Ezek az apró termetű paraziták nemcsak erdőkben, tisztásokon, hanem városi parkokban, kutyasétáltató helyeken, vagy akár saját kertben is fellelhetőek. Az általános vélekedéssel ellentétben nem a fák koronájáról ugranak vagy pottyannak kiszemelt áldozatukra, hanem a bokrok, cserjék leveleinek fonákján és a fűszálakon tartózkodva keresnek gazdát. Igen ellenállóak, a víz sem árt nekik, kimosott ruhából is élő állapotban mászhatnak ki. A hazánkban leggyakrabban előforduló közönséges kullanccsal (Ixodes ricinus) márciustól novemberig bármikor összetalálkozhatunk.
A keményebb kór
A kullancsok vérszívás során két, szélesebb körben ismert betegséget vihetnek át az emberre: vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladást (kullancsencephalitis) és Lyme-betegséget (Lyme borreliosis). A két betegség az előfordulásuk gyakorisága, a tünetek súlyossága, megelőzés és kezelhetőség szempontjából nagymértékben különbözik egymástól. A vírusos agyvelő- és agyhártyagyulladás kórokozója minden ezredik ixodes kullancsunkban mutatható ki, elsősorban Zala és Nógrád megyében. Az általa okozott kórkép regisztrált eseteinek száma éves szinten Magyarországon 50-80 között mozog. A tünetek a kullancscsípést követően egyhetes lappangási idő elteltével kezdődnek: mérsékelt láz, majd egy-két hőemelkedéses nap után magasabb láz, heves fejfájás, hányinger, hányás, szédülés léphet fel. Súlyosabb esetekben aluszékonyság és eszméletvesztés jelentkezhet, bénulások alakulhatnak ki, melyek akár halálhoz is vezethetnek (1-2 százalékban). A betegség lefolyása öntörvényű, és mivel a vírus ellen ható gyógyszer nem áll rendelkezésre, az orvosi kezelés tüneti jellegű, és csak kismértékben befolyásolható a kimenetele. A kórkép viszont hatékonyan megelőzhető elölt vírust tartalmazó, úgynevezett aktív védőoltás beadásával. A tartós védettség kialakítása érdekében ismételt oltások adása szükséges, amelyek idejéről a háziorvos ad felvilágosítást.
2014. 07. 11. (XVIII/28)
