Kereső toggle

Játékkal nyitni a társadalmi kérdésekre

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elmúlt években ijesztően megnőtt Magyarországon azok aránya, akik súlyos nélkülözésben élnek. A Tárki kutatásai alapján Magyarország népességének 16,6 százaléka mélyszegénységben él, a sokgyermekes családok körében 50 százalékos a szegénység valószínűsége. A gyermekszegénység mutatóival kapcsolatos adatok is hervasztóak: a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján hazánkban a hét év alatti gyerekek 42,2 százaléka él szegénységben.

Élj túl egy hónapot!

Sokszor persze hiába a számok, nehéz mögéjük látni, és igazán megérteni a bennük rejlő sorsokat, beleérezni a szegénység, kirekesztődés vagy munkanélküliség problémájának mélységeibe. Ezért nagyon kiváló és kivételes ötlet egy szegénységi kutatás eredményeit mindenki számára érthető és elérhető módon: egy társasjáték keretein belül feldolgozni.

Ezt teszi a Szociopoly nevű társasjáték, ahol minden játékos egy észak-magyarországi kistelepülésen élő család egyik tagjának a szerepébe bújhat, és megtapasztalhatja, hogy tudna megélni szociális segélyekből, gyesből, családi pótlékból, esetleg alkalmi vagy közmunkából szerzett jövedelemből, illetve ezekből hogyan tartana el egy családot.

A társasjátékot csapatokban kell játszani, ahol egy-egy csapat egy-egy családnak felel meg, így mindenki, aki a társasjátékkal játszik, tagja lesz egy mélyszegénységben élő családnak, és részt vesz az anyagiakkal, életvezetéssel kapcsolatos tanácskozásban és döntéshozatalban. A „családi diskurzus” tömör lényege: hogyan vészeljenek át valahogy  egy hónapot a rendelkezésükre álló forrásokból?

A játék célja, azaz hogy „Gazdálkodj, ahogy tudsz!” és „Élj túl egy hónapot egy kirekesztődött, mélyszegénységben élő család tagjaként!” talán első pillanatban egyszerűnek hangzik, főleg a klasszikus Monopoly játék céljával szemben, ahol a folyamatos gyarapodás, gazdagodás a cél. A Szociopoly játékosai a játék során azonban hamar rádöbbennek, hogy ez a feladat valójában mekkora kihívást is jelent, hiszen a hónap napjait jelölő, számozott mezők, melyeken a játékosok lépegetnek, szinte csak kiadásokat, költségeket rejtenek, bevételeket alig.

A forgatókönyv a következő: a játék elején minden család megkapja a ma Magyarországon elérhető támogatásokat, dönthetnek arról, hogy hány gyermeket szeretnének vállalni, így a gyermekek számának megfelelően kaphatnak gyest és családi pótlékot. Ezután regisztráltatják magukat a munkaügyi központban, kaphatnak bérpótló juttatásokat és az önkormányzattól lakásfenntartási támogatást.

Ahogy azonban kezdetét veszi a játék, a kiadások is megjelennek, hiszen minden családnak vásárolnia kell adott hónapra élelmiszert, rendezniük kell a lakhatásukhoz kapcsolódó kiadásaikat – mert ha nem, a hónap végén büntetésre számíthatnak –, illetve megjelennek az egyéb, mindennapi költségek is, mint a közlekedéssel kapcsolatos kiadások, az orvosi ellátás, vagy a gyermekek óvodáztatási, iskoláztatási költségei.

Hamar nyilvánvalóvá válik minden játékos számára, hogy a játék elején kézhez kapott támogatások nem fogják fedezni a felmerülő kiadásokat, plusz bevételre viszont alig lehet számítani. Esetleg közmunkából vagy alkalmi munkából, eseti segélyből tehetnek szert jövedelemre, egy nagyon szerencsés csapat pedig találhat vagy nyerhet is pénzt.

A helyzetüket nehezíti, hogy e hatalmas nyomás alatt végig ott van a falu uzsorása, aki készséggel ajánl pénzt uzsorakamatra – csak győzze a család a hónap végégig visszafizetni! Ebben a társasjátékban ugyanis az a csapat nyer, amelyiknek a játék végén nincs tartozása. Ez persze korántsem olyan egyszerű: ahogy telik a hónap, a problémák is sokasodnak, a megoldások pedig egyre messzebb és messzebb tűnnek, a résztvevők kezdenek egyre jobban belegabalyodni megélhetésük kérdéseibe és saját döntéseikbe. A hónap végén, kevés kivételtől eltekintve, a legtöbben rádöbbennek, hogy tulajdonképpen „nem élték túl” az elmúlt 30 napot, azaz akár hatalmas tartozást is felhalmozva, a számlájuk mínuszban van.

Színpadra vitt társasjáték

A szemnyitogató Szociopolyt ma már nemcsak társasjáték formájában van lehetőség játszani, hanem a Szputnyik Hajózási Társaság Mentőcsónak Egysége és a „GYERE” Gyerekesély Egyesület interaktív színdarabként is feldolgozta.

A színészek a színdarab során rendre bevonják a közönséget játékukba, ahol a nézőknek – akik egyben a társasjáték játékosai is – folyamatosan döntéseket kell hozniuk, melyek befolyásolják a forgatókönyv további menetét. Ilyen és ehhez hasonló szituációkban kell azonnali válasz adni: elvállaljanak-e bejelentés nélkül egy munkát? Elfogadják-e a hitelt az uzsorástól? Mire költsék a pénzüket, és mire ne?

Egy-egy döntésük meghatározza, hogy mi lesz a következő jelenet tartalma, így mondhatni, nincs két egyforma Szociopoly előadás, hiszen mindig mások a játékosok, máshogy kommunikálnak a színészekkel, más döntéseket hoznak meg másfajta logika és pénzkezelési stratégia alapján.

A nézők a játék ideje alatt maguk is átélik a döntési sorozataik által alakított, befolyásolt sorsot, a színészi játéknak és a különböző szituációs jeleneteknek köszönhetően pedig ezzel együtt a képzelt faluban velük élő embereket, karaktereket is megismerhetik. Többek között a családjáért kétségbeesetten küzdő, de a diszkriminációval szemben tehetetlen apát, a súlyosan beteg, haldokló férfit és aggódó feleségét, akiknek még orvosi ellátásra sem telik, a paranoid postást, a hataloméhes kocsmatulajdonost és feleségét, a lekezelő módon kommunikáló orvost vagy a negédes, előítéletes védőnőt.

A játéknak nem titkolt szándéka, hogy a résztvevőket szembesítse saját előítéleteikkel, és segítséget nyújtson az érzékenyítéshez: nagyobb megértéssel, nyitottsággal forduljanak ezentúl a mélyszegénységben lévők felé azok is, akiknek eddig nem volt rálátásuk az ilyen mértékű szegénységre. Emellett segít jobban megérteni a szegénység mögött húzódó dinamikákat, folyamatokat, rávilágít arra, hogy a mélyszegénység mekkora csapdahelyzet valójában, és hogy milyen tehetetlenek az ebben élő emberek.

A társasjátéknak és az arra épült színdarabnak az erejét adja, hogy a bennük megjelenő adatok, történetek valósak, és a jelen viszonyokat tükrözik.

Minden játékos megtapasztalhatja, hogyan élnek, milyen problémákkal küzdenek ma az észak-magyarországi régióban a szegregált, lehetőségektől elzárt emberek. A színdarabban megjelenő történetek maguk is a kutatások során tapasztaltak alapján lettek megrendezve, ahogy a színészek által eljátszott karakterek is teljesen mindennapiak.

Olvasson tovább: