Kereső toggle

A róka az új kígyó

Különleges házikedvencek, büszke gazdik

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az exkluzív állattartás az elit jellemzője volt a történelem során, ma azonban szinte bárki tarthat az otthonában egzotikus állatot, hogy eldicsekedhessen vele a közösségi oldalakon. Mindez szigorúan szabályozva van, legalábbis papíron – elég azonban a világhálón böngészni, és máris kiderül: pult alól még a legveszélyesebb fajok is kaphatók itthon.

Az utóbbi évtizedben ugrásszerűen nőtt az egzotikus állatok, hüllők, pókok és kisállatok népszerűsége: viszik, veszik, adják, szaporítják ezeket az állatokat, mindenféle kötöttség nélkül – mondja Szabó Zsolt terrarista, vagyis terráriumban tartott egzotikus állatokkal foglalkozó szakember. Pedig a különleges állatok tartására speciális szabályok vonatkoznak (lásd keretes írásunkat), ezek figyelmen kívül hagyása akár komoly sérüléseket is eredményezhet – és nem csak a gazdiknak.

A szakember szerint tipikusnak tekinthető eset volt, amikor járókelők akartak egy teknőst a zöldbe visszavinni, ám az állat megharapta egyiküket. Kiderült, hogy aligátorteknősről volt szó, amelynek harapása akár csonkolhatta volna a gyanútlan hölgyet. Szabó Zsolt hozzáteszi: rengeteg esetben előfordul, hogy az exkluzívnak indult állattartás nyűggé, majd egyenesen teherré válik. Jobb esetben a megunt kedvencet egy állatvédő szervezet útján helyezik el volt gazdái, de a gyakorlatban inkább egyszerűen kidobják. Ha illegálisan tartott veszélyes állatról van szó, akkor általában csak a szerencsén múlik a komolyabb balesetek elkerülése.

A hüllőtartás nemcsak kedvtelés, hanem üzlet is annak, aki ért hozzá. Szabolcs éveken át tartott kígyókat, előbb hobbiból, később a kígyók bőréért, amelyet illegálisan értékesítettek azok, akik megvették tőle az állatokat. A kígyókból származó jövedelem nagyon sokat lendített a család megélhetésén, mondja Szabolcs, de a szomszédok valahogy értesültek a tenyészetről, és feljelentették. Az összes hatóság kivonult, még a gyámügy is, és komolyan vegzálták a családot, majd egy kisebb pénzbírsággal és persze a „vállalkozás” megszüntetésével befejeződött az ügy.

Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga elnökének tapasztalatai megegyeznek a fent leírtakkal. A szakember a veresegyházi medveotthon üzemeltetőjeként évtizedek óta menti az utcára került állatokat. A különböző divatállatok népszerűsége mára igazi káoszt eredményezett itthon is. Az elnök nagyragadozók tartásával is találkozott már, de az elmúlt évtizedekben a törvényi szabályozás szigorodásával az ilyen kirívó esetek eltűntek. Nyilván egy nagytestű állat tartása gyorsan szemet szúr a szomszédoknak, akik veszélyeztetve érzik magukat, így hamar feljelentik a tulajdonost. A legbizarrabb esetek a hüllőkhöz fűződnek; sok esetben a törvény által tiltott mérgeskígyók kerülnek házi tartásra, de mivel ezeket a lakásban tartják, addig nem szerez róluk tudomást a környezetük, amíg meg nem szöknek, vagy el nem tűnnek. Azaz az esetek többségében a lakótelepekre nem a természetből kerülnek be a hüllők, hanem valamelyik lakásból szöknek meg vagy dobják ki őket.

Szilágyi István kígyómarással manapság nem igazán találkozik, de évekkel ezelőtt, amikor a hüllőtartás reneszánszát élte, évente több ilyen eset is történt. Az illegális tartást egyébként szigorú pénzbírsággal büntetik, amelyet a NAV adók módjára behajt. A szakember szerint a megoldást a szigorú törvényi szabályozás mellett a jelenleg tiltólistán szereplő, de nagyon elterjedt fajok legálissá tétele jelentené, amelyek tartását egy alapvető tanfolyam elvégzéséhez kötné. Szilágyi István úgy látja, az is gondot jelent, hogy a környező országokban sokkal liberálisabb az állattartás törvényi feltétele, így onnan könnyen beszerezhetők a legkülönlegesebb fajok is.

Annyira persze még nem extrém a helyzet, mint a tengerentúlon vagy mondjuk Dubajban. Utóbbi országban az aranyifjak körében annyira elterjedt a nagyragadozók tartása, hogy tavaly törvényben kellett szabályozni az olyan vadállatok tartását, mint a párducok, a tigrisek és a gepárdok. Amerikában pedig divatba jöttek az oroszlán és a tigris keresztezéséből születő, úgynevezett ligerek.

Szilágyi István Magyarországon még nem találkozott hasonlóval, de nemrég éppen látott egy hirdetést, amelyben tarajos sült kínáltak megvételre mindössze 150 000 forintért – de lényegében a legtöbb veszélyes állatfaj beszerezhetővé vált itthon is, sőt kifejezetten erre szakosodott vállalkozások is alakultak. A hüllőbörzéken például a legálisan tartható fajokon kívül „pult alól” mérgeskígyókat és más életveszélyes hüllőket is beszerezhet az, akinek elég vastag a pénztárcája.

Az egyesület életében a legbizarrabb esetnek egy medve elkobzása számított, amelyet a kertjében tartott idős gazdája – később a férfi családja juttatta el az állatot a medveotthonba. A divathoz hasonlóan az egzotikus állattartás irányai is változnak, ma egyre keresettebb a farkas és a róka. A rókatartás lassan eléri a magyar állatkedvelő közösséget is. Az egyik dél-békési tanyán régóta tenyésztették a rókákat, igaz nem hobbiállatként, hanem a prémjéért, de az idős tulajdonos betegsége miatt leállt az üzlet. A tulajdonos fia szerint új lendületet adhat a tenyésztésnek, ha kitör a „rókaláz”, és a kis Vukok megjelennek a trendi öltözetű fiatal lányok kezében.

 

Tartson ön is vaddisznót!

A madárpók nem számít veszélyes állatnak, marása nagyjából a darázséval ér fel – oszlat el egy közkeletű tévedést Szabó Zsolt. A terrarista ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy sok más állat sokkal veszélyesebb lehet, mint ahogy gondoljuk. Nem véletlen, hogy 2015-ben új rendelet lépett életbe a veszélyes állatok tartására vonatkozóan, amely részletezi a pontos feltételeket is – érdemes ezt átböngészni, mielőtt valaki állattartásra adja a fejét. A szakember szerint a legfontosabb változás a régi előírásokhoz képest, hogy a jogszabály három kategóriába sorolja a veszélyes állatokat. Vannak különösen veszélyes, közepesen veszélyes és elővigyázatosságot igénylő fajok. Az első kategóriába tartozó állatokat csak felkészült, engedéllyel rendelkező intézmények, főként állatkertek tarthatják, magánszemélyek nem. Ide tartozik elsősorban néhány komolyabb, méreggel ölő faj, de a nagymacskák, a gorilla vagy akár az aligátorteknős is. A második csoportba tartozó fajok, mint például a legtöbb skorpió és varánuszfaj, tigrispiton, vaddisznó tartására már – szigorú feltételek biztosítása mellett – természetes személy is kaphat engedélyt. A harmadik csoport tagjainak tartásához nem kell külön engedély, ha a gazda cselekvőképes, és biztosítja az adott fajra előírt tartási feltételeket. Ide tartozik például a strucc vagy a teve, de egy sor különleges növényevő is, mindazok, amelyek hazájukban nem érdemelnek különleges védelmet. Persze szabály ide vagy oda, mint oly sok esetben, itt is az az igazi vagány, aki fittyet hány a törvényre – jegyzi meg a szakember.
Az állatvédők szerint jobb az új szabályozás, mint a régi. Egyrészt sokkal részletesebb, másrészt engedményeket is tesz: míg korábban végzettség és gyakorlat is kellett a veszélyes fajokhoz, most a gyakorlat is elég lehet. A veszélyes állatok tartásához, tenyésztéséhez, bemutatásához engedély is kell, ezt a kormányhivatal adja ki, természetesen akkor, ha a jelentkező megfelel a feltételeknek.

Olvasson tovább: