Kereső toggle

Akvapónia

Termelés természetes alapokon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem tudni, hogy a cím hallatán mi jut eszébe a kedves Olvasónak, de bizonyára sokan elmosolyodnak rajta, és azon tűnődnek, vajon póniló-wellnessről van-e szó. Ám ha megnézzük a lényegét, kiderül, hogy az akvapóniában nincsen semmiféle póni, viszont vannak halak és hatalmas, egészséges zöldségfélék.

Az akvapónia az akvakultúrának (vízművelés: például halak vagy rákok tenyésztése) és a hidropóniának (növények termesztése talaj helyett tápfolyadék segítségével) a keresztezése. Lényege, hogy a növényeket kavicságyba ültetik, amely alatt vizet áramoltatnak. Azonban műtrágyák helyett halak trágyája teszi tápanyagdússá a vizet. Ez utóbbit a kavicságy megtisztítja, miközben az oldott tápanyagot a növények a gyökereiken keresztül hasznosítják. Végül a megtisztított víz visszaáramlik a halakhoz. Mindez egy passzív üvegházba helyezve télen is üzemképes rendszer.

Hidropóniás rendszereknél az optimális növekedés a mesterséges tápanyagok pontos adagolásán múlik. A növények növekedéséhez szükséges tápanyagot meghatározott recept szerint állítják össze, különböző kemikáliák, só és nyom-elemek alkotják az egyensúlyt biztosító receptet. A vizet azonban időnként cserélni kell, mert bizonyos anyagok visszamaradnak benne, és a túlzott dózis mérgező. Az elhasznált szűrők és a lecserélt víz is környezetszennyező.

Az akvakultúra célja a halak növekedésének maximalizálása, tartályos vagy tavas rendszerekben. A tartályos rendszerekben általában nagy sűrűségben tartják a halakat, ezért óriási problémát jelent a rengeteg végtermék, amit különböző szűrőkkel vagy vízcserével vonnak ki a rendszerből.

Az akvapónia a két rendszer egyesítése, mégpedig úgy, hogy a negatívumok kiütik egymást, ráadásul minimális szakértelemmel üzemeltethető. Valójában nem újdonság – a természet találta ki. Ugyanez a folyamat működött a régi Magyarországon az ártéri gazdálkodásban. Kínában ma is „ráeresztik” a pontyot az elárasztott rizsföldekre, hogy összeszedje a kártevőket, a hulladékot és az algákat, illetve hogy trágyázza a vizet, amitől jobban nő a rizs.

A rendszer nélkülözhetetlen nem látható elemei a baktériumok. A kavicsok közt baktériumtelepek burjánzanak, amelyek a halak hulladékát átalakítják a növények számára felvehető tápanyagokká. A rendszerbe műtrágyát adagolni nem lehet, mert az a baktériumokra és a halakra is károsan hat. Két különböző baktérium alakítja át a halak szerves hulladékát. Először nitroszómák bontják az ammóniát nitritre, majd nitrobaktériumok bontják a nitritet nitrátra, amit a növények tápanyagként felvesznek. Az akvapónia egyik legérdekesebb tulajdonsága, hogy a folyamat nagymértékben önszabályozó.

A rendszer megépítéséhez használhatunk IBC-tartályokat, műanyag hordókat. Ezek könnyen beszerezhetők, aránylag kedvező áron. Üvegház építéséhez szerezzünk be bontott ablakokat. Ügyeljünk arra, hogy a szellőzés legyen megoldva, de ajánlatos szúnyoghálóval védekezni a rovarok ellen.

Ennél a módszernél gyomlálás, kapálás, locsolás nincs. Az ültetés csak annyiból áll, hogy a magot a kavicságy tetejére szórjuk, és kissé megpaskoljuk a tenyerünkkel. Betegségek csak igen ritkán jelentkeznek, mivel a rendszer zárt.

Mint minden „újdonságnak”, az akvapóniának is vannak bírálói. Biró Borbála talajbiológus, terresztris ökológus szerint az akvapóniás rendszerben nincs több 10-15 féle elemnél a periódusos rendszer legalább 90 eleméből. A növények, még ha nagyra, tetszetősre nőnek is, hiányosak lehetnek olyan létfontosságú (esszenciális) elemekben, amelyek szükségesek lennének a megfelelő életműködésekhez.

Bár a természetes közegből az üvegházba bevitt rendszernek számos buktatója lehet, mégsem kétséges, hogy a kevesebb nyomelemet tartalmazó biozöldség egészségesebb vagy a kemikáliákkal dúsított nagyüzemi hidropóniás. A módszer működőképes. Magyarországon már több százan alkalmazzák.

Olvasson tovább: