Kereső toggle

Ünneplőben

Készülődés tudatos optimizmussal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az év vége „képlet” dupla kihívás: határidő, feladat, elvárás, ajándékok, plusz enni-, inni-, főznivalók – az egyenlet túloldalán kemény anyagi korlátok, még keményebb időkorlátok, szorozva az egész évben felgyülemlett fáradtsággal. Az évnek ez a szaka sokunk számára több stresszt okozó tényezővel van megpakolva, mint amennyit az ünnepek napjai alatt ki tudunk pihenni. Ha egyáltalán fel tudjuk használni ezeket a napokat a regenerálódásra, hogy ne még elgyötörtebben kerüljünk vissza a munkahelyünkre januárban. Ha nem kezdünk valamit a helyzettel, a stressz az egészségünket, a kapcsolatainkat is veszélyezteti, de tehetjük pihentetővé, kapcsolatépítővé is az év végét.

Nem nehéz kitalálni, mi nyomasztja a magyarokat leggyakrabban: a pénzhiány, a munkanélküliség, az alacsony életszínvonal, valamint a teljesíthetetlennek tűnő munkahelyi elvárások. De stresszt okoz általában minden olyan helyzet, ami tartósan megoldhatatlannak bizonyul, és kezelése felemészti aktuális személyes forrásainkat.
Dr. Almási Kitti szakpszichológus szerint fontos felfigyelni az olyan tünetekre, amelyek már a mindennapi életvitelt is akadályozzák (ha valaki folyton kiborul, hisztis, sírós lesz, illetve alvászavarai jelentkeznek). Gyakran nemcsak pszichés, hanem fizikai tünetek is jelentkeznek: étvágyzavar, mellkasi fájdalom, vérnyomásproblémák, funkcionális nyelési nehézség, fejfájás. Ezeket nem érdemes figyelmen kívül hagyni, mert mind vészjelzői a feldolgozatlan, túlzott stressznek. Legfontosabb, hogy változtatni tudjunk a hozzáállásunkon, hogy a kialakult helyzet ne tegyen minket tönkre – ehhez pedig segítségre lehet szükség. Ilyenkor válik felbecsülhetetlenné a kapcsolati tőkénk: barátok, családtagok, munkatársak – ezért érdemes egész évben befektetni ezekbe a kapcsolatokba!

Házaspárbaj

Bár ez nem törvényszerű, a legtöbb családban a férfi van stresszesebb munkakörnyezetben, de persze nem ritka, hogy mindkét fél bekerül az év végi darálóba. Ez nagy kihívás a házasságban, és talán minden feleség érezte már magát áldozatnak és elhanyagoltnak az ideges vagy mogorva társa mellett. Nyilván sok férj kívánta a felesége főnökét mindenhová, amikor a kifacsart asszonytól csak egy májkrémkonzervre futotta vacsora gyanánt, és még mosoly sem járt mellé. Nem könnyíti a helyzetünket, hogy egy generációval korábban még nem volt általános ez a tempó, így a szerencsésebb családi környezetben felnövők sem biztos, hogy láttak modellt a tartós kimerültség, a kilátástalanság, a feszültség kezelésére.
Lehet a társunkat ilyenkor nagy sóhajtozások között elviselni, de tekinthetünk a kapcsolatunkra úgy is, hogy az az ideális kerete a stresszoldásnak. A házaspároknak van a legjobb lehetőségük arra, hogy a társuk felüdülését elősegítsék, valószínűleg senki más nem tehet többet ezért. Érdemes megkímélni egymást (és magunkat) a túlzott elvárásoktól, kap abból mindenki eleget „odakint”. Legalább ilyenkor, legalább otthon ne legyen semmi kötelező.
Vegyük inkább elő azt, amit az öt szeretetnyelvről Gary Chapmantől tanultunk, és fordítsunk több figyelmet arra a területre, amiből a társunk leginkább érzékeli a törődésünket. Vagy ha egyedül akar leginkább lenni, vonuljunk a háttérbe. A legvalószínűbb, hogy még újév előtt meglátjuk a változást, és mindannyian jól járunk.
Az ünnepek köztudottan a családi veszekedések és sértődések melegágyai, ezekre sok családban születtek már „szezonális” megoldások. De lehet, hogy csak fel kell adnunk az álomképünket a tökéletes karácsonyról, ajándékozásról, vacsorákról és a többi. Lehet úgy is stresszmentesíteni az ünnepeket, hogy nem kergetjük a reklámfilmekben tökéletesen festő család és ünnepi asztal álomképét, hanem a saját családunknak örülünk, és annak, ami nálunk az asztalra kerül.

Lazuljunk…

Sokat halljuk (és sokszor fogadjuk meg), hogy változtatni kellene az életmódunkon, csakhogy ezt többnyire épp a tartós idő- és pénzszűke szokta meghiúsítani. A stresszkezelés szempontjából ez hatványozottan igaz. Nem kell tehát minden területen egyszerre fordulatra törekednünk, elég ha a stresszoldó tevékenységek közül egy-két nekünk testhez állót beépítünk az életünkbe, és kitapasztaljuk, hogy nekünk mi válik be.
A rendszeres mozgás az egészséges életmód alapvető eleme, a stressz kezeléséé végképp. A legtöbb, feszült munkakörülmények között dolgozó ember naphosszat a számítógép mögött kénytelen ülni, esetleg ezt a dugóban való ideges ücsörgéssel váltja fel. Az edzettebb test viszont jobban bírja a gyűrődést, a mozgás helyrehozhatja az étvágytalanságot, egy esti séta segíthet elaludni. Nem kell megerőltető sportra gondolnunk: egy kutyasétáltatás, szánkózás vagy kiadós birkózás a gyere(ke)kkel, vagy egy pingpongparti. Ha valaki teniszezik, squashol, focizik, a motivációja is meg fog ugrani!
Túlpörgetett munkatempóban hajlamosak vagyunk az étkezésen időt spórolni, esetleg csokival vagy kávéval/kólával szinten tartani az energiaszintünket. Nem éri meg. Reggelizzünk, még ha útközben kell is bekapnunk a szendvicset, és ebédeljünk valami könnyű ételt. A hajtásban az adrenalinszintünk megemelkedik, ami az immunrendszert is éberen tartja, a lazítás, a szabadság napjai alatt azonban az adrenalinszint hirtelen lecsökken, az immunrendszer pedig védtelenül hagyhatja szervezetünket – éppen a tél közepén. Nem fölösleges odafigyelnünk a megfelelő vitaminbevitelre. A túlhajtott szervezet többet igényel!
Nevessünk! Hangosan. A legjobb társaságban tenni, de ha nincs önkéntes stand-up komédiás a közelünkben, akkor is keressük rá az alkalmat!
Szakadjunk el a hétköznapoktól! Használjuk ki az ünnepnapokat arra, hogy tartósan elterelődjön a figyelmünk a munkahelyi, napi, anyagi gondokról. Ha el tudunk utazni egy-két hétre – az már a non plus ultra.
Aludjunk! Számtalan vizsgálat igazolja, hogy a megfelelő alvásmennyiség és a stressztűrés erősen összefügg. Persze kell hozzá egy kis önfegyelem, hogy időben lefeküdjünk, amikor hegyekben áll a teendő, de másnap hatékonyabbak és kreatívabbak leszünk kipihenten.
Szívjunk friss levegőt! Az is elég lehet, ha az ebédszünetben gyalogolunk a gyrososig. Ne riadjunk vissza a csípős hidegtől, vegyünk erőt magunkon egy frissítő sétához, a friss levegőt semmi sem tudja pótolni. Don’t worry! Talán nem most van az ideje annak, hogy a világ gondjait a vállunkra vegyük, vagy a rossz időjárás miatt bosszankodjunk. Ne bújjunk el! Igyekezzünk olyan kapcsolatokat fenntartani, ahol támogatást kapunk, és tudunk nyújtani egymásnak. Néha (azaz nem mindig!) át kell beszélnünk a dolgokat valakivel, vagy éppen arra lehet szükségünk, hogy eltereljék a figyelmünket a problémáinkról. Nem érdemes teljesen bezárkózni, az őszinte, személyes kapcsolatok óriási támaszt adnak.

Olvasson tovább: