apaforradalom kellene, mert én hiszek abban, hogy itt tényleg egy forradalmi változásra lenne szükség a körülményeinkben. Rendbe kellene tenni a magyar munkakultúrát, hogy a szülők a terheket és a szépségeket is megoszthassák egymással a gyermeknevelésben és a pénzkeresetben is. De vannak jó megoldások. Nagyon jó a svéd rendszer, ahol nagyjából kényszerítik a munkáltatókat és a családokat, hogy az apák is maradjanak otthon. Ha nem maradnak otthon bizonyos időt, amit előírnak – ami alatt viszont meglehetősen sok pénzt kapnak –, akkor egész egyszerűen elesnek bizonyos juttatásoktól. Kellene valamilyen szankcionálás, motiváció, hogy az apák otthon maradjanak. Különböző országokból jó példákat össze lehet szedni, például a részmunkaidős- vagy a távmunka, a home office-kultúra megjelenése ilyen lehetne.

 

Apa Coaching néven vállalati programjuk is van. Ha egy cégnél szóba kerül ez a téma, mit szólnak ahhoz, hogy kevesebbet óhajtja dolgoztatni az édesapákat?

– A jó cégek, akiknek tényleg érzéke van ehhez az egész család-témához, nagyon nagy örömmel fogadják. Látunk jó példákat arra, hogy a születés körüli időszakra több szabadságot biztosítanak az apáknak, vagy rugalmasabb munkaviszonyt, mint amennyi a törvényi előírás lenne. A másik oldalon természetesen látok olyat is, hogy teljes értetlenség kíséri ezt a dolgot. Sőt, ami a legszomorúbb, hogy van, amikor szembeállítják ezt az anyai meg a női programokkal. Hiába mondom, hogy ez különválaszthatatlan. Egy apa támogatása mindig az anya és a gyerekek támogatása is. Ez nem valamilyen férfi támogatói program, ez a családról szól az apákon keresztül.

 

Elárulja nekünk, hogy önnek milyen édesapja volt?

– Nekem nagyon jó édesapám volt. A sors által elkényeztetett gyermek vagyok. Izgalmas módon én édesapám második házasságából születtem, és ő minden tekintetben egy modern apának volt tekinthető. Aktív volt a háztartásban, a nevelésünkben részt vett, iskolába vitt, hozott, velünk tanult. Segítette édesanyámat, hogy dolgozzon, hogy másoddiplomát szerezzen. Ugyanakkor szerintem a téma iránti érzékenységemet fejlesztette az is, hogy édesapám elvált apa volt és láttam az ő elvált apai arcát is: hogy mennyire hiányoznak neki az előző házasságából a gyerekek, hogy az előző feleségével megromlott kapcsolatának bizony a gyermekek itták meg a levét. Nagyon sokat szomorkodott emiatt. Szóval láttam a napos és az árnyékos oldalt is. Ezt megpróbálom maximálisan beépíteni a munkámba.

 

A felesége segít abban, hogy jó témákat találjon, vagy hogy jó apa lehessen?

– Nagyon fontos a feleségem szerepe. Maximálisan támogat ebben a munkában, nagyon jó kritikusom, el szokott jönni az előadásaimra. És természetesen a házasságunkon belül is partner ebben. Nagyon támogatja az úgynevezett aktív apaságot, azt, hogy minél több időt töltsek a kislányunkkal. Különleges szakmája van – hadd dicsekedjek vele –, egy nagyszerű képességű operaénekesnő, ennélfogva sok időt tölt távol a családtól, amiket egyébként mi a kislányommal mindig várunk. Ezek nagyon-nagyon bulis időszakok! Mondjuk elmegy 4-5 napra, akkor mindig picit másképp telik az életünk. Ezt ő is tudja, és nagyon szereti. Ilyenkor a megszokott élet színesebbé válik. Mikor hazajön, mindig egy egymással nagyon összesimult apát és lányát talál. Azt látom, hogy ez az ő anyai szívét nagyon komolyan melengeti.

 

Ha egy férfi nem válik apává, ki tud teljesedni az élete? Mit gondol?

– Nagyon sokfélék vagyunk. Megengedő álláspontot képviselek ebben a kérdésben, őszintén, nem politikai korrektségből. Egészen biztosan van nagyon sok olyan hölgy és úr, akinek nem a házasságon és nem a szülőségen keresztül vezet az útja, és nagy dolgokat művelhetnek, kiteljesedhetnek. Mindenkinek más a sorsa. Azok viszont, akiknek a sorsa az apaságon, anyaságon keresztül vezet, mindenképp hiányt élnek meg. Emberi értelemben is, hiszen – ahogy mondani szoktam – a férfiasság megélésének egy nagyon tiszta formája az apaság.

Olvasson tovább: