Kereső toggle

Vigyázat! Támad a mamirexia!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A celebmánia és a testkultusz olyan ön- és magzatkárosító magatartásformákat is kitermelt, mint a mamirexia, bár apokrif iratokból megtudhatjuk, hogy a probléma több ezer éve is létezett. Mi lehet a kiút? Hogyan segíthetjük vissza a huszonéveseket a normális kerékvágásba? – erre keresi a választ a panpeterstop.blog.hu szerzője.

Három gyerekem van. Megfigyeltem, hogy amint ez kiderül, a női hallgatóság reakciója életkortól függően változik. A tizenévesek általában fényképeket szeretnének nézegetni a gyerekekről.

A harmincasokat zömében az foglalkoztatja, hogy hány éves voltam, amikor születtek a gyerekek, és hogyan tudom összeegyeztetni a gyereknevelést a munkával. A negyvenes és idősebb nők a gyerekek tanulmányai iránt érdeklődnek. A huszonévesek többsége azonban legtöbbször nem gyerekfotókat akar látni; nem kíváncsi arra, hány éves vagyok és hány évesen szültem; sem arra, hogy milyen nevelési módszereim vannak. Őket legjobban a külsőm, testsúlyom megőrzése érdekli.

Szelfinemzedék és testkultusz

Az idősebb generáció könnyen eshet abba a hibába, hogy megveti a szüléstől szorongó fiatal hölgyeket, pedig fontosabb lenne megérteni azt a közeget, amiben élnek, és amitől elindult bennük ez a folyamat. Több kutatás is kimutatta, hogy a fiatal nők testképe torzult, így nem csoda, hogy a gondolkodásmódjukban a szülés nem feltétlenül az élet egyik legörömtelibb eseménye, hanem a testüket megváltoztató trauma. A mai fiataloknak a családtervezésben és a gyerekvállalásban olyan akadályokkal kell szembenézniük, amelyekkel szüleik nemigen találkoztak. Rá-adásul ez az a generáció, akiknek a szülői minta sem olyan letisztult, magától értetődő, mint nagyszüleink idejében.

A közösségi média hatása is megfigyelhető a testkép alakulásában. Egyes kutatók szerint minél többet nézegetnek a nők szelfiket a Facebookon, az Instagramon vagy más közösségi oldalakon, annál hajlamosabbakká válnak arra, hogy saját külsejükkel kritikusabbak legyenek.

A celebmánia, a testkultusz hozadékaként olyan ön- és magzatkárosító magatartásformának számító jelenségek, betegségek is felszínre törtek, mint a mamirexia (angolul: mommyrexia, magyarul még nincs hivatalos neve). Azt a magatartást értjük alatta, amikor a várandósok Angelina Jolie vagy Rachel Zoe nyomdokait követve az egészséges, ésszerű testmozgáson és diétán túlmenően, drasztikus edzésbe és fogyókúrába kezdenek. Sokan Victoria Beckham énekest, divattervezőt, futballistafeleséget tartják a mamirexia legjellemzőbb példájának. A drasztikusan diétázó sztár még terhességei alatt sem volt szélesebb egy ruhafogasnál. A médiában és a filmekben még ma is elég kevés figyelmet kap az anorexia: bár újabban a lengyel Test és a svéd My Skinny Sister című filmek nagyon őszintén mutatják be ezt a problémát. Az anorexiánál a mamirexia annyival ártalmasabb, hogy itt már nemcsak a saját egészségét veszélyezteti a beteg, hanem a születendő gyermekéét is: a mamirexiás anyukák esetében gyakoribbak a koraszülések, a kis súlyú babák, és jellemző a tejtermelődés elmaradása.

Hogy a mamirexia nem új keletű jelenség, azt apokrif iratokból tudhatjuk. A bibliai kánonban nem szereplő, de a Szentírás szerzői által ismert és idézett Énok könyve beszámol bizonyos angyali látogatásokról. Ezek az angyali lények azért jöttek a földre, hogy szép (főként szép hajú) nőkkel létesítsenek szexuális kapcsolatot, majd megtanították az embereket fontos tudományokra, többek között szépségápolásra, fogamzásgátlásra, de mindezek mellett gyötörték és emésztették az embereket. A szintén ókori apokrif Jásár könyvében is tetten érhető a szépségkultusz: „És néhányan az emberek fiai közül azt okozták, hogy feleségeik igyanak egy italt, amely meddővé teszi őket, annak érdekében, hogy megtartsák alakjukat, és amely által szépségük megjelenése nem fakul. És amikor az emberek fiai azt tették, hogy feleségeik közül néhányan ittak, Czilla is ivott velük. És a gyermekszülő nők megjelenése utálatos volt férjeik szemében, mint az özvegyeké, amíg férjeik éltek, mert azok csak a meddőkhöz vonzódtak.”

Személyes példa és kötődés

Uzoni Márta lelkész, pedagógus több száz hölgynek, édesanyának segített több évtizedes egyházi szolgálata során. A hétgyermekes édesanya szerint a minket körülvevő populáris kultúra miliője is meghatározza a gyerekvállalási kedv alakulását, amelyben már a gyermekek sem maradnak érintetlenek. A játékok régebben a gyermekek szórakoztatása mellett olyan funkciót is betöltöttek, ami hozzásegítette őket a későbbi felnőtt szerepekhez: a kislányok babáztak, anyjukat utánozták: megfürdették, ringatták játékbabáikat. A manapság divatos Monster High, Barbie és hasonló irreális női prototípust leképező babák nemcsak hogy képtelenek a klasszikus játékszerek rendeltetését betölteni, hanem még egy fals ideál felállításával a testkép torzulásáért is felelősek lehetnek. „A terhességhez, a gyermekvállaláshoz kapcsolódó attitűdünket környezetünkön kívül gyermekkorunk és neveltetésünk is determinálhatja. A szülő szerepe meghatározó abban is, hogy gyermeke milyen értékrendet tart követendőnek – jelen esetben értéknek tartja-e a gyermeket, még akkor is, ha a saját teste egy időre nem felel meg a kortársai vagy a médiavilág eszményképének” – mondja a pedagógus-lelkész. A szülő az értékrendjét legjobban döntéseivel tudja közvetíteni gyermekei felé. Ha a gyermek azt látja például, hogy a szülőnek fontos az, hogy folyamatosan jelen legyen az ő életében, ami azt is jelenti, hogy időt tud vele tölteni, megismeri őt, odafigyel rá, és ennek megfelelően hoz döntéseket időbeosztásában, akkor tudja igazán megtapasztalni a gyermek, hogy valóban fontos és értékes a szülei számára. A megfelelő kötődés biztosítja az alapot arra, hogy a kamaszkor évei alatt is megtalálja az igazi értékeket, és ne a kortárs-orientációnak rendelje alá az értékrendjét.

Nagy Zsuzsanna szülésznő több száz babát segített a világra, és több száz kismamát támogatott a szülés utáni napokban. Kérdésünkre, miszerint mennyire vannak valós alapjai a terhesség és a szülés során a női testben bekövetkező előnytelen fizikai változásoknak, Zsuzsanna úgy nyilatkozott, hogy sokkal kevesebb ok van az aggodalomra, mint korábban. A nők ugyanis ma már sokkal tudatosabb életmódot élnek, jobban odafigyelnek a testmozgásra, a megfelelő táplálkozásra a várandósság előtt és alatt, mint korábban. A szülésznő szerint sokkal kevesebb a túlsúly is: 20-30 éve általános volt, hogy húsz vagy még annál is több kilóval gyarapodtak a nők a terhesség során. Kiemeli azt is, hogy a női test olyan precízen működik, hogy általában automatikusan, a maga megfelelő ritmusában, de átlagosan körülbelül fél év – tíz hónap alatt visszaáll a nők alakja a szülés után. „A szoptatással beinduló hormonok azonnal méhösszehúzódásokat eredményeznek; a pici baba ellátása, a ház körüli munkák pedig mind olyan fizikai erőkifejtéssel járnak együtt, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a nők visszanyerjék fittségüket” – tette hozzá.

Raáb-Tupy Márta, a Waiting For You és a CoolMom kismamaruha-márka dizájnere munkája során gyakran megdöbben, amikor látja, hogy sok várandós nő nem tudja elfogadni a testében bekövetkezett változásokat, és csúnyának, ormótlannak látja magát. A stylist úgy véli: „fontos, hogy a kismamák pozitív módon viszonyuljanak külsejükhöz, mivel ezzel a születendő gyermeküket is megtisztelik, akivel életük egyik legmeghatározóbb időszakát élik meg. Arról nem is beszélve, hogy a női mivoltuk is ebben az időszakban teljesedik ki, és az is fontos, hogy férjük továbbra is a vonzó feleséget lássa bennük”.

Olvasson tovább: