Kereső toggle

Beduin tippek hőség ellen

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A mérsékelt égövhöz szokott magyarok láthatóan nehezen állnak át a hazánkban
jó ideje tomboló afrikai forróságra. A Velencei-tónál például mindennapos
látvány délidőben a vízparton kóválygó kisgyerek – fedetlen fővel, ruhátlanul. A
magyarok nyaralási szokásai, amelyek még egy-két évtizede is elmentek, ma már
halálosak lehetnek: reggel irány a strand, aztán többórás himbálódzás a
gumimatracon, fürdés, hűsítőnek lacikonyha, sör, lángos, kolbász, majd ájulás a
napon, este irány a diszkó… A tőlünk délre és keletre lakó népek józanabbak a
hőségben, szokásrendszerükből bőven lenne mit átvennünk.

„Életünkben először mentünk Görögországba a nyáron – meséli a huszonöt éves
Zita. – Amikor megérkeztünk a tengerparti falucskába, első reggel fogtuk a
holminkat, és kimentünk a strandra. Feltűnt, hogy nincs ott egy lélek se. Aztán
egyre erősebb lett a forróság, a homok égetett, mi meg ott gubbasztottunk mind
az öten az egy szem napernyő alatt a néptelen, izzó tengerparton. Egész nap
vártuk, hogy mikor jönnek a strandolók. Valószínűleg messziről látszott, hogy
magyarok lehetünk. Aztán úgy hat óra tájban hirtelen fékcsikorgás hallatszott:
az est beálltával elkezdett benépesülni a strand.”

Nem véletlen, hogy az arab országok többségében délután megáll az élet: egy és
négy óra között például illetlenség üzletfelet vagy ügyfelet telefonon felhívni,
a boltok, hivatalok többsége ilyenkor bezár. Ez a szieszta, amelynek
magyarországi bevezetéséről a napokban kezdeményeztek népszavazást. Az arabok
köztudomásúlag nem munkamániások – aki megtapasztalja a 40-50 fokos nappali
forróságot légkondi nélkül, az rájön arra, hogy miért. „Hogyan viselik a
damaszkusziak a hőséget?” – kérdem egy kint élő ismerőstől. „Sehogy – hangzik a
válasz. – Végigfőzik a napot, délután három óra körül teleeszik magukat,
többnyire fűszeres, nehéz ételekkel, azután sziesztáznak. Estére magukhoz
térnek, mivel éjszakára lehűl a levegő. A városok akkor élnek, benépesülnek az
utcák és a kávéházak.”

„Az itt élő emberek generációk százain keresztül megszokták, hogy együtt éljenek
a nagy hőséggel, és káros hatásait igyekezzenek csökkenteni – fogalmazott
kérdésünkre dr. Méray Judit, aki három évig dolgozott az Egyesült Arab
Emírségekben egy nagy kórház nemzetközi orvosgárdájának tagjaként. – Nyáron a
hőmérséklet néha meghaladja az 50 Celsius-fokot, és még téli éjszakákon is
ritkán hűl a levegő 12-13 fok alá. A tengerpart mellett a magas páratartalom
miatt nyomasztóbb a hőség, beljebb, a sivatag közelében már szárazabb a levegő,
és szinte mindig fújdogál egy kis enyhítő szellő is.”

Déltájban aki csak teheti, a hűvösebb épületekben marad. Egy ottani rendelkezés
megtiltja a szabadtéri foglalkoztatást akkor, ha a hőmérséklet 50 Celsius-fok
fölé emelkedik, csakhogy ezt sohasem mérik. Hőmérőt sem nagyon lehet kapni
sehol. „Az egyik hazautazásomkor vásárolt itthoni hőmérő később a kocsim
csomagtartójában magától felrobbant, egy magnókazetta pedig alaktalanra olvadt”
– meséli az orvosnő.

Már az állattenyésztő beduinok sátrai is nyújtottak bizonyos védelmet a nap erős
sugárzása ellen, ugyanakkor a vastag szőttes sátorlapok erre kialakított
részének megemelése a szellőzést is lehetővé tette. A letelepedett arab népesség
már a kezdetleges kunyhókban, majd később a palotákban is ún. „széltornyokat”
alkalmazott, melyek merőlegesen elhelyezett lapjaik révén folyamatos légjárást,
jó szellőzést biztosítottak. Az emirátusokban a széltornyokat ma már legfeljebb
építészeti díszítőelemként alkalmazzák, hiszen minden helyiség (legyen az akár a
legkisebb barakk vagy portásfülke) légkondicionált. A teljes körű klimatizáció
bevezetése előtt a mai Egyesült Arab Emírségek területén élő emberek is inkább
alvásra használták a nap legmelegebb óráit. A szabadtéri piacokon, a fedett
vásárcsarnokokban (szuk) este kilenc óra tájban a legnagyobb a forgalom. A
légkondicionált üzletek is késő estig nyitva tartanak.

„Az arab férfiak öltözete is célszerű – írja Méray Judit –, fehér, szellős
(kiváló, nem átlátszó, de jól szellőző anyagból készült) ingszerű ruha (burnusz,
dish-dash), mely visszaveri a sugarakat, és alatta jól szellőzik a test. Fejük
eltakarását nem csupán a mohamedán vallási előírás, hanem az ésszerűség is
diktálja: a karikával rögzített vagy lazán hátrakötött kendő a nyakat is
árnyékolja, és kiváló védelmet biztosít a napszúrás ellen.”

„Ivóvíz-automata mindenütt található, és a legtöbb ember maga is folyamatosan
hord magánál műanyag palackban vizet. A kis adagban fogyasztott, de erős, meleg
teának is jelentős szerepe van a hőség hatásainak elviselésében – például
beindítja a szervezet hűtő reakcióját. Az emirátusokban már hajnalban
öntözőcsövek milliói ontják a vizet az ápolt utcai kertekre, ami hozzájárul a
városok kellemesebbé tételéhez, a hőség elviselhetőbbé válásához” – fogalmaz a
doktornő.

Olvasson tovább: