Kereső toggle

A páncélajtó mögött

Tények az újfajta értékmegőrzésről

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A történelem során mindig is neuralgikus pont volt, hogy az emberek hova tudják biztonságba helyezni a pénzüket, értékeiket. A bank mindenkinek eszébe jut, csakúgy, mint hogy valaki otthon őrizgesse a pénzét. És sokan gondolják úgy, hogy a legnagyobb biztonságot egy otthoni páncélszekrény jelenti. A bankokkal kapcsolatban azonban manapság többeknek vannak ellenérzései, otthon őrizgetni pedig félnek, és páncélszekrényt se vennének otthonra, talán nem is engedhetnék meg maguknak.

Mindeközben Magyarországon az általános tapasztalatok mellett statisztikai adatok is alátámasztják, hogy a lopás aktuális téma az országban. A KSH 2010-es adata szerint, csak abban az évben a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár közel 140 milliárd forint volt. A HVG akkori cikke alapján egy év alatt mérhetően, közel 18 százalékkal nőtt a betörések száma. A Tények értesülései szerint pedig soha nem volt annyi betörés Budapesten, mint az elmúlt hónapokban.

Kevesen tudják azonban hazánkban, hogy a fentebb említett módokon kívül van más lehetőség is arra, hogy az ember otthonától független helyen biztonságba helyezhesse pénzét, értéktárgyait. Svájci példából kiindulva több nyugati országban elterjedt, hogy az emberek egy erre kiépített intézményben bérelnek széfet vagy páncélszekrényt. Mi megkerestük az első ilyen magyarországi intézmény, a Széfbank Kft. igazgatóját, Gurály Ottót, és vele beszélgettünk arról, hogy az ő cégében például milyen módon helyezhetik el az ügyfelek a pénzüket, értéktárgyaikat. És ha már ilyen kivételezett helyzetbe kerültünk, hogy egy komplett páncélterem-komplexumba nyerhettünk belépőt, kikérdeztük arról is, hogy mi igaz a híres bankrablós filmjelenetekből.

Gurály Ottó elöljáróban érdemesnek tartotta megjegyezni, hogy széfet bérelni bármennyire luxusnak tűnik is, gyakorlatilag mindenki számára elérhető lehetőség. Bárkinek lehetnek például olyan tárgyai, amelyeket nem használ igazából, viszont rendkívül fontosak a számára, és sajnálná, ha ellopnák. Az elhelyezhető dolgok értékéhez képest  kicsiny töredékébe kerül a széf vagy páncélszekrény bérlése. Az igazgató elmondta azt is, hogy szabad széfet manapság már nem is talál az ember bankoknál, ugyanis már rég nincs szabadon bérelhető belőlük, a széfbank éppen ezt a hiányt tölti be. Nem mellékesen azt is megtudtuk, hogy a széf és a páncélszekrény két különböző dolog. A széf, mondhatni, egy nagy páncélfal egyetlen kisebb fakkja, míg a páncélszekrény egy kóddal és kulccsal nyitható, erős acélból készült szekrény. Ilyet ma Magyarországon az ő cégükön kívül nem is lehet csak úgy kibérelni. Ilyen van a bankoknál, de nem magánszemélyek számára, és otthon is lehet valakinek, ha megveszi magának, de olyan csak az ő cégéhez hasonló intézményekben lehetséges a világon, hogy egy magánszemély havidíj fejében, saját páncélszekrényt bérelhet egy páncélteremben. Hogy ez mennyire megbízható és mik az előnyei, arról részletesen kikérdeztük az igazgatót.

Az otthon eldugott, őrizgetett pénzről Gurály Ottó kifejtette, hogy az ember így „hazaviszi a veszélyt”, hiszen ha kiderül, mit tart otthon, már nemcsak az érték kerül veszélybe, hanem akár az élete is. Az otthoni páncélszekrényről úgy nyilatkozott, hogy igazából az sem jelent nagyobb biztonságot, részben az előbb említett veszély miatt, másrészt, mint felvázolta, akármennyire profi is egy magánpáncélszekrény, ha a tulajdonos fejéhez nyomnak egy pisztolyt, valószínűleg ki fogja nyitni.

A bankokban való pénzmegőrzéssel kapcsolatban sokaknak lehetnek fenntartásai manapság, amikor több bank is csődbe ment, ami általában a benne elhelyezett pénz elvesztését is maga után vonta. A bankoknál ugyanis több helyen olyan szabály működik, hogy csődeljárás esetén, egy bizonyos értéken felüli betétek is részt vesznek a költségek kifizetésében. Ezenkívül egy bankban több tízmilliós készpénzmennyiséget bonyolult mozgatni, nagy költséggel jár betenni egy számlára és aztán kivenni,  ami sokszor azt a kevés kamatot is elviszi, amit kapni lehet rá. Ezzel szemben egy saját bérelt páncélszekrénybe vagy széfbe egyszerűen beteszi-kiveszi a pénzét, s ennek nincs költsége, egy széfbankban ugyanis nem szükséges folyószámlát nyitni a pénztároláshoz. Ezenkívül az ügyfél a pénzén kívül akár nagyméretű értéktárgyakat, festményt, szobrot, akár bútort is elhelyezhet a saját páncélszekrényében. 

Gurály kifejtette azt is, hogy egyeseket az is zavarhat, hogy a hivatalos pénzintézetekben minden mozgást nyomon követnek, csak a hivatalos személyes papírok felmutatásával lehet be- és kijutni, hogy a digitális rendszerben dokumentálva van minden – mikor jött be, mikor ment ki, mennyit tett be, mennyit vett ki. Egy bérelt széf esetében ellenben akár naponta többször is ki-be tehet az ember pénzt a saját széfjébe, páncélszekrényébe gondtalanul, költségmentesen és anélkül, hogy ennek akármilyen nyoma maradna a rendszerben. A széfbanknak egyik legfőbb alapelve ugyanis a diszkréció, így a cég semmilyen módon nem kérdez rá, hogy az ügyfele mikor járt a széfjénél, mit tárol benne, esetleg mennyi készpénzt tett be, vitt el, és az sem érdekli, hogy milyen értéktárgyakat tart bent a bérlő. A széfbanknál ezért semmi sincs dokumentálva, csupán a tagság ténye, de az is elég rendkívüli módon.

Ha egy személy ki akar bérelni egy széfet, összesen két papírdarabon lesz ennek nyoma az egész világon: az egyik nála marad, a másikat pedig a cég tartja magánál. Ezen a papíron sem kérdeznek rá minden személyes adatra, mivel egy ilyen szolgáltatást végző cég nem pénzintézet, hogy azt ellenőrizze minden adat helyes-e. A cég szempontjából teljesen semleges, ha valaki hiányosan tölti ki a papírját, vagy más néven jelentkezik be. Mivel azonban az ügyfélnek is érdeke, hogy tudja igazolni, ha valami baj történik – mondjuk, elmegy az áram a beléptetőnél –, hogy neki valóban van ott széfje, ezért pár személyes adatot azért meg szoktak adni. Alapesetben viszont az ügyfélnek nem kell igazolnia magát be- és kilépéskor, mivel a beléptetés ujjlenyomat alapján működik. A bérlő bejön, ráteszi az ujját a biometrikus biztonsági beléptető ujjleolvasójára, ezzel kinyitja az első zsilipajtót, és bemegy egy munkatárssal. Miután a kamerakezelő megbizonyosodott róla, hogy nem erőszakos behatolásról van szó, átengedi őket a következő zsilipajtón. Ezek után még egyszer jön az ujjlenyomatleolvasó, majd a munkatárs kinyitja a páncélterem falvastagságú ajtaját. A széfeket és páncélszekrényeket kettős zár zárja. Egy kulcs van az ügyfélnél, egy másik kulcs vagy kód a cégnél, és csak a kettővel együtt lehet kinyitni a zárakat. Az ügyfél egyedül megy be a terembe, a munkatárs kint várja. Adott esetben egy külön szobába is bezárkózhat számolni vagy pakolni. Ezen kívül a kliensek rendelkezésére áll egy tárgyalószoba is, ahol adott esetben egyezkedhet a vendégeivel. A szoba hangszigetelt, és lehallgatásbiztosan van felépítve, még telefonok számára sincs térerő a védelmi rendszer érdekében.

Mindez elsősorban a diszkréciót szolgálja, de egy vagyonmegőrző cég esetében leginkább kulcsfontosságú kérdés a biztonság. A széfbank biztonsági tulajdonságai valóban egy hollywoodi filmbe illenek. Már említettük a biometrikus azonosítót, amelyről azt is el kell mondani, hogy a vérkeringést is érzékeli, így egy rabló például egy levágott ujjal nem tudja kinyitni az ajtót. Több zsilipen kell átjutni, egy betolakodó tehát nem juthat messzire, ráadásul ha le is jut a páncélterembe, kijutni már biztosan nem fog. Egy páncélajtó több tonna súlyú és 50 centiméter vastag.

A filmekben általában berobbantják az ajtót, vagy babrálnak rajta egy sztetoszkóppal, aztán két fúrással kinyitják a zárat. Az előbbi csak akkor lenne lehetséges, ha páncéltörő rakétával robbantanák be az ajtót, ez esetben a tolvaj végül valóban bejutna, csakhogy addigra a bent lévő értékekből nem sok maradna. A második pedig azért lehetetlen, mert a páncél-ajtókba bele van szerelve egy olyan rugós rendszer, amely belül összezár, ha rezgést érzékel – mondjuk át akarják fúrni –, ezután pedig már semmilyen kis szerszámmal nem lehet a benne lévő zárat elérni és feltörni.

Minden második betörős filmben azt látjuk, hogy a betörők a szomszéd kerten át ásóval átlapátolnak a páncélterem faláig, ahol néhány határozott ütéssel elmozdítják a páncélterem falának tégláit, aztán bemásznak a lyukon. A legendákkal szembeszállva meg kell jegyezni, hogy mind a széfszoba, mind a páncélszekrények terme önmagában is egy nagy páncélszekrény, ugyanis az egész helyiség úgy van megépítve, hogy egy erős védőburokkal van körbefalazva, a falakat tehát éppen olyan nehéz betörni vagy akár berobbantani, mint az ajtót.

Az igazgató elmondta, hogy valójában már maga a terem is olyan biztonságot nyújt, hogy akár bele lehetne szabadon szórni a pénzt. Érzékeny védőrendszer figyeli a termeket, amely már akkor riaszt, ha bármiféle kis rezgést érzékel a falban. A rendszer olyannyira működőképes, hogy nemrégiben azért riasztott be, mert két emelettel a páncélterem fölött lévő mellékhelyiségben dugulás miatt elkezdtek fúrni a falban. De még ha valaki csodás módon át is jutna a közel fél méter vastag páncélajtón, vagy a páncélfalon a terembe, még fel kéne törnie a hasonlóan biztosított páncélszekrényeket és széfeket is, hogy hozzáférjen az értékekhez. A páncélteremben a mozgás- és rezgésérzékelőn kívül egy úgynevezett testhangérzékelő is működik, amely akkor is észreveszi, hogy van valaki a teremben, ha az meg sem szólal, meg sem mozdul, mivel érzékeli a szívdobogást. A biztonsághoz tartozik az is, hogy a páncéltermekre olyan biztosítást kötöttek, hogy rablás esetén 10 milliárd forintig fizet a biztosító.

Egy másik megszokott filmbeli fordulat, hogy valaki kiszivárogtatja, vagy kicsempészi a személyes adatokat. Már említettük, hogy a széfbankban semmilyen módon nincs digitálisan rögzítve a pénzmozgás, a ki- és belépés, az ügyfél tevékenysége, csak a tagsági szerződésnek van papírformátumú dokumentuma. Vagyis az a filmes momentum, hogy a fellázadt informatikus egy pendrive-on ellopja az összes ügyfél személyes adatait, nem lehetséges. Másik tipikus jelenet, hogy az ártatlannak tűnő, öregecske takarító kifigyeli a páncélterem körülötti mozgást, és egymaga kirámolja a széfeket. Ezt a potenciális veszélyforrást ők úgy iktatták ki, hogy a páncéltermeket csak elektromos robotporszívók takarítják, amelyekről eddig bebizonyítható, hogy nehezen megvesztegethetőek, és általában nem lázadnak fel.

Olvasson tovább: