Kereső toggle

Ép testben ép lélek

Mikor lázad a szervezet?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Dr. Máté Gábor Budapesten született világhírű tudós, aki 13 évesen családjával Kanadába költözött, majd ott több mint két évtizedet háziorvosként, később kórházi koordinátorként tevékenykedett. Jelenleg, 71 évesen, különböző függőségekkel küszködőknek, HIV-fertőzötteknek segít Vancouverben. A test lázadása című könyvében tudományos kutatások eredményeivel igazolva tárja az olvasók elé meggyőződését, hogy a fizikai egészség nem választható el a lélek egészségétől.

A szerző a saját praxisából vett tragikus történetekkel, esettanulmányokkal illusztráltan mutatja be a stressz, a lefojtott érzelmek vagy akár a gyerekkorban átélt traumák káros hatásait, következményeit. Könyve végén támogató tanácsokkal szolgál azok felé, akik rádöbbentek, hogy érintettek a kérdésben, és változásra van szükségük.

A népszerű orvos beszámol többek között Ronald Reagan történetéről is, aki közismerten Alzheimer-kórban szenvedett. Reagan életében sokszor, de már kisgyermekkorában is több traumán esett át. Édesapja alkoholproblémákkal küszködött, ami miatt le is tartóztatták. Igaz, Reagan kisgyerekként nem fogta fel az értelmével az eseményeket, de a könyvből megérthetjük, hogy ilyen esetben a kiszolgáltatott gyerekek érzelmileg magukba szívhatják a sérült családban fellépő negatív lelki hatásokat. Ekkor kapcsolhat be az agy számára reflexszerű védekezési mechanizmus: a valóság és az érzelmek kizárása. Ennek hatására az érintett személyeknél – egy pozitív fordulat hiányában – akár életre szólóan károsodhat a valóság felismerésére való képesség, már egész kicsi korban.

Nem volt ez másként Reagannel sem, hiszen számos alkalommal összekeverte a valóságot a fantáziával. Megesett, hogy beszédében egy történetet úgy adott elő, mintha vele történt volna meg, ám a média igen hamar leleplezte, hogy az elhangzott esemény egy filmből kölcsönzött jelenet volt. Érzelmi elzárkózása már fiatal korában kialakult, ami egész életét végigkísérte. Megmutatkozott ez akkor is, amikor felesége mammográfiás vizsgálatát követően szomorú híreket közöltek vele. Az elnök a sajnálatos hír hallatán csak annyit válaszolt az orvosoknak, hogy bízik benne, hogy megfelelően fogják kezelni a helyzetet. Majd a kérdést lezártnak tekintette. Ezt követően este, amikor találkozott feleségével, a betegségéről, állapotáról nem érdeklődött. Az ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásokból azt a téves következtetést lehet levonni, hogy nincsenek érzései annak aki így viselkedik, de a valóság mást mutat: igen erős érzései vannak, melyeket nem képes tudatosan észlelni magában, ami viszont az akarattól függetlenül a szervezetben stresszt eredményez.

A stresszt hatékonyan csökkenti már az is, ha valaki ki tudja fejezni az érzelmeit. Így, aki nincs tudatában annak, hogy mit érez, kevésbé tud védekezni a stresszel szemben, ami hormon- és immunrendszeri változásokat okozhat. A szerző megállapítja, hogy praxisában az Alzheimer-kórban szenvedő betegei érzelmeiket elfojtva élték életüket, és már gyermekkorukban elvesztették szüleiket, vagy érzelmileg sivár kapcsolatban voltak velük. Ronald Reagan sorsa is ezt az állítást támasztja alá.

Dr. Máté Gábor a könyvében leszögezi, hogy az orvostudomány nem ismeri még el az érzelmek élettani hatásait, és azt feltételezi, hogy a test és a lélek elválasztható egymástól és a környezettől. Ám állítása szerint ez a kérdés hibás megközelítése. Az orvostudomány álláspontja az, hogy a stressz kiváltója egymástól független események sorozata. Ilyen lehet egy haláleset, válás vagy akár a munkahely hirtelen elvesztése. A szerző szerint nyilvánvalóan az ilyen vagy ehhez hasonló események valóban komoly stresszforrást jelenthetnek, ám a mindennapokat körülvevő stressz, ami folyamatosan emészti az embert, sokkal veszélyesebb és ártalmasabb lehet hosszútávon, mint az alkalmanként átélt krízishelyzet.

A stressz az egyén tudatától független fizikai, biológiai, kémiai folyamat. Amikor feszült valaki (idegrendszeri izgalmat tapasztal), az nem feltétlenül jelenti azt, hogy stresszes is, és ez fordítva is igaz: feszültség átélése nélkül is tapasztalhat valaki stresszt. Utóbbit kiválthatja érzelmi trauma is, akár az is, ha csak képzeletben jelenik meg a veszélyeztetettség érzése. De a kutatások szerint előidézheti bizonytalanság, információhiány és a kontroll elvesztése is.

Léteznek olyan személyek, akik úgynevezett „tanult tehetetlenséggel” küzdenek. Ez olyan állapotot takar, amikor az érintett nem lép ki a stresszes helyzetből, még abban az esetben sem, ha megvan rá a lehetősége, hogy változtasson körülményein. Ilyen lehet egy rosszul működő vagy akár erőszakos kapcsolat, egy rossz munkahely, vagy olyan életmód, ami megfosztja a valóságos szabadságától a rossz helyzetben szenvedőt.

Ahhoz, hogy a szervezet megfelelően működhessen, szükség van érzelmi kompetencia megszerzésére, ami segít abban, hogy ne önfeláldozó, hanem felelős kapcsolatban álljon az érintett a környezetével. Az érzelmi kompetencia azt a képességet takarja, hogy tudatában van az adott személy annak, ha stresszes. Képes különbséget tenni egy helyzetben a megfelelő reakció és a múltból eredő reflexszerű válasz között: egy felmerülő stresszhelyzetben ugyanis reagálhatunk spontán berögzült rossz szokás szerint – dührohammal, sértődéssel, nyomasztó hallgatással való manipulálással – vagy kifejezhetjük az érzelmeket, szándékot, tervet, célt éretten is. Az érzelmi kompetencia hiányosságának felismerésével a könyv írója nem önvádra, hanem cselekvésre ösztönzi az olvasóit, melyhez gyakorlati tanácsokat is nyújt a neves orvos.

Olvasson tovább: