Kereső toggle

Betelve az élettel

Beszélgetés Marton István orvosprofesszorral

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Bis hundert und zwanzig” – kívánják ma is sokan egymásnak a hosszú életkort. A 120 évig tartó élet lehetősége valóban benne van az emberi génállományban – állítja Marton István orvos-professzor. Ám kérdés, hogy ki mennyit és milyen minőségben tud ebből az esélyből „lehívni”. Miközben az orvosbiológia az elmúlt évtizedekben olyan ugrásszerűen fejlődött, mint a térképészet Amerika felfedezésével, a veszélyforrások is hatványozódtak. Milyen esélyünk van a vírusokkal folytatott versenyfutásban, miért történik „életerő-robbanás” a háborúk után, hogyan hat a bevándorlás egy adott civilizáció egészségi állapotára? Többek között ezekről kérdeztük a kutatót.

Könyve elején van egy táblázat, amelyből kiderül, hogy 1860 óta, vagyis az utóbbi másfél évszázadban az átlagéletkor több mint duplájára nőtt. Minek köszönhető az életidő ilyen rendkívüli kitolódása?
– Teljesen új világ nyílt meg 1860 körül. Az alapvető fordulatot az emberi tudás, az intellektus, az információ, és nem utolsósorban az ipari forradalom által megváltozott gazdasági tényezők hozták el. Kialakult egy olyan értelmiségi és munkásréteg, amely teljesen más életminőséget élt, mint a korábbi generációk.
A sajtó elterjedésével, a közösségek, a kávéházi élet, a kommunikáció megjelenésével az emberek széles körben elkezdtek beszélni arról, hogy lehet változtatni az életformán, és sok betegséggel kapcsolatban lehetséges a gyógyítás. Közkinccsé lett az orvoslás. Persze már az ókorban is volt kuruzslás, orvoslás. A görögöknél, a perzsáknál rendkívüli mennyiségű orvosi információ gyűlt össze, de nem adatott meg az, hogy ezt széles körben fel tudják használni. Jöttek a gyógyszerek, az orvosi beavatkozások, a csapvíz, a világítás. Ezáltal a járványok, melyek addig kontinenseket taroltak le, visszaszorultak. Ma már tudjuk, hogy ha a patkányokat, a szúnyogokat irtjuk, és más egyszerű higiénés rendszabályokat alkalmazunk, akkor ezekkel az egyszerű technikákkal 5-10 évvel meghosszabbodik egy népesség várható életkora.
Jöttek azonban új járványok. A sertésinfluenza épp most okoz nagy riadalmat, és sokat emlegetik az 1918-as spanyolnáthajárványt is. Ennek mi az oka?
– Egy járványtannal foglal-kozó szakértő mondta egyszer, hogy a járványokat a háborúk hordozzák. A világjárványokat pedig a világháborúk. Olyan migrációs, tömegvándorlási hullámok indulnak el egy háború kapcsán, amelyek majdnem mindig magukkal hozzák a különböző járványokat. Nyugodtabb időszakokban egy népesség kialakítja a maga védettségét és egészségprofilját, ha úgy tetszik, az immunprofilját. Amikor azonban jön egy új, idegen személy, aki teljesen más genetikával és immunrendszerrel rendelkezik, ő olyan új biológiai információt hoz be, amely a saját népességben semmilyen problémát nem okoz, másnál viszont igen. Ameddig a közösségek zártak vagy zártabbak voltak, gyakorlatilag kiegyensúlyozott egészségi állapot volt, átlagban 35 éves várható életkorral. Ez a nagy háborús mozgásokkal azonnal megváltozott. Érvényes ez 1918-ra, de még a második világháború esetén is láttuk ezt a nemi betegségek terjedése kapcsán. Nagyon érdekes ugyanakkor, hogy a háborúk utáni „nagytakarítás” után egy fantasztikus vitalitásfokozódás jelentkezik. Magyarországon is sokkal több gyerek született 1945 után. A háború alatti nélkülözés, a családok szétesése, majd újraegyesülése és az optimizmus egyaránt szerepet játszott ebben.
Védtelenebbek vagyunk ma a fertőzésekkel szemben, mint korábban?
– Négyéves koromban agyhártyagyulladásom volt, az amerikai hadseregtől szerzett néhány ezer egység penicillinnel meggyógyítottak. Ma ugyanilyen betegséget néhány milliárd egység penicillinnel próbálunk leküzdeni. Miután bevezettük a penicillint, azokból a baktériumokból, amelyek a gyógyszertől elpusztultak, osztódás során egy olyan új baktériumtörzs alakult ki, mely képes tolerálni a penicillint. Ily módon versenyfutás van a gyógyszertan, a biotechnológia, a gyógyszerkutatás és a természet között.
A mai körülmények között meddig tágítható az életkor?
– Az emberi génállomány bizonyos körülmények között lehetővé teszi az életet 120 évig. Kérdés, hányan tudják megteremteni maguknak azt a higiénés-orvosi infrastruktúrát, hogy 120 évig éljenek. Az biztos, hogy 7 milliárd embernek ez nem adatik meg egyszerre. Ebből aztán új társadalmi feszültségek és ellentmondások jöttek létre. A háború utáni Európában Németország hihetetlen mértékben fejlődött, azonban nem volt elég fiatal munkaerő, mert mindenki a saját jólétét építette. A németek ezért behívták a török vendégmunkásokat, a Brit-szigeteken behívták az indiaiakat és a pakisztániakat, a franciák pedig az algériaiakat. ők fiatalabbak, és jóval gyorsabb a reprodukciójuk. De ha nem lenne ilyen érzékeny terület a magyarországi cigányprobléma háttere, példaként említhetném azt is. A gyors reprodukciójú, rövidebb élettartamot megélő cigány emberek genetikailag jobban alkalmazkodnak a környezeti változáshoz, mint a magát 120 évig konzerválni igyekvő jóléti társadalom tagjai. Egy-két generációt még el lehet így lenni, de hogy utána mi lesz, abba már nem bocsátkoznék bele.
Mi az öregedés? Mikor kezdődik?
– Van olyan szakértő, aki szerint az öregedés a születéssel kezdődik. Ugyanakkor azt látjuk, hogy az emberben valamennyi biológiai funkció – a csont ereje, az izomstruktúra, a megbetegedésekkel szembeni ellenálló képesség, a szellemi funkciókat fenntartó biokémiai mechanizmusok, valamint a sejtosztódás és a sejthalál aránya – mind valahol a 30 év körül érik el az optimumot. Utána a pozitív oldalról a negatívba kezd átfordulni. Az, hogy ki mikor kezd el öregedni, attól függ, hogy ebből a csúcsállapotból milyen meredekséggel veszít. A 30 éves, csúcson lévő szervezet könnyen kivédi az őt érő különböző hatásokat. Ugyanazon hatások, amelyek 30 éves korban szinte észrevétlenek maradnak – vírusfertőzések, gyulladások –, 60-70 éves korban akár halált is okozhatnak. A betegség és egészség viszonyát dinamikusan kell értékelni. Minél jobb, egészségesebb körülményeket biztosítok a szervezetem számára, minél fékezettebben, minél jobban elhúzva tudom kontrollálni a leépülési folyamatot, annál hosszabb, jobb, egészségesebb életre van kilátásom.
Magyarországon most akarják kitolni a nyugdíjkorhatárt. Egészségügyi szempontból alkalmas erre a magyar társadalom?
– A korhatáremelésnek a termelőképes, produktív életkor meghosszabbítása a célja. Ebből a szempontból Magyarország rosszul áll Európában. Ugyanakkor nagyon érdekes, és számomra nehezen magyarázható népegészségügyi jelenség zajlik le ezekben az években. A rendszerváltás körüli évtizedben drámaian emelkedett a lakosság – különösen a 50 év körüli férfiak – halandósági, halálozási aránya. Most pedig – a legsúlyosabb világgazdasági krízis közepén is – úgy tűnik, hogy a számok javulnak. Sokan, akik a Kádár-korszak verseny nélküli életformájából 50 éves korukban bekerültek egy versenyhelyzetbe, olyan pszichés nyomás alá kerültek, hogy belehaltak. Mostanra vagy megszoktuk ezt a terhelést, vagy alkalmazkodtunk hozzá, mindenesetre javultak az életkilátások. Fejlődött az egészségügyi ellátás is, főként a lehetőségek terén. Hatékonyabb gyógyszerek és orvosi ellátások vannak például a szívbetegségek kezelésére. Régen, akinek infarktusa volt, valószínűleg meghalt. Ma megoperálják, kezelik, és utána jól van, és jól lesz 10-20 év múlva is, miközben akár minőségi életet is élhet.
Érzékelhető, hogy másként gondolkodunk az egészségről?
– Igen, bár tömegmozgalomról nem beszélhetünk. A népesség nagyon kis hányada érti még, hogy nem az egészségügyi ellátás, a kórházak és orvosok száma a legfontosabb, hanem az, hogy mennyire vigyázok magamra, mit eszem, mennyit mozgok, hogyan élek és hogyan pihenek. Volt egy időszak, amikor szinte föláldoztuk magunkat, kamikazeakciókkal vállaltunk mindent. Ma egyre többen vannak, akik szeretnének tartalmas nyugdíjaséletet élni, és ezért odafigyelnek az életmódjukra. ők valóban képesek lehetnek arra, hogy 65 éves korukig aktív életet éljenek, és utána élvezhetik az általuk termelt javak nyugdíjhozadékát.
Van, aki minden eszközt felhasználva, 70 évesen 30-40 évesnek igyekszik kinézni. A média igyekszik az ilyen mintákat közvetíteni. Ez aligha járható út a többség számára. Mi a jó stratégia?
– Honthy Hanna, Tina Turner vagy Berlusconi azt a mintát képviseli, amikor valaki a csúcson megállva akar az emberek emlékezetében maradni. A másik gondolkodásmód azt mondja, hogy nem kívülről próbálok meg elsősorban egészségesnek látszani, hanem belül akarok egészséges maradni. És van a harmadik, aki két végén égeti a gyertyát, eszi a nagyon finom és egészségtelen ételeket, és azt mondja, hogy én így érzem jól magam. Soha senkit sem lehet a cigarettáról, a nagy zabálásokról lebeszélni, ha nem tudok helyette olyan életmódot tanácsolni, amiben örömét leli. Ha azt mondom, hogy csak gyümölcsöt egyen, miközben ő a nagy zabálásban leli örömét, azt kérdezi: Akkor minek élek? Itt jön be a korszerű szemlélet, az egészségcentrikus világ, amely olyan életpályát tud kínálni az embernek, hogy több örömet lásson abban, ha egészségesen él, ha szép virágokat lát, és gyönyörködik az unokáiban. Ha ebben nem lát örömet, akkor nem tudom lebeszélni a hamburgerről.
Lehet, hogy biológiai szempontból a 30 év a csúcs, de a karrierben az emberek számára 40-50 év között van a legtöbb lehetőség. Ekkor kellene a legtöbbet teljesíteni, de ilyenkor már sérülékenyebbek vagyunk. Hogy lehet ezt összeegyeztetni?
– Ha egy 70 éves ember szeretne 100 évig élni, azt mondom neki, hogy ebben már nem tudok sokat segíteni. Ha azonban egy 50 éves ember elhatározza, hogy még 80 évesen is szeretne aktív lenni munkájában, szellemiségében, szexualitásában, fizikai képességeiben, annak lehet segíteni. Az életmódváltozások hozama mintegy 10-15 év után válik nyilvánvalóvá. Az a fiatal, aki 30 évesen egészségesen él, mozog, táplálkozik, a sportot sem hagyja abba, és nem kezd teljesen más életformát élni 40-50 évesen, arról el tudom képzelni, hogy 90 évesen is jól fogja érezni magát. A sporton persze már nem 100 méteres sprinteket értek, hanem inkább lassabb kocogást vagy nagy sétákat. Ismertem azokat a 90 éveseket – akár említhetem Faludyt vagy Kodály Zoltánt –, akik megőrizték a teljes szellemi frissességüket, hogy a 100 éves olasz parlamenti képviselőnőről ne is beszéljek. (Rita Levi-Montalcini olasz szenátor és Nobel-díjas tudós idén áprilisban töltötte be a 100. életévét, és továbbra is aktív politikus – a szerk.) Persze ennek a 100 éves képviselő asszonynak nem 90 éves korában jutott eszébe, hogy szeretne 100 évesen is képviselő lenni, hanem 30 éves kora óta úgy igyekezett élni. Ugyanakkor az ő módszerét más genetikai állománnyal, örökölt hajlammal nem lehet lemásolni. Mindenkinek meg kellene találnia azt az életformát, amivel a saját  lehetőségei, öröklött genetikai adottságai mellett a legjobb minőségben a legtovább élhet.
Aki változtatni akar, hol kezdje?
– Először igyekszünk megismerni azokat a genetikai adottságokat, hogy milyen betegségtípusok veszélyeztetik legjobban az illetőt (genetikai vizsgálattal ez ma már részben valószínűsíthető). Mi vár rá – nagyon keményen fogalmazva – valószínű halálokként a távoli jövőben? Ha tudom, hogy valaki véralvadási problémára való hajlamot örökölt, és így nagyobb az érrögösödés vagy az infarktus kockázata, akkor olyan életmóddal kapcsolatos tanácsot, esetleg gyógyszert adunk, ami ezen a területen a legnagyobb védettséget adja. Ha valakinél a daganatra való hajlam az elsődleges, meghatározó kockázat, akkor ebben az irányban igyekszünk javaslatot tenni, beleértve a táplálkozást, vitaminokat (pl. D-vitamin), mozgást, élvezeti szerek fogyasztását. Nem azt mondjuk, hogy holnaptól ne gyújtson rá, hanem megkérdezzük, miért dohányzik, és mivel tudná kiváltani a dohányzás örömét. A genetikai vizsgálat és klinikai állapotfelmérés eredményének ismeretében adunk tanácsot. És annak érdekében, hogy a tanács valóban működjön – hisz gyarló emberek vagyunk, könnyen visszatérünk rossz szokásainkhoz –, felállítottunk egy úgynevezett segítő szolgáltatást. Rákérdezünk fél év múlva, hogy ugye még mindig nem gyújt rá, még mindig elmegy rendszeresen kocogni, sétálni. Sajnos, ez a teljes körű szolgáltatás nem mindenki számára érhető el. Az egészségügyi ellátás piramisának alapja a közegészségügy, hogy az embereket az iskolában és a munkahelyeken felvilágosítsuk, hogyan kellene egészségesebben élni. Ezt követik a szűrővizsgálatok. Nagyon jó lenne, ha a megelőzést nemcsak a védőoltásban látnák az emberek, hanem rendszeresen megméretnék a vérnyomásukat, koleszterinszintjüket. Ennek nagy része már működik, ha nem is teljes országos lefedettséggel. A piramis csúcsa az a néhány száz vagy ezer ember, aki megengedheti magának, hogy fölmérje a saját genetikai adottságait, és erre célzott életmódtanácsot kapjon. Minél nagyobb lesz azonban a tömeghatás, és minél olcsóbb lesz az ellátás, annál több ember kreatív életszakaszát lehet meghosszabbítani.

Olvasson tovább: