Kereső toggle

Szelfi, a lélek tükre

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az önarcképkészítés évszázadok óta a képzőművészet és a fotográfia része. Már a 19. században is voltak időzítő funkcióval ellátott kamerák, a kilencvenes években pedig mindennapossá vált az utcai igazolványkép-készítő automaták használata. A „selfie” szó meghatározásának azonban csak gyökere lehet az önarckép, mivel ez nem pusztán egy fotó, amit valaki önmagáról készít és megoszt a világhálón, hanem egyszerre öndokumentáció, önkifejezés és tartalmi kontroll is.

Az Y és Z generációk napi rutinjává váló trend 2010-ben terjedt el igazán, mikor az Apple piacra dobta az iPhone 4-et, az első kétkamerás telefont – írja az Új Nemzedék Plusz. 2013-ban az Oxford szótár az év szavának titulálta a kifejezést, és a következő meghatározással jegyezte be: a selfie egy olyan fotó, amelyet valaki önmagáról készít webkamerával/okostelefonnal, s célja, hogy valamely közösségi platformon a kép megosztható, illetve tovább osztható legyen. A többszereplős önarcképek pedig a „group selfie-k” vagy rövidebben „ussie-k”. (www.oxforddictionaries.com)

A kifejezés terjedésével egyre népszerűbbé vált az okostelefonok új funkciója, divat lett a csücsörítés, grimaszolás, tükör előtti fotózás. A gyorsan terjedő mániát többek között az Instagram is kihasználta, különböző kontraszt és szépítési funkciókkal bővítve az önmutogatás új módszerét. A frontkamerás telefonnal vagy tablettel kézből készített képek egyfajta kontroll vagy tükörfunkciót is ellátnak, a kép részletei is szerkeszthetőek, így a felhasználó a számára tökéletes eredményt oszthatja meg. Dr. Fehér Katalin médiakutató szerint „az újra és újra létrejövő öndefiníciók, önigazolások, önkifejezések, önpromóciók vagy csak az esély megadása a másokkal való kapcsolatfelvételre mind a szelfikészítés mozgatórugói lehetnek. Végül a rendszeresen megosztott szelfik és ussie-k sormintát rajzolnak az egyénről a közösségi hálózatokban”.

Miért tesszük?

A médiakutató szerint a szelfiket a digitális generáció elsősorban a személyes marketing részeként alkalmazza, de már átvette a celebritás, a politikai marketing, a divatmarketing és a sportmarketing is. Erre volt tökéletes példa a híres Oscar-szelfi, az Obama-kommunikáció vagy Ferenc pápa és a Dalai Láma trenddiktáló megnyilvánulása. Minél több ismert személy látható a képen, annál gyorsabban terjed, és nagyobb eséllyel válik mémmé. A legtöbb olyan ember, aki nem önpromóció miatt készíti, az unalmas perceit tölti ki vele, vagy saját magának akar örömet okozni. Kérdés, hogy ez a kívülállókból milyen reakciót vált ki.

Mikor válik függőséggé?

A szelfik hirtelen népszerűségére a szociológusok és a pszichológusok is hamar felfigyeltek, és különböző kutatásokba kezdtek a világ minden területén. A legtöbben azt a kérdést járták körül, hogy milyen hamis önképből eredő önértékelési problémák állhatnak a szelfifüggők szokásának hátterében. Brit és amerikai szakértők arra a megállapításra jutottak, hogy a közösségi oldalakon töltött idő és a felhasználók önképe között szoros összefüggés van. Azok a lányok, akik jelentős időt töltenek a közösségi portálokon barátaik és ismerőseik képeit nézegetve, egyre inkább összevetik magukat másokkal és egyre negatívabb módon ítélik meg a saját testképüket – számol be a hazipatika.com.

Jill Weber pszichológus is hasonló következtetésekre jutott. Állítása szerint a tizenéves lányok önértékelése attól függ, milyen visszajelzéseket kapnak szelfijeikre. Pozitív reakciókat olvasva értékesnek érzik magukat és jobb lesz a közérzetük, ellenben negatív kritika esetén vagy vélemény híján képesek magukba fordulni. Tapasztalatok szerint azonban a sok jó visszajelzés veszélyforrássá is válhat, mert minél többeknek tetszik egy fotó, a készítője annál inkább meg akar felelni a lájkolóknak. A megfelelési folyamat elindulásával pedig lassan kialakul egy testcentrikus, szexualitáson alapuló énkép. A gyakorlatban ez a majdnem pucér képek posztolásában jelenik meg, és belevezethet különböző nem kívánt szituációkba. Nem beszélve arról, hogy teljesen eltereli a figyelmet a belső értékek fontosságáról.

A témát az Amerikai Pszichiátriai Társaság is vizsgálni kezdte, főként a függővé válás aspektusából. A leginkább tinédzserek között terjedő mentális zavart selfitisnek nevezték el. A betegségnek három különböző szintjét határozták meg: első a borderline selfitis, ennek áldozatai napi maximum háromszor fotózzák magukat, de nem minden képet töltenek fel a világhálóra. Az akut selfitisben szenvedők legalább háromszor fényképezik magukat és osztják is meg azokat közösségi portálokon. A legsúlyosabb állapot pedig a krónikus selfitis elnevezést kapta. Azokat a személyeket sorolják ide, akik szó szerint az egész életüket önfotózással töltik, és mindent posztolni akarnak magukról. A függőségnek ezen szintjén tartott az a tizenkilenc éves brit srác, Danny Bowman is, aki napi 200 szelfit készített és osztott meg magáról iPhone-jával. A rossz önértékeléssel küszködő fiú a képeit látva csúnyának és értéktelennek képzelte magát, de elkeserítette képeinek minősége is. Amikor már túl sok negatív kommentet kapott, véget vetett az életének.

A közelmúltban rengeteg ehhez hasonló történet látott napvilágot. A legtöbb pszichológus azt állítja, hogy egy önértékelési gondokkal küzdő fiatal szelfije nagy kincs lehet egy szakember vagy akár a szülők számára is, mert észrevehetőek belőle azok a nonverbális segélykiáltások, amelyeket esetlegesen egy terápia során sem vennének észre. Sajnos a kutatók még nem találtak fel gyógymódot a betegségre, átmenetileg a kognitív viselkedésterápiát határozzák meg a segítség egyetlen alternatívájaként.

Szelfi vs. valós kapcsolatok

Dr. David Houghton, a Birmimgham Business School vezető kutatója tanulmányt készített a szelfik elidegenítő hatásairól. „Azok, akik gyakran posztolják fotóikat, a valós kapcsolataikat kockáztatják. Ez azért van, mert az emberek – kivételt képeznek a nagyon közeli barátok és rokonok –, úgy tűnik, nem reagálnak jól a folyamatosan a saját képeiket megosztó személyekre” – mondta Houghton egy nyilatkozatában. A tanulmány szerint az adott eseményről való képkészítés csökkentheti annak meghittségét is. Mivel jelentősen megnövekedett a Facebookkal rendelkezők száma, egyre többek magánéletébe nyerhetünk bepillantást. Ennek hatásait vizsgálva német kutatók arra hívják fel a figyelmet, hogy a képek nézegetése a barátok vakációjáról, gyermekeikről, értékeikről csalódottságot és irigységet hozhat létre a saját életünkkel kapcsolatban, ezért jobb ezt tudatosan kordában tartani.

Olvasson tovább: