Kereső toggle

Ötvenesek sztreccsben és miniszoknyában

A magyar nők ízlésvilága

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A nyári hónapokban különösen szembetűnővé vált, hogy mennyire rosszul
öltözött a nők jelentős része az utcákon, a munkahelyeken, sőt a médiában is –
s akkor még az otthon dívó igénytelenségről nem is beszéltünk, ami sajnos
idényhez sem kötött, elég csak a selyemmelegítős, otthonkás összeállításokra
gondolni. Az elmúlt évtizedek egyenízlésének nem kis szerepe volt abban, hogy
napjainkra a közízlés némileg elsilányosodott: az emberek megszokták, hogy azt
veszik magukra, amit éppen a boltok többségében kapni lehet. S. Hegyi Lucia szerint ma
még mindig ez a beidegződés jelenti a legfőbb problémát. A hazai divatélet egyik
legismertebb divattervezője egyébként a ruhaüzletek kínálatát egyenesen
borzalmasnak tartja, s hiányolja belőlük az időtálló, polgáribb ízlésvilágot.



S. Hegyi Lucia. Az elegánsabb holmik még mindig hiánycikkek a hazai piacon
    Fotó: Showroom

Az ízlés fejleszthető, nem velünk született sajátosság: főként mintakövető
magatartáson alapul, kialakulásában fontos szerepet játszik a családi környezet.
Ugyanakkor elmondható: társadalmi hovatartozásuktól függetlenül sokkal több pénzt
és energiát fektetnek ma az emberek a külsejükbe, mint eddig bármikor. Az
önkifejezés elsőszámú eszközévé vált az öltözet, úgy tűnik, manapság
mindennek önmagunkról kell szólnia. Végül is ezt az egoista világszemléletet
lovagolja meg a marketing, és már néhány perc alatt is számtalan olyan hatás,
benyomás ér bennünket, amelyek jellegzetes életérzéseket közvetítenek, és
főképp megszabják, hogyan kellene kinéznünk.



A plakát jelenleg megtekinthető a Felvonulás téri óriásplakát-kiállításon (@®©
formáció)

Médiakövetés fenntartás nélkül



S. Hegyi Lucia szerint ma döntően az befolyásolja az emberek öltözködését, hogy
mit látnak a médiában, ott pedig sajnos még mindig hiánycikk a jó ízlés. A
könnyűzenei csatornák szereplőinek öltözéke jól példázza, hogy a tudatos
ízléstelenség is divatirányzattá tud válni, hiszen annál nyerőbb a külső, minél
extrémebb. (Nemrégiben tarolt például az amerikai börtönökből átvett sokzsebes
bő nadrág, amely – mivel eredetileg egyenméretben készül, ezért a rabok
többségére nagy – akkor ideális méretű, ha az ülepe a térd vonalában van.) A
brazil szappanoperák női szereplői pedig meglehetősen hatékonyan népszerűsítik a
szexcentrikus öltözködést napi öt-hat órán keresztül.

Többnyire a nagy multik rendelkeznek olyan anyagi háttérrel, amelynek révén a
médián, a reklámokon keresztül komolyan befolyásolni képesek, hogy másnap mivel
legyenek teleaggatva az üzletek. Jól példázza ezt a jelenséget a techno térnyerése
a hazai divatpalettán. A szürkés színű, "acid" testhez álló darabokat
felvonultató irányzat természetesen létezik Nyugat-Európában is, de csak egy igen
szűk réteget érint. Kelet-Európa még igen nyitott erre a keményebb irányzatra,
főleg hogy a multinacionálisnak számító Pepsi, Coca, Nike reklámfilmjei is
többnyire a technóra épülnek.

Az emberek ma rendkívül befolyásolhatóak, nem alakult ki bennük törekvés egyéni
ízlésük megteremtésére. Ha az egyik évben azt mondják nekik, szürke, akkor
szürkében érzik jól magukat, ha rózsaszín, akkor – legyen az cipő, szoknya, kalap
– megjelenik az embereken a rózsaszín, kortól függetlenül.



Öltözni vagy vetkőzni?



Magyarországon még mindig hiányzik az öltözködési kultúrából az úgynevezett
polgári stílus. A nyugatabbra fekvő országokban az emberek többsége a finom, esetleg
sportos eleganciára nyitott, és elmondható, hogy inkább felöltözve van, mint
levetkőzve. Ez a kivetkőzött, szexcentrikus öltözködési mód ott inkább a
közönségességet jelzi, nem úgy, mint nálunk, ahol ez az irányzat elfogadható
pincérnőn, óvónőn, országgyűlési képviselőnőn egyaránt. "Ez súlyos hiba –
állítja Lucia –, ezért mi küldetésnek vesszük, hogy ezen a helyzeten a magunk
lehetőségei szerint változtassunk. A Wan by Lucia legújabb kollekciója azokat a 25-45
év közötti nőket célozza meg, akiknek a munkahelyén elvárás szint? az elegáns
viselet. Igyekeztünk az igényes minőséget a többség számára is megfizethető
árral párosítani. A kollekció sajátossága a variálhatóság, sok a kiegészítő, a
darabok egymással harmonizálnak, így kialakítható egy olyan ruhatár, amely kevesebb
darabból többféle öltözködési lehetőséget biztosít. Nagy hangsúlyt fektettünk
a bőr-vonalra, az ugyanis az igényes elegancia része a kollekcióban. A másik lépés,
amit tehetünk, hogy igyekszünk pártfogolni frissen végzett iparművészeket és
meggyőzni őket arról, hogy nem kell feltétlenül külföldre menniük, hanem itthon is
van fejlődési lehetőségük. Így dolgozom együtt több mint egy éve Mihálkovics
Edina designerrel, Mészáros Dóra öltözéktervezővel és Újhelyi Eszter selyemfestő
iparművésszel. Jelenleg a nagy varrodák sorra bezárnak, mert amit készítenek, az nem
kell senkinek, raktáron áll az egész. Idővel rá kell jöjjenek, hogy saját
tervezőket kell fogadniuk, és jó minőségű, európai ízlésű, megfizethető
kollekciókat kell a piacra vinniük. Kereslet volna a jó termékekre, hiszen egyre
inkább kezd a vásárlóközönségben feloldódni a hazai készítés? termékekkel
szembeni negatív előítélet."

"Lényegesnek tartom – folytatja Lucia –, hogy a nagy bevásárlócentrumok,
plázák több helyet, teret engedjenek az itthoni termékeknek, a hazai márkáknak. Ezen
kívül persze pozitív kezdeményezésekre, jó ötletekre és sok munkára van
szükség, az eredmény idővel láthatóvá válik, a helyzet szerintem nem
reménytelen."

Külföldön egyébként az a szokás, hogy a neves divattervezők a konfekcióban
terveznek, munkájuk tömegek öltözködését érinti, művészi ambícióikat pedig az
egyedi készítés? modelleken élik ki, szinte hobbi szinten. S. Hegyi Lucia esetében
ez pont fordítva működik. Az haute couture (méretes szabóság) keretein belül
készített Luan by Lucia egyedi darabok készítéséből él és gazdálkodik, a
konfekciót pedig mondhatni hivatástudatból igyekszik fölkarolni – ámbár reméli,
hogy a helyzet ezen a területen is változni fog egyszer.

Olvasson tovább: