Kereső toggle

Vigyázat: kullancsszezon!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A tapasztalat azt mutatja, hogy a kullancsokkal szembeni védekezésről nem lehet elégszer felvilágosítást adni. A statisztikák szerint átlagosan minden második kullancscsípésünket vesszük csak észre. A világszerte ismert mintegy 720 kullancsfajból körülbelül 20 féle található meg Magyarországon, amelyekből csak 2-3 faj veszélyes az emberre. Szerencsére azonban nem minden fertőzött kullancs csípése okoz megbetegedést, és nem minden fertőzés jár klinikai következményekkel: 4 százaléknál nem nagyobb a valószínűsége, hogy a kórokozó át is megy az emberbe, ott meg is tapad, és betegséget is okoz. Évente nagyjából tízezer friss fertőzéssel lehet számolni.

Ezek az apró termetű paraziták nemcsak erdőkben, tisztásokon, hanem városi parkokban, kutyasétáltató helyeken, vagy akár saját kertben is fellelhetőek. Az általános vélekedéssel ellentétben nem a fák koronájáról ugranak vagy pottyannak kiszemelt áldozatukra, hanem a bokrok, cserjék leveleinek fonákján és a fűszálakon tartózkodva keresnek gazdát. Igen ellenállóak, a víz sem árt nekik, kimosott ruhából is élő állapotban mászhatnak ki. A hazánkban leggyakrabban előforduló közönséges kullanccsal (Ixodes ricinus) márciustól novemberig bármikor összetalálkozhatunk.

A keményebb kór

A kullancsok vérszívás során két, szélesebb körben ismert betegséget vihetnek át az emberre: vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladást (kullancsencephalitis) és Lyme-betegséget (Lyme borreliosis). A két betegség az előfordulásuk gyakorisága, a tünetek súlyossága, megelőzés és kezelhetőség szempontjából nagymértékben különbözik egymástól. A vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás kórokozója minden ezredik ixodes kullancsunkban mutatható ki, elsősorban Zala és Nógrád megyében. Az általa okozott kórkép regisztrált eseteinek száma éves szinten Magyarországon 50-80 között mozog. A tünetek a kullancscsípést követően egyhetes lappangási idő elteltével kezdődnek: mérsékelt láz, majd egy-két hőemelkedéses nap után magasabb láz, heves fejfájás, hányinger, hányás, szédülés léphet fel. Súlyosabb esetekben aluszékonyság és eszméletvesztés jelentkezhet, bénulások alakulhatnak ki, melyek akár halálhoz is vezethetnek (1-2 százalékban). A betegség lefolyása öntörvényű, és mivel a vírus ellen ható gyógyszer nem áll rendelkezésre, az orvosi kezelés tüneti jellegű, és csak kismértékben befolyásolható a kimenetele. A kórkép viszont hatékonyan megelőzhető elölt vírust tartalmazó, úgynevezett aktív védőoltás beadásával. A tartós védettség kialakítása érdekében ismételt oltások adása szükséges, amelyek idejéről a háziorvos ad felvilágosítást.

Az enyhébb kór

A Lyme-betegség szinte mindenben a kullancs okozta vírusos agyhártya- és agyvelőgyulladás ellentéte. Baktérium okozta fertőzés, ezért antibiotikum adásával hatékonyan gyógyítható, megelőzésére szolgáló védőoltás nincs. Magyarországon a kullancsok fertőzöttsége a Lyme-betegséget okozó Borrelia baktériumokkal régiótól függően 10-50 százalék lehet. A betegség gyakori, könnyen felismerhető tünete (amely alapján az antibiotikus kúra megkezdhető) a kullancscsípés helyén lassan növekvő, gyűrű alakú, céltáblaszerű bőrpír (erythema migrans, vándorló bőrpír). Ritkábban, elsősorban gyermekek fülcimpáján lilásvörös, tömött, fájdalmatlan csomó (borrelia lympocytoma) jelenik meg, mely kezelés nélkül hónapokig fennállhat.

Megelőző védekezés

Kullancscsípés megelőzése érdekében kiránduláskor lehetőség szerint haladjunk a kitaposott ösvényeken, ne menjünk sűrű bozótba. Húzzunk hosszú nadrágot, a nadrág szárát gyűrjük be a zokni alá, a pólót a nadrágba. Célszerű a kislányok hosszú haját befonni vagy feltűzni, mert gyermekeket gyakrabban támad meg a kullancs a fejen és a nyakon. Adjunk a kisebbekre világos színű vászonsapkát, mert ezen könnyebb észrevenni az éppen ott bóklászó kullancsot. Kullancsriasztó szerrel csak a szabadon hagyott bőrfelszínt kenjük be vékonyan. Érdemes olyan készítményt választani, amelynél a gyártó 4-5 órás védelmet szavatol (például a toxikus anyagokat nem tartalmazó Galaktív Bio). Bár sokan hiszik, hogy különböző szagos élelmiszerek fogyasztása (például fokhagyma, pálinka, B-vitamin) megvéd a kullancscsípéstől, tudományos vizsgálatok eddig ezt nem támasztották alá. A szabadban tartózkodást követően bőrünket alaposan nézzük át, különös tekintettel a hajlatokra, gyerekeknél a hajas fejbőrre és a fül mögötti területre.

Eltávolítás

Elterjedt tévhit, hogy a kullancs csak akkor távozik, ha mi szedjük ki bőrünkből, ám a valóság az, hogy csak táplálkozni jár az emberbe, nem kívánja ott leélni az életét. Ha viszont megtaláltuk, célszerű azt minél hamarabb kiszedni onnan, mert az eltelt idővel arányosan nő a fertőződés kockázata. 24 órán belüli szakszerű eltávolítás esetén a kórokozó átvitelének kockázata minimális. Számos népi gyógymód terjedt el a kullancs eltávolítására (krémmel, olajjal, zsírral, kölnivel történő bekenés, tekergetés), amely módszerek lényege, hogy a kullancs megfojtását akarják velük elérni. Ezek a praktikák azonban a parazitát béltartalmának visszaöklendezésére késztetik, amely során a kórokozók bekerülnek a véráramba. Hasonló eredményt érünk el, ha az élősködő potrohát az eltávolításra használt eszközzel összenyomjuk.

A kullancs kiszedésére legalkalmasabb eszköz a gyógyszertárakban, illetve újabban a benzinkutaknál is kapható kullancscsipesz, de ha ehhez nem tudunk hirtelen hozzájutni, próbálkozhatunk közönséges szemöldökcsipesszel, vagy akár körömmel is. A kullancsot fogjuk meg a csipesszel a feji részénél, minél közelebb a bőrhöz, és határozott, de türelmes mozdulattal húzzuk egyenesen kifelé. Akkor megfelelő a mozdulat, ha húzás hatására kis „sátor” keletkezik a bőrön. Célszerű az eltávolított kullancsot valamilyen jól záródó fiolában, üvegcsében megőrizni, mert fertőzés esetében értékes információval szolgálhat a szakembernek. Ha a fejszerv benne marad a bőrben, nem kell aggódni, és feltétlenül kiszedésére törekedni (eltávolítása nem egyszerű). Általában mérsékelt helyi bőrreakciót (bőrpír, gennyesedés, viszketés) követően magától kilökődik. Csak abban az esetben forduljunk orvoshoz, ha szokatlan tüneteket észlelünk.

Olvasson tovább: