Kereső toggle

Kertterápia városlakóknak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A tartós, éveken át végzett kertművelés meghosszabbítja az életünket, bármikor is kezdünk neki - ez derül ki abból a svéd életmódkutatásból, amelyet a British Medical Journal orvosi szakfolyóirat legutóbbi száma közölt. Mi több, egyes nyugati országokban a városlakók számára egyenesen kertművelés céljából parcelláznak ki területeket az önkormányzatok.

A svéd kutatók tanulmánya kimutatta, hogy szoros összefüggés van a fizikai aktivitás és az elhunytak aránya között. A fokozott igénybevételt vállaló középkorú és idősebb férfiak magasabb életkort élnek meg, jóllehet ez a hatás öt-tíz éves agilis időszakot követően válik egyértelművé. Az aktív életmód éppoly tekintélyes mértékben növeli az életidőt, mint például a dohányzásról való leszokás. Mint az köztudott, a tétlenségből eredő betegségek teszik ki az egészségügyi problémák zömét.

Az Uppsalai Egyetem kutatói kétezernél is több ember életét kísérték figyelemmel a hetvenes évektől kezdve harmincöt éven át. A vizsgálat kezdetén ötven év körüli személyek összesen öt alkalommal estek át széles körű egészségügyi kivizsgáláson és az életmódjukkal kapcsolatos kikérdezésen. Az időtöltési szokások szerint három csoportot különböztettek meg. Az intenzív testmozgású férfiak kategóriájába azok estek, akik versenyszerűen sportoltak vagy - és ez tette ki a többséget - hetente legalább három órát rendszeresen kertészkedtek. Akik gyakran sétáltak vagy kerékpároztak, csupán közepesen aktív személyeknek számítottak. Végül a kevéssé aktív tevékenységűeknek számítottak az olvasásnak, tévézésnek s egyéb üldögélős elfoglaltságoknak hódolók.

Nyolcvanéves korára az inaktív csoport kétszeres halálozási arányt mutatott az erősen aktív résztvevőkhöz képest. Kilencven felé közeledve az inaktívak több mint nyolcvan százaléka már elhunyt, míg az erősen aktív idős urak negyven százaléka még mindig a kertjében serénykedett. Az aktívak legalább négy évvel, a közepesen edzettek pedig átlagosan két évvel élnek tovább az inaktívakhoz képest. Soha nem késő váltani, hiszen kimutatható volt az életmód-változtatás hatása is: akik öregkorukra hagytak fel az üldögéléssel, hamarosan egyre jobb testi-lelki eredményeket mutattak. A fizikai aktivitás függvényében vizsgált halálozási arány különbsége a résztvevők hetvenedik-nyolcvanadik életévétől mutatkozott meg erőteljesen.

A svéd vizsgálat nyilvánosságra hozatalát követően a La Repubblica sietett megerősíteni az északi-európai kutatók eredményeit. Az olasz napilap hangsúlyozta, hogy az olaszok kirívóan magas élettartama és életkedve összefügg a nagy tradíciókkal rendelkező kertkultúrájukkal is: majd minden harmadik olasz kertbarát. Ez manapság stresszoldás, hobbi és spórolás. Olaszországban egyre több az olyan önkormányzat, amely a lakosság rendelkezésére bocsát művelés céljából kisebb parcellákat. Nagy-Britanniában hasonló kezdeményezések indulnak, itt a National Trust, a nemzeti kulturális örökség gondozója ezer kis parcellát osztott szét az állampolgárok között, akkora területet, amelyen 2,6 millió fej salátát lehet termeszteni. Az újra felfedezett kertészkedés az USA-ban sem hagyja hidegen a városi létformát: mind gyakoribb, hogy teraszokon, háztetőkön nevelik a salátát, paradicsomot. A Burpee Seeds, a legnagyobb amerikai vetőmagcég 2008-ban kétszer annyi magot adott el ezekből a zöldségekből, mint egy évvel korábban.

A nyolcvanas évek közepe óta tudományosan is vizsgálják a kertek terápiás hatását. Operált betegekkel végzett vizsgálatok nyomán bebizonyosodott, hogy a kórházi ápolási idő hossza összefügg azzal, hogy van-e az ablakon keresztül szemlélhető növényvilág, amely a fekvő beteg fájdalomérzetét tényszerűen csillapítja. A testi-lelki felépülésben pedig kulcsszerepet játszik maga a kerti munka. A kert és a táj jótékony hatása röviden abban áll, hogy az ember állapota - akár aktívan munkálkodva, akár passzívan élvezve, mélázgatva - a kertben eltöltött idővel párhuzamosan javul. Ma már egyetemi szinten oktatják a kertészetterápiát, amely többek között rabok, hajléktalanok, szenvedélybetegek egyik elsődleges rehabilitációs módszerének is számít, hiszen kimutathatóan javítja az együttműködési, problémamegoldási és döntési képességet, a stressztűrést és az emberek önértékelését.

Olvasson tovább: