Kereső toggle

Az öreg kontinens

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elöregedés nem egyforma erővel sújtja Európa különböző régióit. A fejlettebb északi és nyugati országokban viszonylag magasabb születésszámhoz magasabb bevándorlás párosul. Ugyanakkor a kevésbé fejlett, kelet- és dél-európai régiókat többnyire alacsonyabb termékenység és a fiatalok elvándorlása jellemzi. Nőnek a területi egyenlőtlenségek, a zsúfolt és elnéptelenedő régiók egy-egy országon belül is megtalálhatók, csak kérdés, hogy milyen arányban.

Nyugaton Írország, Franciaország, Nagy-Britannia, a Benelux államok, délen Észak-Olaszország, keleten Lengyelország, Csehország, Szlovákia – ezek azok az európai területek, ahol a népesség növekszik. Kifejezetten csökkenő tendencia látható viszont Spanyolország nyugati részén, Kelet-Németországban, a balti országokban, továbbá a Balkánon is, beleértve Magyarországot és Ausztria keleti részét is. Európa demográfiai térképe középtávon nem sokat változik, ezt támasztja alá az a térkép is, amit a 2001–2011 közötti európai népesedési tendenciákról tett közzé nemrég a német Szövetségi Városügyi, Építészeti és Területfejlesztési Kutatási Intézet (BBSR).

A térképre pillantva az is rögtön látható, hogy különösen nagy vonzáskörzetet jelentenek bizonyos nagyvárosok, a fővárosok pedig kiemelkedő csomópontok: többek között London, Berlin, Prága, Belgrád vagy Budapest is. Fővárosunk mondhatni az egyetlen növekedési régió hazánk térképén. A népesség fogyását vagy növekedését számos tényező befolyásolja, mindenekelőtt a születések és a halálozások száma, a családösszetétel változása, valamint a migráció. Mindent egybevéve a kutatók szerint Európa népességfogyását ma már elsősorban a bevándorlás akadályozza meg.

A nagyarányú bevándorlás ellenére is egyre több a csökkenő népességű európai város és régió. A népességfogyás, illetve az öregedés nem egyformán sújtja Európa különböző részeit, ami tovább növeli az amúgy is jelentős területi egyenlőtlenségeket. Általában a termékenység és a beáramló migráció szintje viszonylag magasabb a fejlettebb régiókban, a kevésbé fejlettekben viszont túlnyomórészt alacsony a születésszám, és sok a fiatal elvándorló. Közép- és Délkelet-Európa sajátossága, hogy léteznek kevésbé fejlett régiók is, melyekre magas termékenységi ráta és a kisebbségek nagy aránya jellemző – derül ki a Nemzetgazdasági Tervezési Hivatal által tavaly kiadott Demográfiai Kézikönyvből, amely a régiós különbségek okait vizsgálja, és amelynek adatai egybecsengenek a BBSR adataival.

A növekedés motorja

Az elmúlt évtizedekben az EU népessége folyamatosan növekedett, 2010-ben átlépte az 500 milliós küszöbértéket. Csakhogy ez nem a magas születésszámnak volt köszönhető, mivel uniós átlagban 1,6 (ma 1,55) a termékenységi arányszám, ami az egy szülőképes korú nőre jutó átlagos gyerekszámot mutatja. Ez azt jelenti, hogy a növekedés leginkább a bevándorlásnak, másrészt az élettartam kitolódásának, azaz a lakosság elöregedésének köszönhető. Az EU népességnövekedésének kétharmadát a migráció teszi ki a Demográfiai Kézikönyv szerint. Jellemzően a periférián lévő, gyéren lakott területek vesztenek a népességükből, míg a nagyvárosi régiók és regionális központok még mindig vonzóak – ez többnyire igaz mind európai, mind országokon belüli viszonylatban is.

Az ezredfordulót követően a népességcsökkenéssel küzdő uniós régiók aránya 30 százalékra emelkedett, és a 65 év feletti korosztály magas arányával rendelkező régiók száma is megnőtt. Az összes tagállam számos régiójában tapasztalható egy állandó, visszafogott ütemű népességszám-csökkenés, de a legtöbb új EU-tagállamra és Németország keleti részére a fokozódó kivándorlással súlyosbított alacsonyabb születésszám a jellemző – állapítják meg a szerzők. Észtországban és Magyarországon a még pozitív vándorlási mérleg – ami azt jelenti, hogy több a be-, mint a kivándorló – sem képes ellensúlyozni a természetes fogyást, azaz azt, hogy a halálozások száma jócskán meghaladja a születésekét.

A születésszám egész Európában jó ideje elmarad a reprodukciós szinttől. A legmagasabb termékenységi arányszám sokáig Írországra volt jellemző: 2009-ben még 2,07 volt, azóta visszaesett 1,96-ra. Az élen 2013-ban Franciaország (1,99), Írország (1,96) és Svédország (1,89) állt. Az unió 28 tagországában a teljes termékenységi arányszám 1,55 volt, nálunk 1,35, ami a következő évben, 2014-ben a KSH adatai szerint 1,41-re emelkedett. Ez azt jelenti, hogy 2014-ben 2811-gyel több gyermek született, mint 2013-ban – igaz, ez utóbbi adat a 2011-es, negatív rekorddal vetekedett. Pozitív hír, hogy az abortuszok száma tavaly az eddigi legalacsonyabb, 32 700 volt. A legtöbb, 207 ezer abortuszt 1969-ben végezték, azóta folyamatosan csökken a tendencia.

Európa térképén a termékenységi ráták egy-egy észak és nyugat, illetve dél és kelet között húzódó választóvonal mentén szóródnak: míg az észak- és nyugat-európai országok zömében a ráta 1,7 feletti, addig Kelet- és Dél-Európában 1,3–1,5 közötti. Az átalakuló gazdaságú országok termékenysége – Litvánia és Szlovénia kivételével – az uniós átlag (1,55) alatt volt.

Gyerek nélkül nincs versenyképesség

Jelentősen befolyásolja a népesedési viszonyokat a lakosság elöregedése, azaz a várható élettartam növekedése is, ami az EU-27 tagállamában 2009-ben a nők esetében 82 év, a férfiaknál 76 év volt. Viszont továbbra is jelentős szakadék áll fenn Kelet és Nyugat között, és ez a megosztottság különösen a férfiakat érinti, akik várhatóan 65-70 évig élnek a nyolc közép- és kelet-európai tagállamban, az EU-15 tagállamainak átlagos 76 évéhez képest – állapítják meg a Demográfiai Kézikönyv szerzői. A társadalom öregedése különösen szembeötlő Németországban, ahol a munkaképes korú népesség 3 százalékkal csökkent 2000 óta, míg az idősek (65+) száma 22 százalékkal emelkedett.

Az európai korfa már nem egy piramisra, hanem egy hógolyóra hasonlít. A legfiatalabb, 20 év alatti generációk egyre kevesebben vannak. Ők alkotják a szülők jövőbeni, egyre kisebb generációit, akik egyre kevesebb gyermeket fognak világra hozni. Így az európai népességre, amely már most is idősebb, mint a világ legtöbb országáé, a további elidősödés vár. „Ez veszélyeztetheti az európai versenyképességet, mivel a munkaképes korú népesség növekedése a világ egyéb részein várhatóan folytatódni fog” – figyelmeztetnek a szakértők.

A népességszám Európa nyugati felében inkább nő vagy stagnál, míg a keleti, déli felén inkább csökken, bár ezen belül is nagyok a régiós eltérések. Az elöregedés a különböző fejlettségű régiókat különbözőképpen érinti, a területi egyenlőtlenségek várhatóan növekedni fognak. Magyarországgal kapcsolatban a szerzők kiemelik az alacsony termékenységet és a hosszú távú népesség-visszaesést – egyes számítások szerint a mostani ütemben 500 év sem kell hozzá, és kihal a magyarság –, a mérsékelt vándorlási mérleget, a városokból a várostérség irányába mutató decentralizációt, az alacsony várható élettartamot és a magas férfihalandóságot.

Üdítő kivételek

Makroszinten létezik egy növekvő népességű régiókból álló övezet is Észak-Itáliától Nyugat-Ausztrián át Dél-Németországig. Az említett régiókban magasabb az egy főre jutó GDP aránya, és magasabb a rendelkezésre álló bevételek nagysága a többi közép-európai régióhoz viszonyítva. Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovéniában és Magyarországon azok a régiók, melyek nagyobb nemzeti és regionális városi központok körül vannak, növekednek, miközben magának a városi központnak a népessége csökkenhet.

„Európán belül a legtöbb migrációs mozgást gazdasági tényezők eredményezik. Ez a fajta migráció általában az aktív korúakat érinti, így képes ellensúlyozni az elöregedést és a népességcsökkenést a gazdaságilag vonzó városokban és régiókban. Másrészt viszont a kivándorlással sújtott országok helyzetét rontja, nem csupán demográfiai értelemben” – figyelmeztetnek a szakemberek.

Közép- és Délkelet-Európa specifikumaként vannak kevésbé fejlettebb régiók is magas termékenységi arányszámmal, nagyarányú kisebbségi lakossággal –áll a kézikönyvben. Szlovákiában északon és keleten is találhatók növekedő népességű régiók a fiatalabb korösszetétel és a magasabb arányú termékenység következtében, ahol felülreprezentáltak a romák. „Az említett régiók kedvezőbb demográfiai helyzetét nagymértékben nehezítik a gazdasági problémák, melyek magas fokú inaktivitást és munkanélküliségi arányt eredményeznek a népességen belül” – olvasható a Demográfiai Kézikönyvben.

Általában a városi régiók rendelkeznek alacsonyabb termékenységi mutatókkal, míg a vidéki régiók magasabbal, de Közép-Európa helyzete komplex. A szakértők szerint az elmúlt évek csekély emelkedése mögött az „időzítési hatás”, a késleltetett gyermekvállalás hatása áll. A legmagasabb szüléskori átlagéletkorral az olasz (31,4 év), a német (30,4 év) és a szlovén (30,1 év ) nők rendelkeznek a vizsgált térségben. Uniós összehasonlításban a szülő nők átlagos életkora 2013-ban – az összes születés figyelembevételével – hazánkban 29,5 év volt, uniós átlagban ennél kissé magasabb (30,3 év). A KSH szerint 2010 óta a 30 éves és ennél idősebb nők hozták világra a csecsemők több mint felét, 2014-ben 54 százalékát.

Olvasson tovább: