Kereső toggle

Hatékonyság ugyanannyiból

A tantárgyakat nem törlik el…

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Felröppent a hír, hogy a finnek eltörlik a tantárgyakat és a kézírás tanítását. Mindkettő megmarad, de az is igaz, hogy a skandináv állam ehhez a kérdéshez is – akárcsak az oktatásügy egyéb területeihez – az átlagosnál rugalmasabban áll hozzá. Sikerük titka nem a pénz: az OECD-országok átlagos ráfordítását (a GDP mintegy 6 százalékát) költik az oktatásra.

Bejárta a nemzetközi és a hazai médiát a The Independent híre, miszerint Finnországban 2016-tól átfogó oktatási reformra készülnek, méghozzá úgy, hogy megszüntetik a tantárgyakat, és áttérnek a témaalapú oktatásra. Tantárgyak helyett átfogó témakörök szerint dolgoznák fel a különböző ismereteket, továbbá a kézírás helyett áttérnének a gépírásra. A hírek szerint a változásokat fokozatosan vezetnék be, első körben a fővárosban, Helsinkiben, és utána kiterjesztenék azokat az összes iskolára. A módszer amúgy nem új, többek között Angliában is vannak olyan iskolák, ahol a tízévesek például több hónapon át csak a második világháborúval foglalkoznak, feldolgozva a korszakot történelmi, földrajzi, politikai, tudományos, kulturális, társadalmi szempontból egyaránt.

Csakhogy Finnországban nem egészen erről van szó. A Finn Nemzeti Oktatási Tanács március végi közleményéből az derül ki, hogy 2014 decemberében fejeződött be Finnországban az óvodai nevelésre és a kötelező alapfokú oktatásra vonatkozó, új Nemzeti Alaptanterv (NAT) kidolgozása. Eszerint egyáltalán nem törlik el az iskolai tantárgyakat, viszont nagyobb hangsúlyt fektetnek a tantárgyközi oktatásra és az általános, tehát nem tantárgyakhoz kötődő kompetenciák fejlesztésére is.

A helyi oktatási hatóságok az új NAT alapján most dolgozzák ki a saját tanterveiket, melyek szerint az iskoláik 2016 őszétől dolgozni fognak. Finnországban csak állami iskolák vannak, melyeknek fenntartói a helyi önkormányzatok. Ezek teljes autonómiát élveznek a helyi tanterveik kidolgozásában, ezáltal is ösztönzik őket arra, hogy minél innovatívabb módon adaptálják a Nemzeti Alaptantervet, amelyet egyébként rendkívül széles körű szakmai együttműködés eredményeképpen alkottak meg a finnek.

A reformok fő céljai között szerepel az iskolákban a tanulóközösségek fejlesztése, a tanulás örömének, az együttműködő légkörnek a hangsúlyozása, egyúttal a diákok nagyfokú önállóságának a megteremtése mind a tanulmányok terén, mind az iskolai életben. Kiemelik: az iskolai tantárgyak továbbra is fontos szerepet játszanak a tanulásban és a tanításban – az alapfokú oktatási törvény ugyanis meghatároz tantárgyakat, valamint kormányrendelet rögzíti a tantárgyak közti óraelosztást is.

A jövő szeptembertől életbe lépő reformok hét alapvető kompetenciaterületet céloztak meg, melyeket a tantárgyi oktatás keretein belül is fejleszteni és értékelni fognak. A finnek igyekeznek újfajta módon ötvözni a kompetenciaalapú és a tantárgyalapú oktatást és tanulást. A hagyományos iskolai tantárgyak megmaradnak ugyan, de a gyakorlatban kevésbé éles határvonalak, több átfedés és együttműködési lehetőség lesz közöttük.  

A reform részeként nagyobb hangsúlyt helyeznek a multidiszciplináris, tematikus programokra is. A finnek új NAT-ja szerint minden iskola be fog iktatni a 2016-2017-es tanévtől évente legalább egy egyhetes tematikus időszakot olyan jelenségek vagy témák tanulmányozása céljából, amelyek különösen érdeklik a diákokat. Ennek megszervezésébe a tanulókat is bevonják, és a különféle iskolai tantárgyak szempontjait, módszereit, fogalomkészletét is alkalmazzák a témák feldolgozásában.

A reformnak hangsúlyos része az értékelés is, aminek a célja a tanulásra való ösztönzés: segíteni akarják a diákokat abban, hogy fokozatosan megértsék és elemezni tudják saját tanulási folyamatukat, hogy egyre nagyobb felelősséggel álljanak hozzá a teljesítményükhöz. A tanulási képesség ugyanis egy olyan „skill”, amit muszáj szisztematikusan fejleszteni, hiszen óriási szükség van rá az életben – szögezi le a közlemény aláírója, Irmeli Halinen, a Finn Nemzeti Oktatási Tanács tantervfejlesztési vezetője.

A finn oktatási rendszert közel ötven éve tartó szerves fejlődés jellemzi, melyet minden szinten a folyamatos közös gondolkodás és megújulás kísér. Módszereik hatékonyságára a 2000-ben induló PISA-felmérések alapján figyelt fel a világ, hiszen ezeken a vizsgálatokon Finnország folyamatosan az OECD-országok legjobbjai között végzett, méghozzá úgy, hogy mind a diákok, mind az iskolák viszonylatában a legkiegyensúlyozottabb és legjobb eredményeket hozta.

Mindeközben Finnország az OECD-országok átlagos ráfordítását (a GDP mintegy 6 százalékát) költi az oktatásra – derül ki Pasi Sahlberg A finn példa című, 2011-ben kiadott könyvéből. Nem az anyagiak, hanem sokkal inkább a hatékonyság és a méltányosság a két kulcsszó ahhoz a fejlődéshez, amely a finn társadalomban és oktatásban a világháború óta végbement, és amelynek során középszerű agrárországból egy tudásalapú gazdaságra épülő, jóléti államot hoztak létre. A siker azon a közmegegyezésen alapult, miszerint az egyenlő oktatási esélyek megteremtése a társadalmi felemelkedés záloga.

A célokat központilag jelölik ki, azok elérésének eszközeit viszont a magasan képzett pedagógusokra bízzák. Az egyenlőségelv különösen ma, a gazdasági válság és a bevándorlás okozta kihívások idején kap nagy hangsúlyt, hiszen miközben a finn társadalom etnikai és gazdasági megosztottsága nőtt, a tanulók teljesítménye folyamatosan javult. A PISA-adatok szerint a finn integrált oktatásban tanuló bevándorló gyermekek lényegesen jobban teljesítenek más országokban élő sorstársaiknál.

Olvasson tovább: