A lenyűgöző térhatású látványvilág hátán most aztán tényleg sok minden belovagol a nézőtér sötétjébe. Az eleve kultuszfilmnek tervezett Avatar nem szórakoztató mese; gigantikus kiáltvány a természetvallások, a zöldmozgalmak és a távol-keleti vallások közös aláírásával. Egyfajta pogány plázába fizet be a néző, ahol az űrtechnika és egy „ezoterikus evangélium” nászába csöppen.
James Cameron évekig készült a nagy dobásra, s a fogadtatás jó eséllyel a Titanicot is túlhaladja majd. A rendező, aki a Csillagok háborúja „érintésére” kezdett el filmezni, nagyszabású terveivel többször is a megfelelő technika megszületésére várt. Közben maga is számos új eljáráson kísérletezett, gondoljunk csak a Terminátor 2. vagy a Mélység titka hatásos effektjeire.
Ám Lucas és Spielberg munkáihoz hasonlóan nem pusztán a technikai bravúrok jellemzik filmjeit, hanem mindig egy megkomponált univerzumba (na jó: hangulatba) lépünk be, ahol az ütős látvány valami mély, ám közérthető és még épp nem szájbarágós üzenethez tapad. Az emberiségről, mint olyanról említett filmjeiben sem volt túl nagy véleménnyel Cameron (kell is a kritika ez ügyben), de ilyen vaskos beolvasásra, mint az Avatar, korábbi dolgozataiban nem került sor – s az egész filmtörténetben is alig.
A történet szerint egy immár kerekes székes zsoldos katona némi zsebpénzért elvállalja, hogy a veszélyes Pandora bolygón az őslakók közé furakodik. Képmás, vagyis Avatar lesz. A szó a Second Life óta közismert, bár a hinduizmus egyik kulcsfogalma is, a „Halhatatlan Lény megtestesülése”. A katonának a küldetéshez agyilag egy kékszínű, háromméteres Pandora-lakó, egy na’vi bőrébe kell bújnia, de teste azért bennmarad a készülékben. Efféle távirányítós – tudatilag más bőrébe bújós sztori volt minap a Bruce Willis-féle Hasonmás, itt azonban ez csak a belépő. Jake, a katona az őserdőben ugyanis szépen-lassan visszatér Természetanya ölébe, bár útjait egész más céllal finanszírozzák.
Két érdekcsoport bábuzik vele: egyfelől a tudósok számára gyűjt adatokat, másrészt a katonák gyomrozzák, hogy kémlelje ki a na’vik gyenge pontjait, mert szent fájuk alatt vagyont érő ásványkincs lapul. A bázis platóni miniállamában e két hatalmi pólus idővel egymásnak esik Jake felett, aki titokban mindinkább a vadon fia lesz. Hosszú beavatástörténet közben zajlik mindez; egy kábelcsatorna se tudna így híveket szerezni fűnek-fának… meg virágnak. Elhanyagolható, hogy a pandorai ökoszisztéma lakói mind virtuálisak, legyenek bár szárnyasok vagy éjjel foszforeszkálók. E ponton rémlik fel némi párhuzam az Al Gore-és Leo DiCaprio-féle természetvédő eposzokkal, ám a mind zöldebb lelkű katona nemcsak a helyi élővilágba, de a na’vi törzsbe is testvérként olvad be. Vadászni tanítják, meg fákon ugrálni, mint Kevin „Farkasokkaltáncoló” Costnert annak idején a sziú indiánok, majd saját sárkányt kell választania, akihez éppúgy csatlakoztatni lehet a copfjában levő idegérzékelőt, mint a többi állathoz.
A humanoidok és az állatvilág szimbiózisa ez, majd beljebb lépve a New Age eszmetemplomba a növényekkel való kommunikációról, utóbb a bolygóról mint élő organizmusról hallunk kérés nélkül is tanítást. Az ismert Gaia-elmélet kibontása ez, amihez csatolt fájlként egy „teremtő és fenntartó nagy anyá”-ról (Ejva) értesülünk – a honi nézőt ez esetleg a sámánista boldogasszonyra emlékezteti. Aztán az igen részletezett természetimádó szertartásba vonják be Jake-et (és valamennyire a nézőt is, hisz a zümmögve meditáló térben, a technika folytán ott vagyunk mi is), aki a fináléban egykori fajtársai, az emberek ellen vezeti új kék testvéreit a végső csatában, színes sárkánya hátán.
A felállás Tom „Utolsószamuráj” Cruise fejlődéstörténetére emlékeztet, de felidéztetik Coppola híres jelenete is az Apokalipszis mostból, mikor a gépesített katonák szépen komponált zene taktusaira rontanak a dzsungelre. Mindez nem számít hibának, pár nagynevű filmes kultuszát épp a patinás elődöktől módszerrel idézés (szakszóval: intertextuális utalás) élteti. Cameronhoz, ha lehetne, nem emiatt volna pár szavunk. Alkotott egy nagyhatású csúcstechnológiát, majd ezzel – üzleti okból talán – a barbár ősidők szellemeit terelgeti a popcornfaló mozifogyasztók közé. Profiként kelt vonzalmat talán azokban is, akik a terméke fogyasztását épp most latolgatják e sorokat olvasva. De érdemes-e mindezt jó lelkiismerettel finanszírozni? A 3D-s technika egy sor ártalmatlan filmben már elérhető. Jön például az újabb Toy Story, és az eddigi kettő is térhatásban nézhető már.
A film számokban
Az Avatar két és fél hét alatt világszerte több mint egymilliárd dolláros jegyeladást ért el, minden korábbi mozifilmet túlszárnyalva ezzel. James Cameron ezzel az egyetlen olyan filmrendező, akinek sikerült két, egymilliárd dollár fölötti hasznot hozó filmet készítenie (a másik a Titanic 1,8 milliárddal). Minderre nagy szüksége is van, hiszen az Avatar minden idők legdrágább filmje: egyes információk szerint 300-500 millió dollár közötti összegbe került az elkészítése. A mesebeli bolygó megalkotásához több mint egy petabájt (egymillió gigabájt) digitális tárhelyre volt szükség.
