Kereső toggle

Digitális bennszülöttek világa

Gyermekek számítógéprabságban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Képzeld, a kétéves kislányom ügyesebben kezeli az okostelómat, mint én, az 5 éves örökmozgó fiam pedig végre csendesen ül órákig a számítógép előtt”- újságolja egyik ismerősöm. Felmérések szerint is a gyerekek egyre korábban kezdik el használni a netet, és egyre több időt töltenek a világhálón lógva. Miközben lemondanak a mozgásról, a sportról, a játékról, az olvasásról. Beszélgetés helyett pedig marad a chatelés és kivonulás a családból: anonimitás, erőszakos, gyűlöletkeltő tartalmak, pornó, cyberbullying. Gyakran a szülők még mindig nincsenek tisztában azzal, hogy merre is szörföznek csemetéik, és mi mindenre bukkanhatnak. Nem lehet eleget beszélni arról, hogy a netnek milyen valós veszélyei vannak, pláne a legkisebbekre nézve. Kérdéseinkre Ujpál Zsófia pszichológus válaszolt.

Mint tudjuk, nem az okostelefonnal, a tablettel, a számítógéppel és egyéb kütyüvel van a baj, hanem ezek használatának túlzott mértékével. De vajon el lehet-e kerülni, és ha igen, miként, hogy netfüggővé váljon a gyermek?

– Fontos megkülönböztetni, hogy a gyermeknél függőségről van-e valóban szó, vagy egyszerű divatról, a korcsoportját jellemző szokásról, olyan viselkedésről, ami segíti a fiatalt a társaihoz való tartozás megerősítésében. A netfüggőség elkerülésében fontos a megelőzés, ami ki kell, hogy terjedjen a megfelelő szülői példamutatásra, a tudatos nethasználat megtanítására, az észszerű keretek felállítására, az alternatív viselkedések szorgalmazására, mint például: hobbi, sport, családi programok, társas kapcsolatok.

Amerikában már azért küzdenek, hogy hivatalosan is nyilvánítsák mentális zavarrá a netfüggőséget. Valóban ilyen drámai lenne a helyzet?

– Az internet társadalmilag elfogadott eszköz, így a káros mértékű használata később tűnik fel, mint egy eleve tiltott szer esetében, ráadásul legalitása miatt a függő egyén környezete is jobban tolerálja a jelenséget. Emellett, összehasonlítva más függőségekkel, az internet többszörös kielégülést nyújt, sokkal összetettebb élményekkel látja el a függő személyt. Igen, a helyzet drámai, amire a játékfüggőség és a cyberbullying (internetes zaklatás) elhíresült esetei is felhívják a figyelmet.

Miként lehet egészséges egyensúlyt tartani a virtuális és a valós kapcsolatok között?

– Azt gondolom, nem az egyensúlyra kell törekedni, hanem arra, hogy az alapot, a többséget minden esetben a valós kapcsolatok képezzék. Az internet remek módszer arra, hogy kapcsolatot tartsunk, programokat egyeztessünk, érdekes linkeket osszunk meg barátainkkal, avagy új emberekkel találkozzunk, akikkel a valóságban nehézkes lenne. A probléma akkor kezdődik, amikor rendszeresen a virtuális kapcsolattartás módját választjuk a valós életbeli lehetőségek helyett.

Igen ám, de a szülők is sokszor nehezen tudnak mértéket tartani, rossz mintát adnak, a gyerekek meg végképp védtelenek a külső behatásokkal szemben. Hogyan lehet megtanulni és megtanítani a tudatos, felvilágosult nethasználatot?

– Fontos, hogy a felnőttek is elmélyedjenek az internet világában, megértsék, mire, mikor, miért használják a mai fiatalok az internetet. Ugyanilyen fontos az is, hogy szülőként, tanárként a felnőttek tisztában legyenek az internet nyújtotta előnyökkel és veszélyekkel is! A mai gyerekek beleszülettek az internetes világba, a felnőtteknek pedig fel kell zárkózniuk, hogy segítsék őket a megfelelő használatban.

A Facebookot és más közösségi oldalakat hány éves kortól érdemes használni? Hol a mérték? Érdemes-e szabályokat felállítani, vagy kontrollálni a gyermeket ezek alkalmazásában?

– Minél kisebb gyermekről van szó, annál fontosabbak a korlátok. Kicsi gyerekeknél a szülői felügyelettel történő használat alapvető, hiszen ők még életkoruknál fogva fokozottan ki vannak téve az internetezésben rejlő veszélyeknek. Lehetőség van az internetelérés időszakos vagy felhasználó szerinti korlátozására, a számítógép előtt töltött idő szabályozására, a gyermek által látogatott oldalak követésére. Fontosak a keretek. Azonban ahogyan közeleg a kamaszkor, egyre nehezebb (és sikertelenebb) módszer a tiltás, jobb módszer az alternatív tevékenységek megerősítése, mint a már említett közös családi programok, sportprogramok stb.

Milyen pszichikai zavarra utal, ha például valaki attól tartja értékesnek csupán magát, illetve sokan azzal versenyeznek, hogy kinek hány ismerőse van egy közösségi oldalon, és hányan lájkolják?

– A kamaszkor velejárója, hogy a kortárs csoport jelentősége megnövekszik, a fiatalok ösztönösen is egymáshoz mérik magukat identitáskeresésük, önmagukról alkotott képük kialakítása közepette. Ennek a hasonlítgatásnak a része lehet a közösségi portálokon való népszerűség is, mely önbizalomformáló hatással bírhat. Azonban ha csupán ez a mérvadó, ott a valóságban, a mindennapok realitásában probléma lehet a szociális készségekkel, valós társas kapcsolatokkal, amit a virtuális térben igyekszik pótolni, ellensúlyozni a fiatal.

És akik állandóan a videójátékok fogságában vannak? Ennek mi a lelki háttere?

– Mint minden függőség, a számítógépes játékfüggőség is pótszer, valamilyen lelkileg alapvető dolog hiányzik az illető életéből, például az intim kapcsolatok, a siker, az önbizalom stb., amit helyettesíteni igyekszik egy elérhetőbb, látszólag könnyebb módon. Fontos meglátni, hogy mint minden függőség esetében, a pótszer nem valódi helyettesítője a hiányolt dolognak, nem vezet minket a valódi boldogág felé. Viszont a tiltás, büntetés nem vezet gyógyuláshoz, legvalószínűbben tünetváltást hoz eredményül: az illető másik függőség felé fordul.

Mi lehet a kiút a függőségből?

– A függőség hátterének a megértését követően azon a területen kell beavatkoznunk, ami valójában a probléma kialakuláshoz vezetett. Segíteni kell az illetőt visszairányítani a realitásba, a valós mindennapokba az értéket jelentő programok, a családi támogatás és a társas kapcsolatok újraépítése által.

 

A netfüggőség jelei

– Nem tudod kontrollálni az internet előtt töltött időt.
– Ingerültté, nyugtalanná, depresszióssá és türelmetlenné válsz, ha nem gépezhetsz.
– Romlani kezdenek a jegyeid, elhanyagolod az edzéseket vagy más kötelezettségeidet.
– Egyre ritkábban találkozol mind a családtagjaiddal, mind a barátaiddal.
– A virtuális világot előnyben részesíted az offline éle-tedhez képest.
– Utazás tervezésekor az az első, hogy megnézed, van-e az adott helyen Wi-Fi.
– Facebookon nyomod az üzenetet annak, akivel egy lakásban vagy egy szobában vagy.
– Már a kutyádnak/macskádnak is saját honlapja vagy Facebook profilja van.
– Percenként ránézel a telódra, hogy frissült-e valami.
– Legnagyobb félelmed, hogy lemerül az aksi, és nincs nálad töltő.

 

Netfüggő gyerekek

Gary Chapman & Arlene Pellicane, a népszerű szerzőpáros tollából – idén magyarul is – megjelent kötet rávilágít: a digitális nemzedék szülei komoly kihívás előtt állnak.
A szerzők friss kutatási eredményeken és gyakorlati példákon keresztül mutatják be, mi mindent tehetnek a szülők azért, hogy a technológia ne szétzilálja, hanem inkább összehozza a családot.
Könyvükből megtudhatjuk:
– miként hódíthatjuk vissza az otthont;
– mennyi képernyőidő számít túl soknak, és hogyan szabhatunk reális időkorlátokat;
– miként taníthatjuk gyermekeinket tudatos képernyőhasználatra;
– hogyan helyettesíthetjük a képernyőidőt közös családi időtöltéssel;
– hogyan segíthetünk gyermekeinknek a társas készségek elsajátításában;
– miként tudnak a gyerekek nemcsak az online közösségben, hanem a valós kapcsolatokban is otthonosan mozogni;
– szülőként milyen mintát adunk saját képernyőhasználatunkkal.

 

Igaz dóra: Nyár, nagyi, net

Szintén idén nyáron jelent meg Igaz Dóra könyve, mely egyrészt élvezhető, humoros stílusban szól a 7–10 éves netfüggő gyerekekhez, másrészt pedig a szülők és a nagyszülők számára is használható ötletekkel szolgál arra nézve, hogyan is állítsák fel gyerekeiket a gép elől!
„Berci nem akar nyáron sem karatetáborba, sem nyelvtanfolyamra menni.
Igazából nincs semmi máshoz kedve, mint számítógépezni. A szülői ítélet: egy szünidő a nagyinál, vidéken, jó levegőn. De mi történik, ha kiderül, hogy nagyinak egy egészen szuper tabletje van, és egyáltalán nem is haragszik a számítógépezésért?” – olvasható a könyv leadjében.
Kiderül: a tiltás azért sem jó, mert hátrányba hozhatja a gyerkőcöt mind az iskolatársai, mind a barátai körében. Hiszen ma már szinte mindenki használ okostelefont, tabletet, internetet, ez elkerülhetetlen, de az, hogy értelmesen használjuk, hogy az eszköz csak segítő legyen, és ne váljunk a rabszolgájává – ez az, amire még sajnos a legtöbb felnőtt sem képes.
Túl az ismerős élethelyzeteken, a könyvben olvasott szuper ötletek, tanácsok nemcsak nyáron alkalmazhatók sikerrel, hanem bármikor, akár így, a suli kezdetekor is.

Olvasson tovább: