Játszmák nélkül

Konfliktuskezelés felsőfokon

Cikk nyomtatása
Továbbítás emailben

A konfliktus az élet természetes velejárója. Lehetség a fejldésre vagy örök veszekedések forrása egy kapcsolatban. A Játszmák nélkül címŐ könyv szerzi – Dr. Henry Cloud és Dr. John Townsend – a konfliktuskezelés eredményes és hatékony módjait ismertetik, amelyek mindkét fél számára kedvezek, és a kapcsolat fejldését szolgálják.

Mindenkinek van egy saját konfrontációs stílusa, amely gyakran ösztönös, meggondolatlan reakciókból, beidegződésekből áll. Sokszor ez a problémáknak inkább az elmérgesítését szolgálja, semmint azok eredményes megoldását. A bölcs konfliktuskezelés elengedhetetlen az élet bármely területén, hiszen minden kapcsolatban szükség van konfrontációra. De hogyan közölhetjük kéréseinket úgy, hogy egyfelől megkapjuk, amire vágyunk, másfelől a kifejezésmódunk ne legyen taszító a környezetünk számára? Időnként elég, ha csak nemet mondunk, máskor határokat kell húznunk, vagy pedig arra van szükség, hogy a kapcsolat érdekében tisztázzuk a problémákat. De hogyan?


A megoldáshoz szükséges készségek fejleszthetők, és ehhez nyújt segítséget a könyv. A szerzők szerint a konfliktusok felvállalása és az őszinteség nem mond ellent a szeretetnek, sőt a tisztázó beszélgetések erősebbé és biztonságosabbá teszik a kapcsolatot. Ez akkor is igaz, ha az a személy, aki a probléma forrása, nem vállal felelőssé­get ezekért. Változás már akkor is bekövetkezik, ha legalább az egyik fél rászánja magát a cselekvésre.
Gondoljunk csak arra a helyzetre, amikor házastársunk vagy főnökünk azzal áll elő, hogy „beszélnie kell” velünk. Nyilván nem az az első gondolatunk, hogy az illető a nagyrabecsülését fogja kifejezni, vagy egy hatalmas fizetésemelést ad, hanem a gyomrunk is görcsbe rándul a kilátásba helyezett „beszélgetés” hallatára. Sokan korábbi rossz tapasztalataik miatt inkább kerülik a konfrontációt, és elzár­kóznak a tisztázó beszélgetésektől. Azért nem szánják rá magukat a helyzet megbeszélésére, mert félnek, hogy esetleg elveszítik a kapcsolatot, haragot váltanak ki, vagy pedig megbántják a másikat.
A helyes konfrontáció legfőbb előnye azonban az, hogy jobbá teszi a kapcsolatot, és elindulhat egy jobbító változás. A problémák felszínre kerülése esélyt ad a változásra, hiszen akkor változunk meg, ha ugyanolyannak maradni nagyobb fájdalommal járna, mint megváltozni. Az egymás iránt elkötelezett házastársak kapcsolata folyamatos problémamegoldásról szól – állítják a szerzők.
Mi szükséges az eredményes konfrontációhoz? Elsősorban a barátságos hangnem, hiszen szavainkat nagymértékben árnyalja a viselkedésünk. Ha esetleg úgy érezzük, hogy nehezünkre esne a barátságos hangnem megőrzése, jobb elhalasztani a konfrontációt. A másik nagyon fontos dolog a párbeszéd – lehetőséget adni a másik félnek is arra, hogy kifejtse a nézőpontját. Törekedjünk rá, hogy akkor is megmaradjon a kapcsolat, ha a má­sik fél ellenállást tanúsít vagy megharagszik ránk. Azt is fontos szem előtt tartani, hogy a konfrontáció bizonyos kényelmetlenséggel fog járni, ezért jobb, ha előre számítunk erre, és felvértezzük magunkat.
Ezenkívül jó dolog, ha beleképzeljük magunkat a másik helyzetébe. Mi sem szeretjük, ha támadnak minket, ha mások akarják szánkba adni a szavakat, vagy ha megmondják, hogy mit kellene éreznünk. „Biztosan te is örülnél, ha ebből meg tudnál változni, ugye?” – mondta Kata a férjének, aki mindig kelletlenül fogadta az efféle megjegyzéseket, hiszen miért is ne dönthetné el saját maga, hogy mi­nek örülne.
Minél inkább tisztázzuk magunkban az elvárásunkat, hogy mit szeretnénk elérni a konfrontációval, annál eredményesebb lesz. Ha arról beszélünk, hogy mi mit szeretnénk, akkor nem tűnik úgy, hogy parancsolgatunk a másiknak, vagy „anyáskodni” próbálunk felette. Mennyivel jobban hangzik, ha így fogalmazunk: „Beszélni szeretnék veled”, és nem úgy, hogy „Beszélnünk kell egymással”.
A szerzők szerint lehetőleg kerüljük a „neked azt kéne tenned” csapdáját. Ehelyett használjuk az „azt szeretném”, „arra van szükségem” kifejezéseket, melyekkel tudtára adhatjuk a másiknak, hogy mire van szükségünk, de egyben azt is tiszteletben tartjuk, hogy ő esetleg másként látja azt. Konfrontáció esetén az egyik legfontosabb dolog az alázat, és hogy tisztában legyünk azzal, hogy nem irányíthatunk másokat.
A konfliktusok tisztázásánál lényeges, hogy egyértelműen fogalmazzunk, hiszen lehet, hogy a másik nincs is tudatában a problémának. Arra is érdemes kitérni, hogy az adott helyzet milyen hatással van ránk és a kapcsolatunkra, és hogy szerintünk hogyan lehet változtatni a helyzeten. Sokszor az ilyen tisztázó beszélgetések azért futnak zátonyra, mert a felek nem tudnak a tárgyra koncentrálni. „Szeretném, ha nem jönnél olyan későn haza mindennap” – mondja Orsi. „Tényleg? Hát te is elég későn jöttél tegnap haza a kozmetikustól” – vág vissza dühödten férje, Kázmér. „Hogy lehetsz ilyen önző? Már azt is sajnálod, ha néha elmegyek kozmetikushoz?” – szomorodik el Orsi, és hirtelen már arra se emlékszik, hogy eredetileg mit is akart megbeszélni a férjével. Érdemes a konfrontációt mederben tartani akkor is, ha a másik fél védekezni kezd, és minket vádol.
A jó kapcsolatban a felek tiszteletben tartják egymás méltóságát, döntési szabadságát, és egyenlő partnerekként tekintenek egymásra. A konfrontációnak nem a kioktatás vagy az irányítás a célja, hanem az, hogy valódi megoldást találjunk a problémára.
A könyv még részletesen foglalkozik azzal is, hogy hogyan készülhetünk fel a beszélgetésre lépésről lépésre, és hogy a különböző társadalmi helyzetekben mi a legcélravezetőbb módja a konfrontálásnak. Nyilvánvalóan másként kommunikálunk a házastársunkkal, a barátainkkal, a gyerekekkel, a munkatársakkal vagy a tekintélyt képviselő személyekkel.
A Cloud–Townsend-szerzőpárosnak ez már a negyedik magyarul is megjelent műve. Első három könyvük (Határaink, Randikalauz és a Gyerekhatárok) mellett a Játszmák nélkül is teljesen új szemszögből vizsgálja a döntéseinket és kapcsolatainkat.
A könyv értékes olvasmány azoknak, akik jobbítani akarnak kapcsolataikon, és elolvasása különösen fontos egy olyan kultúrá­ban, mint a miénk, ahol a legkisebb véleménykülönbségek is sokszor hatalmas konfliktusokhoz és ellenségeskedésekhez vezethetnek.

Olvasson tovább:

Segítség! Pornót néz a gyermekem!

Nincsenek tabuk, de vannak szorongó szülők és útvesztőbe tévedt gyerekek, kikre ömlik a netes pornó.

Mezítláb a parkban

Milyen érzés lehet fenyőtobozon, kukoricacsutkán vagy akár dolomitköveken járni? Miért jár a városi nép egy olyan faluba, amiről eddig azt sem tudta, hogy létezik? A tabajdi Mezítlábas Park népszerűsége töretlen, de mitől mezítlábas, és mitől park?

Ép testben ép lélek

Dr. Máté Gábor Budapesten született világhírű tudós, aki 13 évesen családjával Kanadába költözött, majd ott több mint két évtizedet háziorvosként, később kórházi koordinátorként tevékenykedett.

Feliratkozás hírlevélre

 
Név: *
Email: *
Feliratkozással elfogadja a Hetek adatvédelmi elveit