Kereső toggle

Egy ország, amely maga a fíling

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A legtöbb ember számára Svédország modern, kulturált és kiemelkedően civilizált ország; a jóléti társadalom mintaképe, ahol „kolbászból van a kerítés”. Az alapvetően „szocialista” berendezkedésű svéd állam a „keveseknek jusson túl sok és még kevesebbeknek túl kevés” elve alapján működik. Svédország jól szervezett, kiszámítható és működőképes, olyan kontrasztos térség, ahol a modern nagyvárosok és az egyszerű, tiszta természeti környezet tökéletes harmóniában találkozik egymással.

Skandináviában a 793 és 1066 közötti időszak neve: Viking kor. A viking kifejezés nem egy népcsoportot takar, hanem tengeri kereskedő-fosztogató foglalkozásukra utal. A svédek hosszas kalandozások után a 10-11. században Olaf uralkodása alatt telepedtek le Skandináviában, és vették fel a kereszténységet. Svédország a 12. században meghódította Finnországot, majd 1397-től 1434-ig a Kalmári Unióban Norvégiával és Dániával együtt a dán királyok fennhatósága alatt állt. Svédország önálló történelme a Kalmári Unióból történő 1523-as kiválással vette kezdetét. A 16. század elején Gusztáv Vasa volt, aki megalapította a svéd nemzeti államot. A Vasa-dinasztia alatt (1523–1654) Svédország nagyhatalom lett. Az Északi háborúban XII. Károly vereséget szenvedett az oroszoktól, mely egyrészt a külbirtokok elvesztését, másrészt az ország katonai dominanciájának végét jelentette. A napóleoni háborúk befejeztével Dánia lemondott Norvégiáról Svédország javára, a két ország 1814 és 1905 között perszonáluniót alkotott. A hagyományosan semleges politikát folytató Svédország mindkét világháborúban katonailag független államként vett részt, azonban minden hadviselő félnek exportált vasércet. 1809 óta alkotmányos királyság; az ország élén a király áll, szerepe azonban csaknem kizárólag ceremoniális.

Svédországnak azóta is szilárd meggyőződése, hogy a nézeteltérések és érdekellentétek tárgyalásokkal elsimíthatók, illetve hogy értelmetlen minden olyan tettlegesség, mely háborúhoz vagy népirtáshoz vezet. A skandináv ország mindig igyekezett távol tartani magát a katonai konfliktusoktól. Bár tagja az ENSZ-nek, a NATO-ba sosem lépett be. Svájchoz hasonlóan a tartós béke megalapozta a természeti adottságokra épülő fejlett piacgazdaság kibontakozását. Az észak-svédországi Kiruna a világ legjobb minőségű és leggazdagabb vasérclelőhelyeinek egyike. Ritka különlegesség, hogy Svédországban még a gyárvárosokban is sikerül megőrizni a tiszta levegőt és a természetes környezetet. Eltökélten törekszenek a kényelemre, a praktikusságra, a rendezett életre és a tisztaságra. Legyen szó bútorról (IKEA), kozmetikumról (Oriflame), autóról (Volvo, Saab) vagy szolgáltatásról, a svéd életstílus jegyeit összegző képlet mindig ugyanaz: egyszerűség, természetesség, kényelem és praktikum.

Nem is gondolnánk, de a svéd design egyik legnagyobb sikerű terméke a mosogatókefe, melyet a királyi ház egyik tagja, Sigvard Bernadotte álmodott meg. Svéd szabadalom többek között a cipzár, a hűtőszekrény, a színes képernyő, a pacemaker, a komputerhez tartozó egér, de itt találták fel a dinamitot is. A svédasztalról nem is beszélve! A „smörgåsbord” kifejezés egy összetett szó, melynek első része szendvicset jelent, második része – a ’bord’ – pedig asztalt. A smörgås-bord a déli főétkezést jelöli, ami általában többféle, leginkább hideg ételből áll, sok halból, salátából, sajtfélékből, fehér és barna kenyérből. A mai napig mindennapos „jelenség” a svédasztal ezen a vidéken: ebédidőben a vendégek meghatározott összegért szabadon fogyaszthatnak annyit, amennyit csak akarnak. A csütörtöki desszert kivétel nélkül mindig palacsinta, egy svéd ebéd pedig a magyar árak háromszorosának felel meg.

Az idelátogató magyarokat leginkább az árak sokkolják. Az élelmiszerek európai viszonylatban mérve is drágának mondhatók, az élőmunkához kötött termékekről és szolgáltatásokról nem is beszélve. Némi aránytalanság is felfedezhető az árazásban. Háromezer forintból egy kiló kenyérre futja, viszont ugyanennyi bejutni egy múzeumba vagy benevezni egy Hop on Hop off városnéző hajókázásra.

A svéd gasztronómia alapelemei meglehetősen egysíkúak: rengeteg halat és vadhúst (rénszarvast és jávorszarvast) fogyasztanak. A fehérjedús táplálkozás egyik kiegészítő vitaminforrását képezik az erdei bogyók (törpemálna, vörös- és kékáfonya), melyekből elsősorban lekvárokat és szószokat készítenek. Imádják a virslit, a hotdog-féléket, gyakran fogyasztanak hercegkolbásznak nevezett apró virsliket és fasírtszerű mini húsgombócokat. A svédek a pékáruk tekintetében kifejezetten édesszájúak, ne lepődjünk meg, ha a helyi boltban meglepően édes kenyeret sikerül vásárolnunk.

Svéd gasztronómiai és egyben kulturális különlegesség a „fika” (ejtsd fíká), azaz a délutáni teának és kávénak szentelt szünet. A teát, kávét hagyomány szerint egy jellegzetes fahéjas csiga formájú péksütemény, a „kanelbulle”, és persze egymás társaságában fogyasztják.

A „fika” társadalmi eseménynek számít, úgy vélik, a kávé valami olyasmi, amely összehozza az embereket.

A kávézás mellett a természet a másik becses kincsük. A törődést a természet is meghálálja: a kék és zöld színek sokkal élénkebb árnyalatban pompáznak, mint Európa más tájain. Úgy vélik, megóvása közös érdek és mindenki kötelessége is egyben. Ugyanakkor mindent áthat az egyenlőség elve; mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadon élvezze szépségét és értékeit. Jó példa erre, hogy egy középkori királyi rendelet szerint ma is szabad a horgászat.

Ha éppen lazac akad a horogra, azé a zsákmány, aki kifogta. Egyetlen megkötés van: a természet asztaláról elvett halat, gombát, gyümölcsöt, virágot bárki magáévá teheti, de nem viheti ki a piacra. Egyedi látvány, hogy a mai napig még a fővárosban is pecáznak a polgárok.

Környezettudatosságukból fakad a széles körben elterjedt kerékpárhasználat is. Napjainkban minden ötödik fővárosi biciklizik munkahelye és otthona között. A hideget elképesztően jól bírják, még a nulla fok közeli hőmérséklet sem akadályozza őket abban, hogy két kerékre pattanjanak. Gyakori életkép az öltönyös-kosztümös sisakos bicajos, elöl kosárral, hátul gyerek-üléssel. A vízparton kialakított sétányon nem ritka a babakocsival sétáló apuka, de akad köztük olyan is, aki a kellemest a hasznossal kombinálja: joggingolás közben suhan el mellettünk a sportbabakocsiban lévő gyermekkel.

A svédek alapvetően barátságos és befogadó népség. Híresek a másság iránti toleranciájukról és a női esélyegyenlőségről. Született szabadelvűek. Az ország sokszínűsége pont abban áll, hogy nyitottságuk mellett hűvös elegancia és a határok tiszteletben tartása jellemzi őket. Az emberek itt nem takargatnak semmit. Náluk nem szokás sem a kerítés, sem a függöny. Számukra a kerítés a határok hangsúlyozása, mely gyanakvást, elzárkózást, befelé fordulást szimbolizál. Függönyre ugyan pedig mi szükség: nekik nincs semmi rejtegetnivalójuk! Abból indulnak ki, hogy kerítést ott emelnek, ahol rossz a szomszédok közötti viszony, de ha addig nem volt az, attól biztosan elromlik. A nemek egyenjogúsága történelmi gyökerekkel is bír náluk, hisz már a viking nők is viselhettek fegyvert. Svédországot gyakran emlegetik a nők országaként: itt a legmagasabb a parlamenti-kormányzati feladatokat ellátó nők aránya, Európában itt születik a legtöbb gyermek, és a svéd nők átlagos 84 évükkel élen járnak az átlagéletkorban.

Az idelátogató, angolul tudó turistáknak kétség kívül egyből feltűnik, hogy a bolti eladó, a buszsofőr, a takarítónő vagy egy kutyáját sétáltató idős úr is gond nélkül vált át angolra, ha úgy hozza a helyzet. Elismerésre méltó eredményt értek el a nyelvoktatásban, akárcsak a gazdasági versenyben való helytállásban. Példaértékű, ahogy Svédország kezelte a világgazdasági válságot, mely többek között azért sikerülhetett a skandináv országnak, mert „nem tagja az euróövezetnek” – áll a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a világ gazdasági helyzetét értékelő éves jelentésében. Titkuk, hogy tartalékokat halmoztak fel a gazdasági fellendülés ideje alatt, melyet nehéz időkben fel tudtak használni.

Tavaly óta terítéken van a hír, hogy Svédország lesz Európában az első, aki megszünteti a készpénzforgalmat, pedig éppen ők voltak az elsők, akik 1661-ben bevezették azt. Svédország már jelenleg is közel áll a készpénzmentes gazdasághoz. Digitalizált világában széles körben elterjedt a bankkártyahasználat: vonaljegyet kizárólag bankkártyával, automatából lehet venni, ha viszont valaki anélkül szállna fel, jegyét SMS-ben, a buszon is megveheti. A svédek a legapróbb dolgokat is, mint egy napilap, bankkártyával fizetik, és még a templomi adományokhoz is kártyaleolvasót szerelnek fel. A bolti pénztáros sem babrál az apróval. Ő csak papírpénzt ad vissza, a fémpénz egy külön gépből potyog ki.

A király egyenlő az egyenlők között: adót fizet, és számára is tiltott a gyorshajtás vagy a tilosban parkolás. Talán egyetlen szembetűnő kiváltságban részesül a királyi család: kivételesen nem tegezhetjük őket. A dolog különlegessége az, hogy a hatvanas évek vége felé az úgynevezett „Du-reformen” mozgalom eredményeként – a királyi család megszólítása kivételével – teljesen kikopott a svéd nyelvből a magázódás.

Víziváros

Az az álláspont, miszerint Stockholm egy távoli észak-európai ország kis, rusztikus fővárosa, már nem tartható, hiszen az elmúlt évek során dinamikus, kontinentális-kapitalista stílusú nagyvárossá fejlődött. A svéd főváros Európa harmadik legnépszerűbb utazási célpontja Párizs és Amszterdam után. Hetven múzeum várja az idelátogatókat; tárlataik az őskori leletektől a viking hajózás történetén át a svéd és nemzetközi festészetig mindent felölelnek.

Egyedi látványosság a metrómegállók több mint 90 százaléka, mely a világ leghosszabb művészeti kiállítása is egyben. Stockholmot méltán nevezik Észak Velencéjének: 14 szigetét összesen 53 híd köti össze. Egyik legkülönlegesebb sajátossága víz melletti fekvése, nincs olyan pontja a városnak, mely távolabb esne a vízparttól, mint 500 méter. A város területének körülbelül negyede vízfelület, így nem csoda, hogy a svédeknek a víz, a szigetek, a hajók megnevezésére típustól és nagyságtól függően tengernyi kifejezésük van. Maga a város neve is árulkodó: a ‘stock’ farönköt jelent, mely azokra a facölöpökre utal, melyre egykor a város épült, de a tutajokra is, mellyel lakói akkoriban a szigetek közt közlekedtek; a ‘holm’ pedig a város másik fő jellemzőjére, a szigetre emlékezik.

Olvasson tovább: