Kereső toggle

Suhanás piskótatalpakon

Szikrázó napsütés a fenyvesek közt

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A síelés megfelelő felkészüléssel és jó társasággal kiváló kikapcsolódás, valamint nagyszerű élmény egyénileg és családok számára is. Az intenzív mozgás mellett a hegyvidék nyújtotta friss levegő és az impozáns látványvilág sem elhanyagolható. Az aktív pihenés és a sportolás új távlatai nyílhatnak meg mindazok előtt, akik belevágnak a hegyoldalak meghódításába.

„Semmi sem aczélosítja jobban az izmokat, semmi sem teszi hajlékonyabbá, ruganyosabbá a testet, semmi sem képesíthet nagyobb ügyességre, körültekintésre, semmi sem szilárdíthatja inkább akaratunkat és semmi sem teheti frissebbé lelkületünket a lábszánkózásnál.” Az idézet Fridtjof Nansen norvég sarkkutatótól származik, aki 1888-ban Grönlandot negyvenhat nap alatt szelte át sílécekkel. Ezt az eseményt megelőzően a mai sílécek elődjeit a különböző északi és hegyvidéki
népek pusztán a havazások következtében kialakult nehéz utazási körülmények közti közlekedésre használták. A norvég sarkkutató, expedíciójáról szóló – akkoriban világhírűvé vált – könyve azonban megteremtette a síelés sportággá válásának alapjait. Innentől kezdve rendeztek egyre több versenyt Norvégiában, s ennek hatására egyre többen mint kellemes időtöltést is felfedezték a síelést. A síelés akkor vált igazán „tömegsporttá”, amikor a hegyvidékek már nagy havazás idején is megközelíthetőekké váltak a városi lakosság számára a kiépített vasúthálózatoknak köszönhetően.
A sífelszerelések fejlesztéséhez a hadászat is nagyban hozzájárult. A skandináv országokban és a volt Szovjetunióban a gyalogos egységek bevett hadászati kelléke volt a sítalp, mellyel a gyalogos alakulatok a hómezőkön akár száz kilométer feletti távolságot is meg tudtak tenni egy nap alatt. Az amerikai hadseregben napjainkig is létezik egy alakulat, melynek specialitásai az extrém időjárási körülmények közti bevetések. Az alakulat, melyet Roosevelt elnök a második világháború idején hívott életre, az Alpokban hajtott végre különleges hadműveleteket. Mint hadászati eszközökre, a hadsereg a sílécek fejlesztésére is nagy hangsúlyt tett.

Az igazi élvezet, ha az él vezet!

Napjainkra a síelés két fő irányzatra, a sífutásra és a lesiklásra vált szét. Mind a kettő komoly sportiparággá nőtte ki magát, mára talán a lesiklás a népszerűbb időtöltés a mozogni és kikapcsolódni vágyók körében, a sífutáshoz ugyanis több elszántság kell. A versenysportban és ilyen módon a hobbisportolók körében is az úgynevezett carving technika dominál. Az első carving lécek a kilencveneses évek
közepén jelentek meg Európában. Egy ilyen léc, a hagyományos sílécekkel szemben nem egyenes, hanem piskóta alakú. Ez a formatervezés megkönnyíti a kanyarodást, mivel a bedöntött síléc, a terhelés miatt meghajlik s így a kötés (a síléc azon része, ahova a bakancsot rögzítik) és a síléc orra és hátulja között egy homorú ív keletkezik, ami a síléc rádiuszának megfelelő körívet szánt a hóba. A síelőnek így tulajdonképpen csak arra kell figyelni, hogy a kanyarban mindig a völgy felé eső lábára helyezze a testsúlyát, s az alatta levő síléc már szinte automatikusan veszi be a kanyart. Nagyobb tempó és megfelelő technika esetén, a carving lécek szinte a síelőt az egyik kanyarból a másikba dobják, amely mozdulatsor rendkívül dinamikussá és élvezhetővé teszi a lesiklást. Wetzl Péter extrém magashegyi síelő és síoktató frappánsan így foglalja össze a carving síelés ezen élményét: „az igazi élvezet, ha az él vezet”! A történet persze nem ennyire egyszerű, a tanulás során el kell sajátítani a megfelelő terhelés technikáját is. A lécterhelésnél ügyelni kell arra, hogy a térdeinket berogyasztva ne utaz-zunk a lécen, hanem sípcsontunkat a bakancs nyelvének támasztva úgy döntsük előre a térdünket, mintha a léc orrába akarnánk belenyomni.

Léc, bakancs, vérkeringés

A megfelelő felszerelés beszerzése talán a legfontosabb része a síelésnek. Első körben mindenképpen érdemes felkeresni egy kölcsönzőként is üzemelő szakboltot, hiszen ha nem is kívánunk egyből vásárolni vagy kölcsönözni, az ott dolgozó eladók megfelelő szakértelemmel rendelkeznek. Az ő segítségükkel sokkal egyszerűbb kiválasztani a megfelelő sílécet, síbotot és a sícipőt. A síléc megválasztásánál két fő szempont a magasságunk és a testsúlyunk. A síléc optimális hosszúsága, ha állított helyzetben az álcsúcsunkig ér, míg a testsúlyunkat a léc keménységének megválasztásánál kell figyelembe venni. Keményebb lécek használata csak megfelelő testsúllyal rendelkező személyeknek ajánlott. A síbotok hossza akkor megfelelő, ha a sílécen állva, bottal a kézben a felkarunk és az alkarunk derékszöget zár be egymással. A bakancs megválasztásánál értelemszerűen elkerülendő a lábunknál kisebb méret, azonban figyelembe kell venni, hogy a síelés során a boka a bakancsban hátracsúszik. Ha a kelleténél nagyobb bakancsot választunk, akkor a síléc nehezebben koordinálható. Ugyan a hobbisport során ez nem követendő példa, mégis ebből a szempontból érdemes figyelembe venni, hogy versenysportnál olyannyira fontos a bakancs illeszkedése, hogy a lesiklás után a versenyzők egyből leveszik a cipőt, mivel az olyan szorosan van a lábukon, hogy elszorítja a vérkeringésüket. 

Zacskós leves és csoki

Hazánkból leginkább Ausztriába, Olaszországba, Franciaországba, Szlovákiába és újfent Szlovéniába járnak át a sísport kedvelői. A helyszín kiválasztásánál általában a távolság, a bérletárak, a szálláslehetőségek, a sípályarendszer méretei döntenek. Például, ha a kiutazó társaságban gyermekek is vannak, érdemes kisebb pályarendszert választani, ahol nehezebb eltévedni, illetve olyan síterepre menni, ahol van gyermekmegőrző-szolgáltatás. A szálláshely kiválasztásánál érdemes némi helyi tapasztalatra, ismeretségre is szert tenni, mivel a síterepek környékén sok család kiadja a házának egy külön erre a célra kialakított részét. Ezek a lehetőségek általában barátibb árakkal kecsegtetnek, és egyáltalán nem mondható, hogy rosszabb szolgáltatást nyújtanának, mint a nagyobb vendéglátóipari egységek. Mivel az étkezési lehetőségek legtöbb helyen nem a hazai pénztárcákhoz mértek, érdemes az utazásra élelmiszerkészletről is gondoskodni. A könnyen elkészíthető főtt ételek, konzervek mellett jól jöhet egy kis forró leves, tea, illetve a különféle édességek, melyek sportolás közben energiához juttatják a szervezetet.
Ha valaki szeretne először némi tapasztalatra szert tenni, mielőtt síterepre utazik, számos lehetősége van, hogy hazai síiskolákban alapozza meg sítudását. Az egész év során üzemelő, műanyagból készült tanulópályák mellett a téli szezonban egyre több síelési lehetőség adódik hazánkban is. Az eplényi, mátraszentistváni, visegrádi vagy éppen a bánkúti sípályák méretükben ugyan meg sem közelítik a környező országok síterepeit, azonban tanulásra, az alapok elsajátítására kiváló lehetőséget nyújtanak.

Kesztyű és naptej

A síelésnek talán egyetlen szépséghibája, hogy a sporthoz szükséges körülmények csak 0 Celsius-fok alatt adottak. Számos technikai fejlesztésnek köszönhetően azonban az olykor szélsőséges időjárási körülményekre is megfelelően fel lehet készülni. A síkabát és sínadrág alá mindenképpen érdemes rétegesen felöltözni, ügyelve ugyanakkor arra, hogy a ruházat ne akadályozza a mozgásunkat. Ma már vannak egészen vékony anyagból készült technikai aláöltözők, melyek elősegítik a testhőmérséklet megfelelő szinten tartását. Kényes területnek számít a nyak és a kéz, melyek melegen tartására különös hangsúlyt kell fektetni. A hideg időjárás ellenére gyakran előfordul az erős napsütés, így a nappal szembeni védekezésre is fel kell készülni napolajjal és megfelelő síszemüveggel. Ez utóbbinál érdemes egész arcot befedő szemüveget vásárolni, mivel ez hideg időben, szélben és napsütésben egyaránt védelmet biztosít a szem mellett az arc számára is.

Olvasson tovább: