Kereső toggle

Szájbergyerekek világa

A digitális bennszülöttek és a tanácstalan felnőttek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

 „Ilyen még nem volt a civilizáció történetében: a fiatalabb korosztályok nagyobb és hatékonyabb tudással rendelkeznek az élet bizonyos területein, mint az idősebbek. Most a kulturális területek újrafelosztása történik a világban, és mindenki igyekszik átírni a saját értékeit a jövő kultúrájába” – állapította meg Fűzfa Balázs irodalomtörténész, a Digitális nemzedék konferencia 2013 egyik előadója.

Alig lehetett beférni a pedagógusok által szervezett Digitális nemzedék konferenciára, melyen szakemberek második ízben keresték a választ az online nemzedékhez való megfelelő viszonyulásra, a kihívások kezelésére. Felgyorsultak ugyanis a változások, a kilencvenes évek első felében még ritka volt a mobiltelefon, pláne a magyar nyelvű weblap, a Facebook pedig csak 2004 óta létezik. A közösségi média betörésével kialakult az online nemzedék, amely egérrel a kezében születik, és technológiai tudásban, készségekben fényévekre megelőzi felmenőit. A gyors átalakulás az egyik előadó szerint az igény, a technológia és a profitérdek találkozásának folyamatos gyümölcse.

Újhelyi Adrienn szociálpszichológus az internetrobbanással kapcsolatos aggályokat egy idézettel illusztrálta: „Az új időtöltés gyerekek körében betöltött népszerűsége villámgyorsan növekszik. Az otthonok biztonságának új fenyegetője már a kezdetekkor rengeteg nyugtalanító fejleményt hoz. A szülők azt látják, hogy gyermekeik viselkedése furcsamód megváltozik, felkészületlennek, rémültnek és tehetetlennek érzik magukat az új problémák láttán.” Hozzátette: a fenti gondolatokat Azriel Eisenberg 1936-ban a rádióhallgatás kapcsán írta le. Újhelyi szerint úgy tűnik, hogy a felnőtt társadalom hasonlóan viszonyul a technológiai újításokhoz: először az ismeretlentől való félelemmel és szélsőségesen pesszimistán, féltve a gyerekeket a szexuális és kriminális ártalmaktól, morális összeomlást vizionálva, majd következik egy optimista világmegváltó szakasz, a technológia hasznosságába vetett hit, végül pedig – az eszköz általános elterjedésével – a középutas, gyakorlati problémákra fókuszáló megközelítés dominál.

A szakember szerint a „morális pánik” már kezd lecsengeni, és a felelős használat elve kezd előtérbe kerülni, bár 20 éve tartja magát az a nézet, miszerint az internet elmagányosít és depresszióba dönt – mivel akkoriban a kevés számú chatelőre valóban jellemző volt, hogy a virtuális kapcsolataik kiszorították a valódiakat. A nethasználat és a közösségi háló tömeges elterjedésével a valós ismerősök kapcsolattartása tevődött át virtuális szintre, s ennek hatása már sokkal összetettebb. Ma már egybeesik a gyerekek offline és online személyisége, személyiségfejlődésük, szocializációjuk mindinkább a digitális kortárs térben történik, ahol számos szerepet kipróbálhatnak, kommunikációjuk feltárulkozóbb és szabadabb, „hiperperszonális”, miközben nemcsak ők alakítják személyiségüket, hanem az állandó visszajelzések is, és a személyközi kommunikáció is változik.

Az Y generációt Z. Karvalics László tudástörténész mangahősökként írta le, ahol Piroskával ellentétben a gyerekek már planetáris, sőt kozmikus térben mozognak, annak alkotó, erős főszereplői, akik csoportos cselekvők, világ- és önjobbító célokkal, szolidárisak, akiknek a felnőtt társadalom már csak kulissza, legfeljebb segít az identitásuk kialakításában, melynek legfőbb alakítója a kortárs közeg. Önállóak és öntörvényűek, akiknek útjában akadály az iskolák ipari korszak öntőformáira szabott világa. Mindent elutasítanak, ami mainstream, készen kapott, nem reklámfüggők, nem tévéznek, kizárólag interneteznek.

Mi több, a digitális bennszülöttek is lassan szülővé válnak, és nagy kérdés, milyen lesz viszonyuk gyermekeikhez, ők vajon értik-e majd „fejlettebb” utódaik nyelvét. Egy kutatás szerint blogoló kismamák kevésbé voltak depressziósok, jobban helytálltak szülőként is, társként is, mint nem blogoló társaik. Kérdés, hogy ez mennyiben az internet jótékony hatása, és mennyiben arról van szó, hogy az életrevalóbbak könnyebben érvényesülnek a neten is. Számos kutatás ugyanis azt igazolja, hogy az internet és a közösségi háló használata nem növeli meg a társadalmi vagy politikai részvételt, mivel a neten is azok a legaktívabb, legnépszerűbb személyek, akik a valós életben is jól érvényesítik érdekeiket. A lúzerek ebben a dimenzióban is lúzerek maradnak, ahogy például a bántalmazók és áldozatok is megtartják – esetleg felcserélik – iskolai szerepüket. Bár a „cyber” bántalmazás sokkal durvább, mint az iskolai erőszak, mert az iskolából ki lehet lépni, a gyerekek viszont online élik az életüket, ahol a zaklatók többnyire anonimok maradnak – tette hozzá Újhelyi Adrienn. Az internetfüggés inkább időszakos, egy-egy újdonsághoz köthető, valójában a serdülők hat százaléka nevezhető kóros függőnek. Annál durvább viszont az agresszió, amit a töméntelen interaktív játékkal a gyerekek magukba szívnak, s a szülők nem ismerik ezeket, nem is tudják, hogy tiltaniuk kellene.

A felnőttek kissé tanácstalanok. Érdekes jelenség, hogy egyre több szülő követi gyermekét a Facebookra, minek következtében a nevelés új eszköze lesz a nyilvánossággal büntetés, egyfajta karaktergyilkosság a kortársak előtt. De ugyanezt megteszi egy biliztetős fotó közzététele is a büszke szülőtől, hiszen ami felkerül az internetre, az örökké ottmarad. „Szüleid feljöttek az Fb-re? Akkor hivatalosan is vége az életednek” – hirdeti egy profil, ahová a nyilvános szülői alázásokat teszik fel a gyerekek. A Nielsen cég kutatása szerint a gyerekek egyharmada törölné szüleit az ismerősei közül.

A felnőttek megfelelő viszonyulását – a szakemberek szerint – egy partneribb hozzáállás, a ma már sok vonatkozásban náluk kompetensebb fiatalok bevonása jelentené a meghatározó kérdésekbe.

A felnőttek és az iskola elsődleges feladata ma nem a tudás-, hanem a készségfejlesztés, a gyerekek személyiségfejlődésének megfelelő irányba terelése, a digitális lehetőségek maximális kihasználásával. Idetartoznak a hasznos számítógépes játékok is, vagy az internethasználat etikájának elsajátíttatása. Mindehhez elengedhetetlen az informatikai tudásuk folyamatos fejlesztése is, különben a jövő gyorsvonata elrobog mellettük.

Olvasson tovább: