Kereső toggle

Nők az amerikai gazdaságban

A nem létező szociális háló csapdája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A neves amerikai Pew Research Center egyik friss felmérése szerint az Egyesült Államokban 1980 és 2015 között, azaz durván az elmúlt 35 évben 32 százalékkal nőtt az amerikai nők átlagfizetése, míg a férfiak bérezése 3 százalékkal csökkent. Ám a családtámogatási rendszer elégtelensége és a bölcsődék, óvodák magas költségei miatt az amerikai nőknek mindössze 57 százaléka dolgozik jelenleg.

Bár az amerikai nők fizetése még mindig jóval alacsonyabb a férfiakénál, a különbség csökkent, ugyanis egyre több munkakör igényel komplex szociális és elemzőkészségeket, amelyekben pedig inkább a hölgyek jeleskednek – olvasható a Bloomberg összefoglalójában. Míg ezek a „komplex” munkakörök ma egyre megbecsültebbek az amerikai társadalomban, addig a fizikai, kétkezi munka egyértelműen veszített az értékéből. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy 1996 és 2008 között a diplomás fehér férfiak átlagfizetése évi 94 601 dollár (azaz körülbelül 26 millió forint), míg a középiskolai végzettségű fehér férfiak fizetése csupán évi 36 787 dollár (nagyjából 10 millió forint) volt – áll a Sentier Research legújabb jelentésében. (Ez utóbbi csoportról a Bloomberg azt is megjegyzi, hogy ők általában Donald Trump elnökjelöltségének legnagyobb támogatói, míg a hölgyek inkább Hillary Clinton felé húznak.) A tendencia azt mutatja, hogy a jövőben a megbecsült munkakörök egyre több képességet és képzést fognak igényelni.

A Sentier Research kutatása a teljes időben foglalkoztatott női munkavállalókra is kitért: éves átlagbérük ma 40 ezer dollár (körülbelül 11 millió forint), azaz 20 százalékkal alacsonyabb, mint a hasonló körülmények között foglalkoztatott férfiaké, akik átlagosan évi 50 ezer dollárt (13,6 millió forintot) keresnek. Közgazdászok szerint a különbség annak köszönhető, hogy a nők általában a gyermekvállaláskor megszakítják a „karrierútjukat”, ráadásul azon munkakörök, amelyben főként nők dolgoznak – például óvónők – általánosságban kevesebbet fizetnek, mint az ipari, mérnöki szakmák, ahol többnyire a férfi munkaerő koncentrálódik.

A Cornell Egyetem hasonló témájú tanulmánya nemrég azt vizsgálta, hogy miért állt meg a nők beáramlása a munkaerőpiacra. 1950-ben a 25–54 év közötti nők 37 százaléka volt aktív munkavállaló, ám az 1990-es években  már a 74 százalékuk dolgozott. Ezt követően a 2010-es években ez a folyamat megállt: a részvételi arány 2013-ban is 74 százalékon állt, és így sok fejlett ország megelőzte az Egyesült Államokat e tekintetben. (Az OECD szerint az Egyesült Államok már néhány éve is a 27. helyen állt a 37 fejlett országot összesítő listán.) Ennél meglepőbb, hogy az amerikai munkaügyi minisztérium adatai szerint ma már csak az amerikai nők 57 százaléka dolgozik, 2024-re pedig alig 56 százalékot prognosztizálnak.

Mi történhetett? Bár az amerikai ma is a világ egyik legfejlettebb gazdasága, az európai országokkal összehasonlítva rendkívül fejletlen családtámogatási rendszerrel rendelkezik. Az érvényben lévő, 1993-as családjogi törvény mindössze (és maximum) 12 hét szülési szabadságot engedélyez a munkavállalóknak, és ezt is alapvetően fizetés nélkül. Az ENSZ munkaügyi szervezete, az ILO (Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) szerint az egyetlen ország, amely az Egyesült Államokhoz hasonlóan nem garantál fizetett szülési szabadságot, nem más, mint Pápua Új-Guinea. (Ahol az emberek 85 százaléka a mezőgazdaságból él.)

Nem csoda, hogy hatalmas hír volt, amikor fél évvel ezelőtt az országban elsőként San Franciscóban jóváhagyták, hogy a város kismamái (vagy „kispapái”) 6 hétig teljes fizetéssel maradhassanak otthon a szülés után. Számos kutatás erősítette már meg, hogy igen-is van kapcsolat a fizetett szülési szabadság hossza, valamint az anya és gyermeke egészségi állapota, a gyermekágyi depresszió kialakulása és az anyatejes táplálás időszaka között – írta erről annak idején a Forbes.

Amerikában azonban a gyermekgondozási – bölcsődei, óvodai – költségek is egyre magasabbak. A dolgozó anyák fizetésének akár 70 százalékát is kitehetik, így a kismamák – a fenti költségeket megspórolandó – inkább nem mennek vissza dolgozni. Míg Európában a gyermekgondozási költségek szintén növekedtek, számos európai kormány biztosít támogatásokat ezekhez a kiadásokhoz. Mások pedig részmunkaidős foglalkoztatást vezettek be, ezzel csökkentve a családok anyagi terheit – írja az amerikai kutatás, amelynek készítői egy szimuláció segítségével kiszámolták, hogy ha Amerikában a fejlett európai országokhoz hasonlóan családcentrikusabb törvényeket hoznának, akkor a mostani helyett 82 százalékon állna a nők foglalkoztatottsága.

Olvasson tovább: