Kereső toggle

Nyelvművészek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Négy különböző karakter, akik legalább egy dologban hasonlítanak: mindannyian nyelvművészek. Az ELTE BTK-n életre hívott Inspiráció Műhely múlt heti vitaestjének vendégei Kornis Mihály író, drámaíró, rendező, Pajor Tamás dalköltő, az első magyar rap szerzője, Erdős Virág író, költő, valamint Závada Péter költő, slammer, rapper voltak.

A szervezők a dizájnos plakáton (Költészet – Tiszta slammel) azt ígérték, hogy a költészet jelenéről lesz szó, megspékelve egy slam poetry versennyel. A kétszázfős előadó szépen megtelt, ráhangolódásként pár perces filmbejátszás a kezdés, melyben néhány fiatal többek közt arra a kérdésre ad választ, hogy szokott-e verseket olvasni. Ha a megkérdezettek létszáma nem is tűnik túlzottan reprezentatívnak, annyi mégis kiderül, hogy hétköznapjaikat nem versolvasással töltik.

A beszélgetés első kérdései olyan fajsúlyos témákat érintenek, mint a költészet és a költő szerepe manapság. Erdős Virág frappánsan, egyetlen szóban határozza meg a költészet jelentőségét: hangadás. Beszélni azok helyett is, akik erre képtelenek. A közéleti költészet kapcsán szóba kerül a haza fogalma: ma olyan hazaképet tárnak elénk, amiből fél Magyarország kiszorul, ezért a költő feladata „megteremteni azt a hazafogalmat, amibe mindenki belefér”.

Kornis Mihály a szívekhez próbál szólni. Szerinte egy kultúra életében vannak a mostanihoz hasonló pillanatok, mikor a személyes rögtönzésnek, a „pillanat ihletésében mondani mert mondatoknak van költői értéke”. Mint mondja, nagy benyomást tett rá az az érdekvédelmi megmozdulás, amit a diákság a közelmúltban vitt véghez: „azok a mondatok, videók, amit saját maguk gyártottak, az úgy, ahogy volt, maga volt a költészet”.

Kornis egyébként borúsan látja a magyar nyelv jövőjét, az angol kifejezések, a világ rohamos léptékű globalizálódása nemcsak a magyar, hanem az európai kultúrára is beolvasztó hatással van. Szavai ijesztőek és elgondolkodtatóak: hamarosan olyan kuriózum lesz a magyar nyelv ismerete, mint ma a latiné vagy az ógörögé. Závada Péter szerint viszont a fiatalokat már nem lehet a régi, elavult kifejezésekkel megszólítani. Az interneten használt kifejezések, a chatnyelv és az ezzel együtt járó rövidülések beszivárgását a nyelvbe kár gátolni, az ugyanis folyamatosan változik, organikus, így a technikai forradalommal párhuzamosan nyelvi forradalom is zajlik.

Erdős Virág a legnagyobb problémát manapság a nyelvi rétegek elszigetelődésében látja, még egy nyelven belül sem mindig értjük meg egymást, így van ez gyakran a tájnyelvi vagy a rétegnyelvi szavakkal.

Szóba kerül a trágár kifejezések beszivárgása is a költészetbe, az irodalmi nyelvbe. A négy előadó közül egyedül Pajor Tamás képviseli az obszcenitásmentes költészetet. Mivel a trágárság a köznyelv részévé vált, szerinte pontosan úgy lehet az árral szemben úszni, ha „ennek kikerülésével mozgatunk meg valamit a szívben”.

A vers és a zene kapcsolatában Závada és Pajor is hangsúlyozza, hogy az embernek nagyon is zsigeri igénye van erre az önkifejezésre. Závada részletesebb képet fest arról, hogy ez egyáltalán nem új keletű dolog, sőt. Az ókori epikus hagyományba illeszkedik, gondoljunk csak az ókori görög eposzokra, a zsoltárköltészetre vagy a középkori trubadúrköltészetre, amelyeket zenei kísérettel adtak elő. Szóba kerül a rap, a slam és az úgynevezett spoken word – mindegyik zene és szöveg, csak másként. A műfaji átfedések homályát Závada igyekszik eloszlatni. A slam zene nélkül elhangzó, általában közéleti témájú szöveg, ami előadásra készül, ezért nem feltétlenül „áll meg a papíron”. A rap és a spoken word zenei kísérettel hangzik el, de az előbbi sokkal inkább alkalmazkodik a zene ritmusához, míg a spoken wordnél az előadó folyamszerűen olvassa rá a dallamra a szöveget.

Záróakkordként Kornis Mihály egy felhívást intéz a fiatal költőpalántákhoz: „Ismertté kell válni!” A jelen és jövő költőire az a nem csekély feladat hárul, hogy megteremtsék saját hírnevüket. Mivel azonban ma a médiumok döntik el, ki lehet ismert és ki nem, ezért azok megkerülésével kell azt megtenni. Závada szerint a manapság igen népszerű slam poetry pontosan ennek válhat eszközévé, hogy a feltörekvő tehetségek a zárt és korhadó médiumok kikerülésével tegyenek szert ismertségre. Abban bízik, hogy ezek a zenés-verses estek megnyitják majd az utat a papíralapú költészethez, és elvezetik a fiatalokat a klasszikus versek szeretetéhez.

A színvonalas beszélgetés után következő slam poetry verseny azonban nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Néhány előadónál felcsillan a tehetség, de döntően csak szárnypróbálgatásoknak lehetünk tanúi. A zsűri joggal hiányolja a magyar szakos, költői vénával rendelkező ifjú titánokat, noha a lehetőség mindenki számára adott volt.

Olvasson tovább: