Kereső toggle

Gyógyító diéták vagy úri huncutságok?

Amit tudni érdemes az ételintoleranciáról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Laktózos, fruktózos, gluténérzékeny a gyerekem – halljuk manapság sokaktól –, mit tegyek?” Feje tetejére kell-e állítani a konyhát ahhoz, hogy kiüldözzük az utolsó szem glutént is? Mit mondjak a gyereknek, ha nem eheti meg azt az édes és finom ennivalót, amit az apukája jóízűen elfogyaszt? Vagy ha esetleg érzékenysége okán kimarad az ovis szülinapi tortázásból?

Az ételintoleranciákkal foglalkozó tudomány-ág viszonylag fiatal múltra tekint vissza, de gyors fejlődést mutat, így érdemes követni az újabbnál újabb információkat. A hétköznapi konyhatündér szerep általában az anyukákat illeti meg, ezért gyorsan tapasztalati szakértővé kell képezniük magukat, többnyire autodidakta módon.

Nem is olyan régen még csak ételallergiásokból állt a világ. A köznyelv sokszor még most is allergiának nevezi azt, ha valaki valamilyen ételre érzékeny. Pedig az ételintolerancia és az ételallergia egyáltalán nem ugyanaz. Lényeges különbség, hogy az allergiás reakciók azonnal vagy pár órán belül jelentkeznek.

Az ételintoleranciával kapcsolatos panaszok alattomosabbak, több nap is kell, mire kifejlődik a tünet vagy tünetegyüttes. Nehezen azonosítható – embere válogatja –, hogy kinél mi a domináns panasz, ezért a pontos diagnózis türelmet igényel. A háttérben bizonyos fehérjék állnak, amelyeknek egészséges működés esetén nem kellene átjutniuk a bélfalon. Amikor viszont mégis átjutnak, akkor erre az immunrendszerünk reagál. A túl sok „elfogott” nemkívánatos anyag komplex formában elkezd vándorolni a test különböző részei felé. Ott lerakódik, majd gyulladásos folyamatot indít el.

Annyi bizonyos, hogy a gondosan megválasztott étkezéssel életminőségünkön javítani tudunk, ami öröm a gyereknek és a szülőknek egyaránt. Kétéves gluténmentes diéta után egy kisfiú anyukája így fogalmaz: „Óvodai fényképen ugrani látni a gyereket, pedig régen még sétálni is nehezen tudott. Egész megható.”

A kicsi családtag diétáztatása nagy-nagy kitartást igényel az egész család részéről, ezért ebben mindenkinek fontos szerep jut. Tágabb értelemben érintett a bölcsődei, óvodai, később pedig az iskolai közösség is.

A siker, a gyógyulás kizárólag az egész környezet összefogásával tud megvalósulni, tulajdonképpen egy közös produkció.

Ha ételintoleranciára gyanakszunk, érdemes megszívlelni az alábbi tanácsokat:

1. Vegyük komolyan a hosszabb ideje fennálló emésztési panaszokat (hasmenés, puffadás, erős bélgázképződés, hasfájás, krónikus székrekedés).

2. A tünetek súlyossága függ az elfogyasztott étel mennyiségétől. Allergia esetében ez nem áll fenn.

3. Az ételintolerancia hosszú távon gyulladásos panaszokat okoz a szervezet különböző pontjain. Idővel a panaszok áttevődnek más szervekre, például bőrtüneteket (ekcéma, krónikus csalánkiütés, pattanásos bőr), fejfájást, migrént, izomfájást, ízületi gyulladást okozva. Ez adja meg a betegség alattomos voltát.

4. Bizonyos esetekben az ételintolerancia magától megszűnik, de ez a ritkább (például vékonybélgyulladás esetén, amikor megszűnik az elsődleges betegség).

5. Pontos diagnózis felállítása előtt ne kezdjünk diétába! Forduljunk szakorvoshoz. Az előtte megkezdett diéta meghamisítja a vizsgálat eredményeit, és rossz diagnózishoz vezethet. A helyes diagnózis felállításához vissza kell állítani a diéta előtti étkezési szokásokat, ami rengeteg fájdalommal és tünettel jár.

6. A diétázás plusz anyagi megterhelést jelent a család számára, ezért érdeklődjünk, hogy milyen aktuális állami támogatásokat tudunk igénybe venni. Ezek csak a hivatalos orvosi diagnózis birtokában elérhetőek (adókedvezmény, emelt családi pótlék és a gyerek tíz éves koráig GYES).

7. Fontos az utógondozás. Például a Heim Pál Coeliakia Centrumban ez fél-évente vérvételt jelent, továbbá figyelik a gyerek fejlődését, magasságát, testsúlyát is. Célszerű előre összeírni a kérdéseinket, mert egyhónapos várakozási idő van.

8. Sokszor a rokonokkal, ismerősökkel a legnehezebb megértetni, hogy miért nem jó azt adni a gyereknek, ami van. „Csak egy falatot”, „attól nem lesz baja”, „igazi házi sütemény” – hangzanak a kifogások. Sokan úri huncutságnak gondolják, hogy még a vágódeszkára, a késre és a fűszerekre is figyelni kell a gluténérzékenység esetén. A mindennapos szélmalomharc miatt érdemes hasonló problémákkal küzdő szülői közösséget keresni az interneten, ahol a nehézségeket ki tudjuk beszélni magunkból, tanácsot kérhetünk, recepteket tudunk cserélni, és a kipróbált, jól bevált étkezési lehetőségekről tudakozódhatunk. Itt mindenki kicsit úttörő is a saját környezetében!

9. A gyerekek egy része könnyebben elfogadja, hogy ő most bizonyos értelemben egy „különc” az óvodában vagy az iskolában, mivel mást eszik, mint a többiek, vagy esetleg nem vehet részt a só-liszt gyurmázós kézműves foglalkozáson. Van azonban olyan is, aki ezt traumatikusan éli meg. Az is előfordulhat, hogy a szülőnek nehezebb ezt végignézni, diszkriminációnak érzékeli, hiszen a felnőtt már tudja, hogy mennyi dologból kimaradhat a gyereke. Ne hordozzuk a sérelmeket, inkább kezdeményezzünk párbeszédet a pedagógusokkal. Kérjünk külső segítséget is, ha ez szükséges.

10. A gyereket pedig meg kell tanítani arra, hogy idegen helyen, ha étellel kínálják, kérdezzen rá az őt érintő anyagokra.

11. Nyaralásnál, utazásnál különösen figyeljünk oda. Sajnos az éttermek személyzete sincs kellően felkészítve az ételintoleranciás problémákra, ilyen helyzetekben legyünk nagyon körültekintőek. Pár jól célzott kérdéssel érdeklődjünk a hotel konyhájától, hogy mi az, amit tudnak vállalni az éttermükben. Érdemes már az utazás előtt tájékozódni, e-mailen visszaigazolást kérni, hogy tudják-e biztosítani a gluténmentes étkezés lehetőségét, hogy a váratlan hasmenés, hányás ne tegye tönkre a nyaralásunkat.

12. Mint minden diéta, ez is egyoldalú megterhelése a szervezetnek. Dietetikusoktól, táplálkozási szakértőktől tudakozódjunk, hogy a gyerek étrendjét milyen kiegészítéssel, vitamin- és ásványianyag-pótlással tudjuk teljessé tenni. Kaphatóak már nem hagyományos élelmiszer-alapanyagok, amelyekkel teljes értékűen tudjuk pótolni a nélkülözött komponenseket. Kísérletezzünk bátran!

13. Léteznek patikában beszerezhető gyorstesztek. Ezekkel érdemes próbát végezni, de ne kezdjünk diétázni egy gyorsteszt alapján.

Olvasson tovább: