Kereső toggle

Csak a remények tűnnek reálisnak

Beszélgetés Rádai Sándorral, a Korszerű Technikával a Mozgáskorlátozott Emberekért Alapítvány kuratóriumának elnökével

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

– Magyarországon a népesség hány százaléka mozgáskorlátozott?

– Valós statisztikai adatok nincsenek, saját felméréseink és a nemzetközi
statisztika adatai szerint a népesség mintegy öt százaléka súlyosabb mozgásfogyatékossággal
él. A hozzátartozók és az ellátásukhoz kapcsolódó személyek révén ez a fogyatékosság
a népesség 15-30 százalékát érinti.

– Melyek azok az alapproblémák, amelyek a fogyatékos emberek életkörülményeit
befolyásolják?

– Az állapothoz nem igazodó lakáskörülmények, a szociális szolgáltatások
– orvosi ellátás, bevásárlás, tanulás, munkavégzés – igénybevételének korlátozottsága,
az épített környezet akadályai, elsősorban a lépcsők. Maga a közlekedés elsődleges
probléma. E témában az egyéni és a tömegközlekedés megoldatlan kérdéseire kell
mielőbb megfelelő választ találni, de nem közömbös az sem, hogy nincsenek sehol
akadálymentes nyilvános vécék. Külföldön a várostérképeken külön jelölik
ezeket, és egységes, úgynevezett "Eurokulcs" segítségével minden országban díjmentesen
használhatók.

– Hogyan alakul a munkavállalás lehetősége?

– Sok tényezőtől függ. Elsődlegesen a leendő munkavállaló fizikai képességeitől,
amelyek a fogyatékosok esetében csökkentik a lehetőségeket, másodsorban a képzettségétől
és a megmaradt fizikai képességek felhasználásának ügyességétől, amelyek esélynövelők
lehetnek. Nyilvánvaló, hogy egy szakképzetlen mozgásfogyatékos személy aligha tud
elfogadható munkahelyet találni. A probléma másik oldala a munkahely és a
foglalkoztatási szándék. A törvényben előírt öt százalékos kötelező
foglalkoztatási arány ellenére a munkáltatók csak nagyon kevés helyen
foglalkoztatnak fogyatékos embereket, inkább fizetik a mulasztásért járó bírságot.
Sok esetben a foglalkoztatást a helyi építészeti körülmények akadályozzák meg, az
akadálymentesítés pedig többe kerülne, mint a sokévi bírság. Az sem közömbös,
hogy a munkahelyre a fogyatékos ember hogyan, milyen járművel, milyen egyéb akadályok
legyőzésével képes eljutni, ha ez egyáltalán lehetséges.

– Vannak-e ígéretesnek tűnő pályák, foglalkozások a mozgáskorlátozottak számára?

– Igen. Elsősorban a szellemi munka terén. Sajnos az építészeti adottságok
miatt elenyészőek a tanulási lehetőségek az iskolákban. Azt szoktuk mondani, hogy a
felsőfokú végzettség? mozgáskorlátozottak "kényszerképzettek", mivel nem azt
tanulják, amihez kedvük és tehetségük van, hanem azt, aminek az épületébe be
tudnak jutni. Éppen ezért fokozott jelentősége van és lehet azoknak a szakmáknak,
amelyeket egyéni tanulással, otthon lehet elsajátítani, akár a legmagasabb szinten
is. Ilyenek az idegen nyelvek, a számítástechnikai, a pénzügyi ügyvitel, valamint
ezek kombinációja. Eddig a legtöbb felsőfokú képzettséget szerzett mosgáskorlátozott
jogász lett, mivel kerekesszékkel a jogi karra lehetett viszonylag könnyen bejárni,
vagy levelező tagozaton lehetett megszerezni a képesítést. Sajnos a műszaki főiskolákra
és egyetemekre átlag tízévenként jut egy-egy súlyosan mozgáskorlátozott hallgató,
pedig éppen az akadálymentesítés terén volna nagy szükség ilyen, a problémákat
személyesen is megtapasztaló szakértőkre.

– Mennyiben más a mozgássérült emberek helyzete a fővárosban és vidéken?

– A nagyobb városokban a helyzet valamivel kedvezőbb, mint vidéken, de a problémák
között nagy eltérések mutatkoznak. A városok járdái olyan magas pereműek, hogy
akadályozzák a kerekesszékek közlekedését a munkahelyre vagy az iskolába. A
falvakban sok helyen nincs se járda, se munkahely, a megfelelő iskola pedig néhány
településsel arrébb van, ha egyáltalán van valahol a közelben. Vidéken könnyebb
kijutni a lakóházból, mert kevesebb a lépcső, vagy van hely hosszú, enyhe lejtőt készíteni,
viszont nehezebb intézményes segítséghez, szociális és egészségügyi segítőszolgálathoz
jutni, mint a nagyvárosokban. Vidéken nincs választék akadálymentesen megközelíthető
üzletekben és szolgáltatásokban, a városokban viszont sokkal nagyobb távolságokat
kell megtenni, de végül lehet találni ilyeneket is. A bevásárlásokat a modern, új
üzletházak és bevásárló-központok mindenütt megkönnyítik, mivel ezeket legtöbbször
a külföldi anyavállalat országában érvényes szigorú szabályok szerint, illetve
saját jól felfogott üzleti érdekeik szerint akadálymentesre építik. A hazai üzletek
és szolgáltatók többsége – bankok, élelmiszer- és iparcikk kereskedők, fodrászok,
színházak, mozik – még nem jutott el erre az egyszer? felismerésre.

– És mi a helyzet a sport területén?

– Sorstársaim többsége ugyanúgy kedveli a különféle sportokat, mint bárki más,
azonban a sportlétesítmények nagy részébe nem tud bejutni, sem mint sportoló, sem
mint néző. Sajnos ez jellemző az uszodákra is, pedig az úszás lenne az egyik
legfontosabb önkarbantartó, kondicionáló és rehabilitációs tevékenység számunkra.
A versenysport sem idegen tőlünk, amit a mozgáskorlátozottak olimpiáiról és más
világversenyekről hazahozott rengeteg érem – közöttük sok-sok arany – ékesen
bizonyít!

– Változott-e a fogyatékos emberek társadalmi megítélése, elfogadottsága az
utóbbi időben?

– Nagyon remélem, hogy igen. Sem a társadalom, sem a fogyatékosok rétege nem
tekinthető egységesnek, ezért csak arról beszélhetünk, hogy pillanatnyilag milyennek
érezzük a közösségek és a hivatalos szervek megnyilvánulásait. Rendkívül pozitívan
értékeljük, hogy márciusban, az előző kormányzati ciklus utolsó parlamenti
munkanapján, ellenszavazat nélkül elfogadták az úgynevezett esélyegyenlőségi törvényt,
amely – hiányosságai ellenére – valóban európai színvonalon fogalmazza meg a következő
évtizedek kormányzati és társadalmi feladatait. Ezek következetes végrehajtásával
behozhatjuk azt a hatalmas lemaradást, amely részben az állam korábbi paternalista
szerepéből, részben a problémák ismeretének hiányából halmozódott fel. A tavaly
elfogadott új építési törvény áttörést jelentett a hazai jogalkotásban, mert
ebben jelent meg először az akadálymentesség fogalma és kötelezettsége a közhasználatú
építményekre vonatkozóan.

– Elegendő-e mindez a helyzet lényeges javításához, a még bőven létező
problémák megoldásához?

– Nem, ez még csak a kezdet, de annak nem rossz! Az említett törvényekhez számtalan
végrehajtási rendeletet kell a kormányzatnak mielőbb megalkotnia, majd következetesen
végrehajtania. A meglévő törvények mellett újabbak megalkotása is fontos lenne, és
egy sor meglévő jogszabályt – oktatási törvény, szociális törvény, adótörvények,
KRESZ, közlekedési támogatásokra vonatkozó rendelet, építészettel kapcsolatos
rendeletek stb. – módosítani szükséges; ezek együttes száma a százat is
meghaladja. Az esélyegyenlőségi törvény a középületek akadálymentesítésére
2005-ig, a tömegközlekedés akadálymentesítésére 2010-ig tűzött ki határidőt. Ez
csak a kívülálló számára tűnik hosszúnak, a valóságban nagyon is rá kell
hajtani, mert a megoldások alapos előkészítést, összehangolt, hatékony szervezést
és munkát, valamint bizonyos elkülönített pénzalapot igényelnek. Lehet okosan gazdálkodni,
mert például az új 4. számú metróvonalat – a hatályos törvénynek megfelelően
– eleve úgy kell megépíteni, hogy minden állomásán legyen lift. Az akadálymentes
kialakítás többletköltsége nem éri el a teljes beruházási költség egy százalékát
sem. Ha a lifteket utólag kellene beépíteni – mint például a már meglévő metróállomások
esetében – akkor egyetlen állomáson a liftek beépítése nagyjából ugyanannyiba
kerül, mint a 4-es metrónál jelentkező összes többletköltség.

– Érezhető-e támogatottság a kormány részéről a mozgáskorlátozottak speciális
problémáinak megoldására, a helyzet javítására?

– Az új kormány működésének első negyedévében számtalan valóban fontos
vagy fontosabbnak tartott probléma megoldásával volt elfoglalva. A választási kampányban
több, ma a koalícióban résztvevő párt bírálta az előző időszak fogyatékosokkal
kapcsolatos politikáját és utalásokat tett a majdani kedvezőbb megoldások lehetőségére.
Ma még ezek megvalósulásából semmi sem látszik, de a fogyatékosok szakmai és érdekvédelmi
szervezetei mindent elkövetnek, hogy a problémákra felhívják a kormány tagjainak
figyelmét. Munkájuk megkönnyítésére javaslatokat is nyújtottunk be, amelyek
tartalmazzák a lehetséges megoldások alapjait is. Nagyon szeretnénk, ha az esélyegyenlőség
megvalósítása, a szükséges intézkedések meghozatala és következetes végrehajtása
nem kerülne be a pártok közötti politikai darálóba!

– Összefoglalható-e ennyivel a fogyatékosok szervezeteinek érdekvédelmi tevékenysége?

– Semmiképpen sem. Az érdekvédelem és érdekérvényesítés összetartozó
fogalom, de rendkívül széleskör? tevékenységet foglal magában. A mozgáskorlátozottak
részéről a több mint 120 ezer tagot tömörítő tagegyesületekből álló MEOSZ sem
elégedett meg azzal, hogy kapcsolatfelvételt kezdeményezett a kormányzattal, hanem a
tagegyesületek igyekeznek hasznos együttműködést kialakítani a saját működési
területükön illetékes megyei és települési önkormányzatokkal, hatóságokkal, egészségügyi
intézményekkel és természetesen másfajta fogyatékossággal élő emberek
szervezeteivel is. Ezenkívül a sorstársainkat érintő legfontosabb kérdésekről,
jogszabályokról és szervezeteink életéről rendszeres tájékoztató-előadásokat,
szakmai képzéseket tartunk, amelyeken előadóként minisztériumok szakértő munkatársai,
valamint speciális képzettséget és gyakorlatot szerzett sorstársaink szerepelnek.

Itt említem meg, hogy ez év tavaszán 11 helyen tartottunk regionális tájékoztató
szakmai előadássorozatot az akkor még újdonságnak számító akadálymentesítés témakörében
az adott régióba tartozó építészek és építészeti hatósági szakemberek számára.
Számunkra is meglepő volt a hallgatók tájékozatlansága az akkor már több hónapja
hatályban lévő jogszabályok tartalmával kapcsolatban. Ez a tapasztalat is igazolta az
ilyen előadások szükségességét.

– Értékelhetjük-e az elhangzottakat úgy, hogy reményteljesen várhatjuk a közeljövőben
a fogyatékosok helyzetének lényeges javulását, gondjaik megoldását, egyenlő esélyeik
megvalósulását ?

– A kérdésben felsoroltakból egyelőre csak a remények tűnnek reálisnak.
Amint azt az előzőekben vázoltam, a munka javarésze még hátra van. A megvalósítás
kezdetének kezdeténél tartunk, az illetékes minisztériumok és más hatóságok még
csak éppen elkezdték a problémák felmérését, a szakmai kérdések megismerését.
Mi arra törekszünk, hogy a megismerés azonnal kiterjedjen a lehetséges megoldások módjára
is. Ezt számunkra megkönnyíti a nemzetközi, főleg az európai uniós helyzet részletes
ismerete, aminek alapját az adja, hogy szakértőink – részben szakmai szervezeteink
megbízottjaként – sok éve tevékenyen részt vesznek több nemzetközi szakmai
bizottság munkájában.

Olvasson tovább: