Kereső toggle

Fürdőruhadivat régen és ma

Jön a burkini korszaka?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A fürdőruhadivat kicsit leképezi a különféle társadalmi korokat: a 20.
század szabadossága, a monokinik és a tangák világa után visszatért egy
szemérmesebb korszak. Újra dívik az egyrészes dressz, és a férfiak is
kicserélték a fecskét a hosszított fazonra. Sőt: a muzulmán nők fürdőruhája, a
burkini, amely csak az arcot és a kéz- és lábfejet hagyja fedetlenül, növekvő
érdeklődést kelt a fehér bőrű nők körében is.



Burkinis hölgy Sydney-ben

Visszatérni látszik a társadalmi prüdéria, ismét mereven korlátozhatják a
nehezen kivívott személyes szabadságot – ezekkel a szavakkal riogat a francia Le
Monde terjedelmes cikke. A félelem alapja, hogy a mezítelen női test mutogatása
az egyetlen olyan kérdés, amelyben a hagyományos vallási csoportok, valamint a
modern feminista mozgalmak között egyetértés uralkodik. A feministák célja a
nemi alapon való diszkrimináció eltörlése, amibe beletartozik a csupasz női test
bárminemű használatának tilalma is, mondván: a média a nőket pusztán szexuális
tárgyként kezeli. A nőjogi szempontok és a valláserkölcsi felfogás így egy
irányba hatnak. A Le Monde (férfi) szerzője szerint a meztelenség erősen
korlátozottá vált, és nemsokára ott fogunk tartani, hogy csak titokban és
fizetség fejében lehet a „természetes szépségben” gyönyörködni. Ebben az emberi
jogi szempontból – szerinte – szélsőségesen korrekt „amerikai szemléletmód”
hatása is közrejátszik, mely szerint a nyilvános meztelenség sérti az emberi
méltóságot.

Történik utalás arra is, hogy a nők erkölcsi béklyóktól való 20. századi
felszabadítása nem is volt annyira forradalmi, legalábbis a fürdőruha-viselet
terén. A szicíliai Romana del Casale villában feltárt 3. századi mozaikon
látható sportoló, szórakozó nők ugyanis a maihoz hasonló bikinit viseltek. Ami
pedig a modern kor „vívmányaként” ismert kétrészes női fürdőruhát illeti,
felbukkanását 1946-tól datálják, és a párizsi tervezők számlájára írják. Számos
országban hosszú ideig tiltott volt, Szicíliában különösen. Az ötvenes évek
végén viszont már tarolt egész Európában. A hatvanas, hetvenes éveket fémjelző
szexuális forradalom pedig a meztelenséget egyenesen a szabadság jelképévé
emelte, s széles körben elterjedt a nudizmus és a monokini, majd a tanga
viselete. „A hetvenes években a fiatal nők így fejezték ki a testük
felszabadítását, az ősi szokások és kényszerek végét” – nosztalgiázik az
újságíró, majd sajnálkozva hozzáteszi: úgy tűnik, 2008-ban már nem hódít a
szabadság eszméje, mert a nők felöltöznek a strandokon. Pedig a logikus és
kívánatos végkifejlet szerinte az lett volna, hogy a teljes mezítelenség váljék
elfogadottá mindenhol, a családi strandokat is beleértve. Ehelyett visszatérőben
van a fedettebb öltözködés, újra hódít az egyrészes fürdőruha, sőt a rendőrség
minden eddiginél szigorúbban csap le a nudizmusra.

Tény, hogy ma már minden, kicsit is színvonalasabb európai üdülőhelyen enyhén
szólva kinézik a monokiniző vagy bármilyen módon alulöltözött vendégeket,
különösen ott, ahová előszeretettel járnak amerikai turisták is. „Ha Korfun
bemész a fűszereshez, és látsz valakit, aki egy szál fürdőgatyában vásárol, az
csak magyar lehet” – meséli egy nyaralásról most visszatért hölgy. A
fürdőruhadivatban sok újat nem lehet kitalálni, ezért a nagyobb márkák arra
törekednek, hogy minél speciálisabb anyagból varrják a fürdőruhákat, másrészt
minél több ruhadarabot és kiegészítőt el tudjanak velük adni: a dresszekhez jól
passzoló kaftánokat, szoknyákat, sortokat, nadrágokat vagy kendőket is
ajánlanak. A multikulturalizmus hatása is érzékelhető, Franciaországban a
muzulmán nők a szeparált fürdőhelyekért küzdenek. A libanoni származású,
Ausztráliában élő divattervezőnő, Aheda Zanetti pedig tavaly dobta piacra
burkini nevű női fürdőruháját, amely a csadorszerű burka és a bikini szó
párosítása. A muzulmán nők számára tervezett kapucnis szerelés az egész testet
fedi. A burkini a bőrrákos megbetegedésben világelső ausztrálok körében is
sikernek örvend.

A prüdéria újjáéledésétől rettegő cikkíró a francia reklámszövetség egyik
elnökét, Olivier Altmannt is megszólaltatja. A szakember arról panaszkodik, hogy
amikor a kilencvenes évek végén a médiában megjelent az „ízléses pornó”, egy
francia feminista szervezet bulldog módjára ugrott neki a reklámszakmának.
Perek, ellenkampányok során pellengérezték ki az emberi méltóságot sértő
reklámokat, melyekben ráadásul a meztelen női testnek semmilyen köze nem volt az
eladandó áruhoz. „A botránytól való félelem miatt a hirdető cégek meghátráltak,
és nagyon korrektek lettek politikailag” – kesereg Altmann, aki szerint ma már
egy testápolót sem lehet fedetlen női keblekkel reklámozni. Ha így haladunk
tovább, szerinte mindent el fog árasztani az angolszász mentalitás: a
meztelenség a pornóiparra és a bulvármédiára fog korlátozódni, no meg az
alternatív baloldali mozgalmak figyelemfelkeltő és teljesen aszexuális
felvonulásaira.

Magyarországon még nem fenyeget a prüdéria veszélye. „Az intimitás ma egy nyílt
és brutálisan állati dologgá vált, kiváltképp a médiában” – állítja Németh
Margit pszichiáter. Pedig az egészséges személyiségnek mindenkor szüksége van
egy jól körülhatárolt intim szférára, egy „menedékre”, amelyet a környezete is
tiszteletben tart. A szemérmesség egyfajta védőösztön is. Feladata megóvni a
pszichét attól, hogy idő előtt kinyíljon, hogy a testi-lelki feltárulkozás csak
egy bizalmas kapcsolatban történhessen meg.

Olvasson tovább: