Kereső toggle

A legnagyobb lecke

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Dr. Karl Pillemer amerikai gerontológus (öregedéskutató)– épp, amikor a saját öregedése is foglalkoztatni kezdte –  találkozott egy kilencvenéves, félig vak nénivel, aki minden problémája ellenére életvidám, energikus és bevallottan boldog volt. E találkozás hatására tette fel magában a kérdést: hogy létezik, hogy vannak idős emberek, akik bár az élet számos viharát átélték, van egy sor fizikai problémájuk, mégis boldogabbak és jobban élvezik az életet, mint sok fiatal?

Hamarosan erre kezdett fókuszálni kutatásaiban, míg egy nap ráébredt a titokra: a kulcs éppen az öregedésben rejlik, pontosabban az élettapasztalatban. Abban a sok-sok évben, ami a háborúkon, nehézségeken, veszteségeken keresztül vezetett, és új nézőpontot adott nekik, megtanította őket az igazán fontos dolgokra. Ezen a ponton a kutató számára az időskor a problémák helyett az életbölcsességek és tanulságok tárházává vált. A Cornell Egyetemmel karöltve nagyszabású szociológiai kutatómunkába kezdett, ami az Örökség projekt (Legacy Project) elnevezést kapta, célja pedig az amerikai idős emberek életbölcsességeinek összegyűjtése volt. Bár az idősebb társadalmi rétegekkel már számtalan tanulmány foglalkozott, ez a 2004-ben indult projekt volt az első, amely az élettapasztalatukból adódó konkrét tanulságaikról kérdezte őket. A kutatás során megkérdezettek átlagéletkora 74 év volt, a központi kérdés pedig így szólt: „Mi volt a legnagyobb lecke, amit megtanult az élete során?”

A kérdésre mára már több mint 1500 válasz érkezett, így a Legacy Project a világ egyik legnagyobb és legalaposabb, időseket célzó szociológiai kutatásává nőtte ki magát. Több különböző módszert alkalmazva tettek fel kérdéseket a sokat látott interjúalanyoknak: 500 írásos, 314 telefonos, valamint 240 mélyinterjú készült. A témák lefedték az élet olyan különböző területeit, mint a munka és karrier, a házasság, a gyermeknevelés, az egészség, valamint a vallás és spiritualitás. Mivel ma a társadalom az öregséget nyűgnek, az időseket pedig tehernek gondolja, érthető, hogy a merőben más szempontokat szem előtt tartó kérdéseket sokan meglepődve fogadták. Egy 80 éves bácsi így emlékszik vissza: „Csak ültem, és bámultam ki az ablakon, amikor hirtelen megcsörrent a telefon, és egy hang az élet legsúlyosabb dolgairól kérdezett”. Mások nagy örömmel fogadták az érdeklődőket, mint az egyik idős hölgy, aki azt mondta: „Ó, nagyon örülök, hogy megkérdezett! Egy egész könyvet tudnék írni erről!” Érkeztek válaszok remegő kézzel írt, régies írásmódú levélként, de a projekt webes felületén is, amiről mellesleg nem gondolták volna, hogy ennyi idős ember tudja majd használni.

A gyűjtés során Pillemer professzor fontos szempontként tűzte ki, hogy a rengeteg érdekfeszítő történet ne csak egy sztorigyűjtemény legyen, hanem ennél jóval több. Célja az volt, hogy szisztematikusan összegyűjtsön olyan gyakorlati tanácsokat, mondhatni praktikákat az „amerikai vén bölcsektől”, melyek segítségül szolgálhatnak az élet nehézségei előtt álló fiatalabb korosztály számára. Sőt, mivel úgy gondolta, sok fiatalt kifejezetten érdekel a válasz a Hogyan csináljam jól? kérdésre, a tanulságokat – vagy ahogyan ő nevezi leckéket – csoportokba szedve feltette a projekt weboldalára, illetve könyvben is megjelentette. Így mindenki kedve szerint keresgélhet az olyan témák között mint: hogyan legyünk boldogok minden nap, mi a sikeres házasság titka, milyen a jó munka, hogyan harcoljunk a betegségek ellen, és hogyan dolgozzuk fel a veszteségeket. Ezek a tanácsok nem önjelölt guruk és pszichológusok homályos és misztikus aforizmagyűjteménye, hanem gazdasági válságot, éhséget és más nehézségeket megtapasztalt, ám ma is életvidám embereknek, ha úgy tetszik, az élet veteránjainak gyakorlatias tanácsai, melyek hitelességét a weboldalra feltett, az interjúkról készült videofelvételek is tanúsítják.

A leckéket feldolgozó, 2011-ben megjelent könyvet hatalmas lelkesedés fogadta. Különösen nagy volt az érdeklődés a házasság-, párválasztás- témakör iránt, ezért Pillemer professzor egy új, kifejezetten a házasság témájára kihegyezett, még mélyebb kutatásba kezdett Házassági Tanácsadó Projekt (Marriage Advice Project) néven. Ahogy a korábbi kutatásánál, itt is gyakorlatiasságra és hitelességre törekedett, ezért projektjéhez nemcsak hosszú, hanem kifejezetten boldog házassággal büszkélkedő embereket keresett. A kutatás során megkérdezett párok házasságának átlagos hossza 43 év volt, a leghosszabb pedig már 76 éve tart a 100 éves boldog feleség és a 98 éves férj között. Az így elkészült tanulmány a valaha végzett legnagyobb kutatássá vált ebben a témában: több mint 700 embert kérdeztek meg, akik mögött összesen több mint 40 ezer évnyi házasság áll. A több száz órányi interjú és több ezer oldalas átirat a legnagyobb kérdésre kereste a választ: Mi segített, hogy az eskü szövege valósággá váljon: „amíg a halál el nem választ”?

Az összegyűjtött meglátásokkal egyrészt a már meglévő „bölcsességgyűjteményt” bővítették, de 2015-ben egy újabb könyvben is megjelentették őket. Az interjúk egy részét a projekt által üzemeltetett YouTube-csatornán is meg lehet tekinteni.

A gerontológusból immáron házasságszakértővé „átképzett” Pillemer blogot is vezet, amely folyamatosan új történetekkel frissül. A Három titok a hosszú házassághoz, azoktól akiknek sikerült című bejegyzésében a következőt írja: „A mi társadalmunkban van egy paradoxon. A legtöbb ember szeretne megházasodni, azonban a házasságok közel fele válással végződik. Így érthető, hogy sokakat érdekelnek az aranylakodalmat is megült párok hosszú házassághoz vezető titkai, melyek közül a három leggyakrabbat és talán a legmeglepőbbet emelem ki: Mikor megkérdeztem több mint 700 patinás házassággal megáldott párt, hogy mi a legfontosabb a hosszú házassághoz, szinte egyöntetűen azt a választ adták: a különbségek ugyan vonzzák egymást, de nem teszik hosszúvá a házasságot! Tehát szerintük egy boldog és hosszú kapcsolathoz a legfontosabb dolog az, hogy a párok alapvető értékrendje hasonló legyen. Többen azt tanácsolták, hogy a párok már a kapcsolat elején írják össze az általuk fontosnak ítélt alapvető értékeket és elveket olyan területeken, mint a pénz, a gyerekek, a munka és a szex, majd beszélgessenek ezekről. A másik, hogy sokan talán úgy vágnak bele a házasságba, hogy azt gondolják, az esküvő után minden megváltozik, majd ők megváltoztatják a társukat. De mit felelnek erre az idős házasok? Az 56 éve házas, 80 éves Rosie egyszerűen fogalmaz: „Ez egy őrült ötlet!” A hosszú házasság harmadik titka a „vének” elmondása szerint az, hogy „a házastársam a legjobb barátom”. A világ jelenlegi trendje szerint a barát és a házastárs két külön szociológiai fogalom, különböző funkciókra rendelve. Az idősek szerint azonban éppen a jó barátság az, ami megmutatja, milyennek kell lennie a házastársnak, mert a barátunk az, akivel alig várjuk, hogy találkozzunk, a barátunk az, akivel megosztjuk az élményeinket, a barátunk az, akivel őszintén tudunk beszélgetni. Az öregek szerint a jó házassághoz túl kell lépni a kezdeti romantikus vonzalom és – sokan nagyon őszinték voltak – az elsöprő szexuális vágy szakaszán, mert nem ezeken áll vagy bukik a dolog. Ahogy a 80 éves Patty mondja: „Ha nem vagytok jó barátok, ne házasodjatok össze! Mert ez az, ami azután, hogy az ember eldobta a csokrát, és összesöpörték az utolsó rizsszemet is, összetartja a házasságot, nem pedig – amint azt sokan rosszul gondolják– a gyerekek!”

 

40 ezer évnyi tapasztalat
Az idősek 8 legfontosabb tanácsa a hosszú házassághoz

1. A házasságot ne vegyük félvállról, mert az egy nehéz feladat
Általában nem ez a gondolat az, ami leginkább foglalkoztatja a párokat az esküvő napján, mikor homályos szemekkel az anyakönyvvezető előtt állnak, de a tapasztalt öregek szeretnék, ha mindenki az eszébe vésné: a házasság kemény dolog. Az idősek szerint meg kell tanulni a házasságot fegyelmezetten megélni, úgy ahogyan a zenészek vagy az élsportolók élnek: folyamatosan tanulnak, edzésben vannak, és képesek a rövid távon nyereséges dolgokat feláldozni valami hosszabb távon kifizetődőre.
2. A házasságot élethosszig tartónak és felbonthatatlannak érdemes tekinteni
A fogyasztói társadalom jellemzője, hogy ami elromlik, azt egyszerűbb lecserélni, mint megjavítani, és ezt az elképzelést hajlamosak vagyunk a kapcsolatainkra is kiterjeszteni. Sokan a zord időkben bedobják a törülközőt, és a könnyebb utat választják, de a vének szerint, ha a párok képesek ezekből az időszakokból együtt kimászni, az megerősíti a közöttük lévő kötelékeket, és egy teljesebb, boldogabb párkapcsolat érte a jutalom. Ezt viszont az ember csak úgy képes megtenni, ha a kapcsolatot egy megbonthatatlan alapnak tekinti, valaminek, amiből nincs kihátrálás, ami élethosszig tart, tehát amire muszáj közös megoldást találni.
3. A házasság előtt meg kell ismerni a másikat
Bár a kutatásban részt vett házaspárok jelentős része korán házasodott, ők mégis az ellentétét tanácsolják: várjunk a házassággal addig, amíg már elég közös élményünk van ahhoz, hogy nyugodt szívvel mondjuk ki a „holtomiglan-holtodiglant”.
4. Ne reméld, hogy meg tudod változtatni a partnered
Ne házasodj össze olyannal, akit nem tudsz elfogadni! – mondják a vének. Soha ne mondd azt: Majd ha összeházasodtunk, le fog fogyni/dolgozni fog/stb. Inkább azt kérdezd meg magadtól: Együtt tudok élni ezekkel a jellemvonásokkal egy életen át?
5. Meg kell tanulni kommunikálni egymással
Sokszor – különösen, ha jól ismerünk valakit – hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy ugyanazt értjük bizonyos dolgok alatt, hogy a másik ismer minket, tehát „tudnia kell” milyen érzéseket vált ki belőlünk a viselkedése vagy egy helyzet. Az idősek szerint a házassági problémák nagy része nyílt kommunikációval megoldható, és a házasságok megromlásáért gyakran a beszélgetések hiánya a felelős.
6. A házasság csapatmunka
Ahogy egy csapatban sem, úgy a házasságban sincs „én” és „te”, hanem csak „mi” van. Persze ettől még mindenki megtartja a személyiségét, de amikor megházasodunk, egy partneri kapcsolatba kerülünk bele. Minden nehézség, betegség vagy megakadás, amit a pár egyik fele tapasztal, az a másikat is pontosan ugyanannyira érinti.
7. Kis dolgok, melyek naggyá tesznek
Mi az, ami életben tartja a lángot évtizedeken át? Az öregek szerint az apró dolgok. A házastársak egymással naponta több százszor kerülnek kölcsönhatásba, és minden egyes ilyen alkalom egy lehetőség arra, hogy társunkra pozitívan hassunk, vidámabbá, sikeresebbé tegyük. Az öregek azt javasolják, hogy tegyük szokássá a pozitív hatásokat, az egyik ilyen tipp: tegyünk apró szívességeket, például végezzük el a házimunkát helyette.
8. Ne játsszuk mindig a hőst
Vannak esetek, mikor társunk csak annyit szeretne, hogy kiönthesse a szívét, elmondhassa nehézségét, és mi meghallgassuk. Ilyenkor előfordul, hogy mint egy szerelő, aki problémát észlel, leállítjuk a beszélgetést, és elkezdjük sorolni a megoldásokat csupa jó szándékból, szeretetből és aggodalomból. Az öregek szerint a legjobb, amit ilyen esetekben tehetünk, ha elnyomjuk magunkban a „szerelési kényszert”, és egyszerűen csak ott vagyunk a társunk mellett akkor, amikor szüksége van ránk.

Olvasson tovább: