Kereső toggle

Boldogító nem? - A szingli társadalmak és a feminizmus

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nyugaton a hagyományos családmodellt egyre inkább felváltják az alternatív együtt- élési módok. Ha a trend nem változik, néhány évtizeden belül szinte minden nyugati ország a szinglik társadalmává válik. Vajon miért ódzkodnak a hölgyek a házasság szövetségétől?

Németországban hétmillió férfi él úgy egyedül a 35–50 éves korosztályban, hogy szinte teljesen biztosan sosem fog megnősülni. A trend nem csak Európára jellemző, Amerikában is egyre többen élnek egyedül. Rengeteg tanulmány születik a témában, amelyek azt vizsgálják, vajon a férfiak vagy a nők azok, akik között lanyhult a házasulási kedv. A végső konklúzió egyelőre nem ismert, ám az egyre jobban látszik, hogy a feminizmus, a női emancipáció, a lehetőségek megnyílása a nők előtt és a gyengébbik nem „öntudatra ébredése” igazi mélyütést mért a házasság intézményére. A férfiakra gyakorolt hatások egy részét már vizsgáltuk (Férfibajok – A feminizmus elhallgatott mellékhatásai. Hetek, 2017. október 16.). A nők öntudatosabbá válása azonban a házasságokra, és ezáltal a gyerekek fejlődésére is óriási hatással van a nyugati társadalomban.

A Washington Egyetem szociológiaprofesszora, Pepper Schwartz a CNN-en megjelent elemzésében arra mutat rá, hogy a nők számos különböző ok miatt választják inkább azt az utat, hogy egyedül maradnak. Schwartz szerint Amerikában jelenleg a 18 év feletti nők 53 százaléka egyedülálló, aminek a szociológus szerint az az oka, hogy számukra ez az életforma jelenti a „legjobb opciót”. Annál ugyanis jobb egyedül maradni, mint egy olyan férfihoz hozzámenni, aki úgymond „haszontalan”, azaz a házassággal a nő anyagi helyzete akár jelentősen is romolhat, ha a férj nem teljesít a maga helyén. Schwartz szerint néhány esetben egy nő még akkor is jobban jár, ha a gyermekeit egyedül nevelve állami segélyeken él, mintha egy passzív, bizonyos esetekben munkanélküli férjjel él együtt, aki csak plusz egy személyt jelent, akiről gondoskodnia kell.

Túl Nagy Ő

A második fő ok, ami miatt a nők parkolópályára állítják a családalapítási igényüket, az üzleti siker. Schwartz szerint a társadalmi presztízs eléréséhez „egy nőnek ma már nincs szüksége egy sztárügyvéd férjre, ha ő maga is sztárügyvéd”. A házasságban ugyanis általánosságban a férfi előmenetelére helyeződik a hangsúly, így a nők ambíciói általában kitolódnak, vagy meg sem valósulnak. Így a szociológus szerint, ha a házasság a hőn áhított üzleti karrier útjában áll, számos nő inkább az anyagi sikert választja. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a társadalom átalakulásával egyre kevesebb nő szeretne „házitündérként” csak az otthon melegének őrzésével foglalkozni, főzni, mosni, takarítani, illetve gyerekeket nevelni, ehelyett sokan inkább az üzleti megbecsülést választják, ahol úgymond széles körben elismerik a bennük rejlő tehetséget, míg otthon sokak számára úgy tűnik, hogy csak „elpazarolják azt”.

A szociológus arra a következtetésre jut, hogy mivel a nők számára elérhető a kulturális és anyagi szabadság, azaz nincs szükségük arra, hogy férjhez menjenek, és így megfelelő anyagi biztonságot élvezzenek, többé már nem akarnak bármi áron megállapodni. „Míg a legtöbb nő még mindig szeretne férjhez menni, ezt nem akarják bármi áron. Úgy már nem kell nekik a házasság, ha emiatt elszalasztják az álmaikat.”

A nők fejében uralkodó kisebb zűrzavarra utal, hogy Schwartz szerint sokan az úgynevezett „Igazit”, a „Nagy Ő-t” várják, akivel igazi elsöprő szerelmet élhetnek meg. Ha ez a férfi, akit a fejükben etalonként megalkotnak, nem kerül az útjukba, inkább azt választják, hogy egyedül maradnak. Mivel az elvárások igen magasak, ezért a nők sokkal válogatósabbak lesznek, és ha a férfi nem felel meg az ideáljuknak, akkor gyakran rövidebb együttélés után kilépnek a kapcsolatból. Ehhez kapcsolódik az is, hogy anyagilag is igen magasra van helyezve a léc a férfiak számára, ugyanis aki nem keres eleget, vagy nem tud stabilitást nyújtani a kapcsolat számára, az sokkal nagyobb eséllyel kénytelen végül egyedül megöregedni.

Ez utóbbi tendencia egyértelműen megfigyelhető az elmaradottabb amerikai régiókban, amiről a szociológusok sokáig úgy gondolták, hogy a házasságok alacsony száma az általános szegénységgel függ össze. A beáramló tőke, illetve az általános életszínvonal javulása azonban a házasságok számában nem hozott növekedést, kizárólag a gyermekvállalásban lehetett magasabb számokat látni, mint korábban. A New York Times elemzése arra a következtetésre jutott a kutatással kapcsolatban, hogy „a házasság a gazdagoknak való. A gazdag férfiak gazdag nőket vesznek el, amivel duplán gazdag háztartásokat hoznak létre maguknak és a gyermekeiknek. A szegények pedig szegények és egyedülállók maradnak.”

Házasság üzleti alapon

A nemek közötti kapcsolatokba egyértelműen belépett az úgynevezett „csereelmélet”, amely az emberi viszonyok egyre erősebb elhidegülésére utal. Ennek lényege, hogy a felek cselekedetei az adás és a kapás közötti egyensúly elérésére irányulnak, pontosan úgy, ahogy az üzleti kapcsolatokban is valaki egy bizonyos ellenérték fejében nyújt egyfajta szolgáltatást. Az emberi kapcsolatokban ez a másik féltől várt „erőforrásokra” képeződik le, amibe beletartozik például a pénz, a háttér, a kapcsolati háló és a kinézet is. Így tehát bizonyos értelemben „jó üzletnek” minősülhet egy olyan házasság, ahol egy magas beosztásban dolgozó, jól kereső nő egy íróval köt házasságot, aki otthonról dolgozik, és így meg tudja oldani a gyerekek nevelését, azaz mindkét fél kölcsönösen jól jár, mert meg tudja valósítani a saját céljait amellett, hogy funkcionálisan működtetni tudják a családjukat is. A preferenciák azonban, ahogy a mikroökonómiában is, egyénileg változnak. Ezért mivel minden az egyén által megkapható legnagyobb nyereségre van kihegyezve, és nem arra, hogy mit nyújthat a másiknak, nagyon nehéz megtalálni azokat a kombinációkat, ahol a kölcsönös „nyereség” összhangban van. Így a felek gyakrabban maradnak egyedül, ha a másik fél által nyújtott „csomag” nem kielégítő.

Cheryl Sandberg, a Facebook ügyvezető igazgatója szerint az a lényege a jó házasságnak, hogy az ember vagy egy „stréberhez”, vagy egy „jó emberhez” menjen hozzá, aki megadja a támogató környezetet ahhoz, hogy egy nő is tudjon karriert építeni. „Randizhatsz azzal, akivel akarsz, de a stréberhez, vagy a jó emberhez menj hozzá. Ahhoz a pasihoz, aki egyenrangú kapcsolatot akar. Ahhoz a pasihoz, aki támogatni fogja a karrieredet” – fogalmazott. A Financial Times által készített interjúban Sandberg azt tanácsolja, hogy ezt az információt érdemes a kapcsolat minél korábbi szakaszában megszerezni. „Kérdezz rá, mégpedig korán, és ne sértődj meg a válaszon. Ha a férfi megsért a válasszal, akkor egyébként se akarsz vele többé találkozni.” Eszerint a férfiak, amennyiben nősülni akarnak, kénytelenek eldönteni magukban, hogy hajlandók-e támogatni egy ambiciózus nő karrierjét, ami esetlegesen azzal is járhat, hogy a nő kerül magasabb pozícióba, és ő járul hozzá magasabb összegekkel a családi költségvetéshez.

Ezzel is összefügg egy 2017-es kutatás, amely a 28 uniós tagállam adatait vizsgálva azt mutatja, hogy a magasabban képzett nők egyre gyakrabban választanak náluk alacsonyabb végzettséggel rendelkező férfit. Az eredmények alapján ötből egy férfi él ma olyan kapcsolatban, ahol a nő magasabb képzettségű, az ilyen kapcsolatban ugyanis van tér arra, hogy a nő „megvalósítsa önmagát”. A vezető beosztású nőkkel készített interjúk és a tanulmányok is azt mutatják, hogy a szakmai megbecsülés olyan mértékben fontos a nőknek, hogy annak érdekében képesek saját társadalmi szerepüket végleg feladni.

A szingli léten egyébként a férfiak buknak többet, legalábbis egészségügyi szempontból mindenképpen. A University College London, a London School of Economics és a London School of Hygiene and Tropical Medicine közös tanulmánya megállapította, hogy az általános egészségi állapot tekintetében egy nő sokkal jobban jár, ha egyedülálló marad, míg egy férfi számára az egyedülállóság kiemelkedő egészségügyi kockázatot jelent. Egy egyedülálló férfi 14 százalékkal magasabb valószínűséggel küzd majd szívbetegséggel, mint egy nő. A tanulmány azt is megállapította, hogy a hosszú ideig a házasságnak tulajdonított egészségügyi előnyöket egy pár a sima együttéléssel is megélheti, a házasság nem alapfeltétel.

Erre a következtetésre jutott a Yes! magazin, amely egy hosszú cikkben még bátorítja is a nőket, hogy szakítsák el magukat a patriarchális társadalmi rendtől. Az újságban megjelent infografika szerint az anyagi előnyökhöz nem kell házasság, ahhoz csak két kereső kell – ez akár megvalósulhat egyneműek együttélésével is. Ráadásul az egyedülálló nők hosszú távon jobban keresnek, mint az egyedülálló férfiak – utóbbiaknak magasabb társadalmi presztízst és nagyobb jövedelmet jelent, ha házasok. Ugyanez igaz az előléptetéseknél is – egy egyedülálló nő, ahol a gyermekvállalás és a munkából való kiesés esélye minimális, pontosan ugyanakkora valószínűséggel kap magasabb pozíciót, mint egy házas férfi.

A gyermekvállaláshoz sem kell ma már megházasodni: egy 2013-as felmérés azt állapította meg, hogy az Amerikában született gyermekek 40 százaléka érkezik házasságon kívül. Ez azt is jelenti, hogy a nők már nem feltétlenül tartják fontosnak a gyermek lelki fejlődéséhez az apákat. Ahogy a Yes! magazin fogalmaz: pontosan ugyanilyen sikeres tud lenni egy anyuka és egy nagymama együttműködése is.

Olvasson tovább: