Kereső toggle

Az Új Eldorádó

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy aranygyűr? elkészítése 20 tonna bányahulladékot termel – tudhatjuk meg Kocsis Tibor legújabb dokumentumfilmjéből, amely a romániai Verespatakról készült. Ahhoz, hogy a környék hegyeiben található 300 tonna aranyat mind kinyerjék, négy – jelentős történelmi múlttal és műemlékekkel rendelkező – falut kell eltüntetni a föld színéről. Helyükön négy darab 300 méter mély, ciános mocsár marad az utókorra. A visszafordíthatatlan környezetkárosítás haszna Románia számára csupán néhány száz millió dollár. Az Új Eldorádó cím? film – amely az aranyat kitermelni szándékozó kanadai nagyvállalat és az azt meggátolni igyekvő környezetvédők, helyi lakosok küzdelmét mutatja be – immár jelentős, nemzetközi fórumokon is vetítésre került. A rendezővel, Kocsis Tiborral készítettünk interjút. 



Sárga a patak Verespatakon Fotó: Somorjai László

– Tibor! Hogy kerültél kapcsolatba Verespatakkal?

– Az elmúlt évtizedben dokumentumfilmjeimben, filmjeimben majdnem kizárólag környezetvédelemmel, természetvédelemmel foglalkoztam. Amikor meghallottam 2000. január végén, hogy a Tiszán nagy baj van, illetve amikor már biztos volt, hogy nem a szokásos szennyező hullám érkezik keletről – ami folyamatosan jön –, hanem annál nagyobb, azonnal a helyszínre siettem. Csernobil óta a legnagyobb európai ökológiai katasztrófa volt a tiszai. A Tiszánál folyamatosan fényképeztem mindent, amit csak tudtam: a halpusztulást, a halgyűjtést, az elszállítást, a halászok síró arcát, az elhullott madarak, állatok tetemeit.

Ott határoztam el, hogy Nagybányától kezdve végigjárom és filmezem mindazokat a potenciális veszélyforrásokat, amik ketyegő bombaként ott vannak Kelet-Európa sok részén. Vannak ilyenek Magyarországon, Szlovákiában, Ukrajnában, de a legtöbb sajnos Romániában. Ez talán a mi szempontunkból a legveszélyesebb, mert minden, ami onnan jön és bekerül a folyókba – alvízi ország lévén –, átfolyik hozzánk, és itt fejti ki hatását. Így bukkantam rá Verespatakra. Korábban hallottam, hogy ott egy elég komoly bányát akarnak létesíteni, de csak később derült ki, nem is akármekkora és akármilyen lesz a tervezett bánya. Arra kaptam fel a fejemet igazán, hogy itt is lesz egy óriási cianidos zagytározó, csakúgy, mint Nagybányán. Azóta szinte több időt töltök kint Verespatakon, mint a szülővárosomban, Pápán.

– A film, légyen az bármekkora siker, nem hiszem, hogy ellensúlyozni képes a mohó aranylázat!

– A 300 tonna arany valóban óriási érték, hiszen többmilliárd dollárról beszélnek. Gigantikus összeg, viszont azt is meg kell jegyezni, hogy ennek csupán a húsz százaléka marad Romániában. Az a néhány száz millió dollár már talán elgondolkodtatja a politikusokat is. A Román Tudományos Akadémia, nagyon sok román politikus, a román közvélemény, az ortodox egyház – mindenki tulajdonképpen, akinek még fontos véleménye lehet – a projekt megvalósulása ellen van. A legutolsó információk szerint nincs még kész a környezetvédelmi hatástanulmány, nem adták még be a román kormányhoz. A román kormány ezért máig úgy beszél a bánya tervéről, hogy mivel nincsen ügy, nincs miről döntsön.



Kocsis Tibor filmrendező Fotó: Somorjai László

– Változott valami a film bemutatója óta? 

– Mióta bemutattuk a filmet, nagyon biztató hírek érkeznek. Az első, aminek bevallom, nagyon örülök, hogy a filmet egyre többen és többen nézik meg. A nagy számok törvénye alapján egyre fontosabb "helyekről" is látják a filmet. Magam hívtam meg a román nagykövetet a budapesti bemutatóra, Kanadában pedig átadtunk egy kazettát a kanadai román konzul megbízottjának, ugyancsak megkapta Margot Vallström, az Európai Parlament környezetvédelmi főbiztosa. A filmet látta a magyar környezetvédelmi miniszter, Persányi Miklós, híre eljutott vezető politikusokhoz, Európa parlamenti képviselőkhöz is, akik tervezik a film november végi, december eleji bemutatását az Európa Parlamentben, Brüsszelben. A legjobb hír, hogy a múlt heti "Haladó Kormányzás" konferencián épp Magyarországon tartózkodó román kormányfő, Adrian Nastase úgy nyilatkozott, hogy alapítanak egy magyar–román vegyesbizottságot, amely megvizsgálja más munkahelyteremtő beruházások lehetőségét Verespatakon, amennyiben a bányaprojekt nem valósul meg. Ez nagyon jó hír.

– Úgy gondolod, hogy a filmmel előmozdítottad, hogy megálljon ez a folyamat?

– Nagyon sok emberben ébresztettem kérdőjeleket ezzel a filmmel. Abban is biztos vagyok, hogy nagyon sok politikusban merülnek fel kérdések a film kapcsán, hiszen nem létezik, hogy van olyan ember, akit a film bizonyos képei, az ebben ábrázolt sorsok ne indítanának meg. Annak sziklának kell lenni, aki arcrezdülés nélkül tudja ezt megnézni. Sajnos ennyire tragikus a helyzet. Az én szándékom nem a díjak elnyerése volt. Itthon, a mozikban vetítik két hete az Új Eldorádót, és elég komoly érdeklődés van iránta. Egyre több iskola, egyre több tanár látja fontosnak, hogy elvigye az iskoláját, osztályát megnézni. Nagyon fontos az is, hogy a mozijegy 10 százalékával támogatjuk azt az egyesületet (Alburnus Maior), amely Verespatak fennmaradásáért küzd. Az én szándékom kezdetben is az volt, hogy azt a drámát, azt a tragédiát, amit tőlünk, a határtól 150 kilométerre láttam, átéreztem, azt megmutassam a magyar közönségnek, az európai közönségnek, sőt ha lehet, szerte a világnak. Múlt héten voltam a filmmel Torontóban, jövő héten utazom Freiburgba, Németországba egy másik környezetvédelmi dokumentumfilm-fesztiválra (ÖKOMÉDIA), ahova szintén a világ nagyon sok országából jönnek filmesek.

– Verespatak túléli ezt az akciót?

– Igen, azt hiszem, hogy túléli. Szarvaspatakon ugyan már bontják a házakat, emberek költöztek el, de én hallom, hogy emberek várják, hogy visszaköltözhessenek. Talán most már olyan szintre került az ügy mind az európai, mind a román kormány szintjén, hogy jó döntés fog születni. 

Áldás és átok

Az arany és annak kitermelése már évezredek óta folyik az Erdélyi-érchegységben, Verespatakon és környékén. A legkorábbi – aranykitermelésre vonatkozó – dokumentumok egészen a római korra nyúlnak vissza. A Szent Józsefről elnevezett verespataki tárnában például a második századból származó, római korú viasztáblákat találtak az 1790-es években: a sötétvörös, viasszal bevont fatáblákon latin nyelvű, bronzvesszővel írt szövegek, adásvételi és kölcsönszerződések hitelesítették a második század aranykitermelésének történetét.

A hegyekben és a folyókban található arany (és ezüst) azután is az átlagnál magasabb szint? megélhetést biztosított a környék élelmesebb – és szorgalmas – lakosai számára. A kibányászott ércet először mozsárban, később kőtörő malmokban zúzták porrá, amelyet bő vízzel iszapoltak, majd gyapjúponyvákon átmostak. Az aranyszemcsék a gyapjú szálai között akadtak fenn. A patakok, folyók homokjában található hordalékaranyat pedig úgy nyerték ki, hogy a hegyi patakok vizét oldalán lyukacsos teknőkkel fogták fel, majd a teknők alján összegyűlt homokot birkabőrön keresztül mosták át. A súlyos aranyszemcsék a gyapjú szálai között akadtak fenn. Később aranymosók tucatjai tűntek fel az aranyos folyó völgyében, és nem voltak ritkák a mesébe illő történetek sem, amelyek arról szóltak, egy-egy szegényebb sorsú család életét hogyan változtatta meg egy pillanat alatt a szerencsésen megtalált aranyrög. Oláh Miklós 1536-ban megjelent, Hungária cím? könyvében azt állítja, Abrudbányán egy jobbágy cipó nagyságú, színarany rögöt talált, 1891-ben pedig 58 kilogrammos aranytömbre leltek Rudabányán, a Tizenkét Apostol nev? tárnában.

A múlt század elejéig hivatalos aranyváltók működtek a környék jelentősebb településein, Verespatakon, Abrudbányán, Offenbányán, Zalatnán, Járabányán, Torockón – mesélte lapunknak Balogh Szabolcs, a torockói Forrás borozó tulajdonosa, akitől azt is megtudtuk, hogy az arany úgy a történelmi múltban, mint a kommunista átalakulás során időről időre konfliktusokat is szült. Az 1948-as államosítás során mintegy 1500 vízzel hajtott érczúzó malom, úgynevezett stomp működését lehetetlenítették el. "Ezek a stompok házi szinten működtek a környéken, és biztosították egy-egy család jobb megélhetését. Az államosítás során azonban minden aranyat be kellett szolgáltatni, és akinél ezután is találtak a sárga fémből, azokat börtönbe csukták, s minden vagyonukat elkobozták" – mesélte a vendéglátós. Sokan váltak így egyik napról a másikra földönfutókká.

Somorjai László

Olvasson tovább: