Kereső toggle

A szóval verés veszélyei

A goromba beszéd gátolja az agyfejlődést

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amerikai neurológusok kimutatták, hogy azok a gyerekek, akikkel a felnőttek
rendszeresen gorombán és elutasítóan beszélnek, maradandó károsodást szenvednek
agyi fejlődésük során. Jóllehet, a testi fenyítést egy ideje elvetik a
„felvilágosult és civilizált” szülők, a tehetetlen düh azonban utat tör magának:
ha kell, szájon át. A verbális agresszió viszont sokszor kimutathatóan
pusztítóbb a fizikai bántalmazásnál.



Képünk illusztráció

A Harvard Egyetem Martin Teicher által vezetett kutatásának eredményeit a
Neurológiai Társaság értekezletén mutatták be októberben. A kutatók egy kérdőív
segítségével kiválasztottak tizenhét főt, akiket gyerekkorukban súlyos verbális
inzultusok értek, másfajták viszont nem. A kutatók tizenhét további résztvevőt
is toboroztak a vizsgálathoz, akiket hasonló inzultus nem ért gyerekkorukban,
ugyanakkor a kor, a társadalmi és anyagi helyzet tekintetében megfeleltek az
előző csoportnak. Az agy működési rendellenessége, amely a verbális agresszió
áldozatainál látható, úgy tűnik, összefüggésben van a csökkent nyelvi
képességekkel. Ezt támasztja alá az, hogy a tanulmány rossz bánásmódban
részesült alanyai átlagosan 112 pontot szereztek a nyelvi IQ-teszten, míg az
összehasonlításképpen bevont társaik 124 körüli pontszámot értek el.
„Meggyőződésem, hogy ők nem szabadították fel lehetőségeiket teljes mértékben” –
állítja Teicher azokról a diákokról, akik korábban durva beszédeket szenvedtek
el, és a teszten alacsonyabb szinten teljesítettek.

Agyi képalkotó eljárással kimutatták, hogy akiket verbális agresszió ért,
azoknak az ideális neveltetésű kortársaikhoz képest tíz százalékkal csökkent az
agyterületük a halántéki lebeny jobb felső tekervényében. Az agynak pontosan e
része felelős a hallás feldolgozásáért, és vélhetően a hanghordozás felfogásában
is segít. Azt is kimutatták, hogy a halántéki lebeny bal felső tekervényének egy
része is jelentősen kisebb, mint normális esetben, ez a terület pedig a
beszédértéssel és a mondatszerkezetek feldolgozásával hozható összefüggésbe.
Teicher feltevése szerint a verbális agresszió azáltal akadályozza a fejlődést a
halántéki lebeny felső tekervényében, hogy meggátolja a növekedési hormonok
bejutását oda.

A kísérlettel nem igazolható minden kétséget kizáróan a fenti ok-okozati
összefüggés, mivel a rendellenesség akár genetikai örökséget is jelenthet,
azonban korábbi vizsgálatok is a kutatócsoport sejtését teszik valószínűbbé.
Előzőleg már azt is kimutatták például, hogy a szexuális bántalmazás
áldozatainál a látási képességek fejlettsége alacsonyabb szintű, szemben
azokkal, akik nem szenvedtek el ilyen jellegű erőszakot.

Barbara Rawn, egy chicagói gyermekvédelmi szervezet képviselője szerint a friss
kutatási eredmények azért jelentősek, mert ezek újabb bizonyítékát adják, hogy a
korai sérelmek – beleértve az elhanyagolást is – okozta stressz szétzilálja az
agyi „áramkörök” normális fejlődését a növekvésben levő szervezetben. „Bár a
fizikai fenyítés veszélyeit felismerték a szülők, abban semmi rosszat nem
látnak, hogy gyermeküket gyakran becsmérlő szavakkal dorongolják le” – vélekedik
Teicher. „A goromba beszéd meglehetősen hosszú távú hatást gyakorol egy gyerekre
– mondja Rawn. – Hihetetlen, milyen sok méreg gyűlik össze azokban a
gyermekekben, akiknek mindig azt mondogatják, hogy semmirekellőek.” Az ilyen
gyerekeknél jellegzetes magatartás alakulhat ki: vagy szélsőségesen agresszívak,
vagy éppen túlságosan előzékenyek lesznek.

A szakértők egybehangzóan állítják, hogy a vizsgálat eredményei kellően
rávilágítanak a bántalmazás verbális formájának súlyosságára, és időszerű, hogy
nagyobb erőfeszítést fejtsünk ki ennek leküzdésére. Hazánkban is ajánlott
megszívlelni a szakemberek intelmeit, ahol édes anyanyelvünket olyan
gyereknevelő szólamok tarkítják, mint például „szíjat hasítok a hátadból”.

Olvasson tovább: