Kereső toggle

„Nem vagyunk hősök, a munkánkat végezzük”

Egészségügyi dolgozók a frontvonalban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Tudjuk, hogy ezt nekünk kell végigcsinálni, más nem tudja helyettünk, ezért vagyunk egészségügyisek. Most csökkentett üzemmód van, hogy mindent előkészítsünk azért, hogy elkerüljük a bergamói állapotokat” – mondta el lapunknak egy kórházi orvos, amikor körbekérdeztünk egészségügyi dolgozókat arról, hogyan élik meg a mostani időszakot.

Lapunk számos olyan 80 év feletti orvosról tud, aki ha rajta múlna, a koronavírus-járvány alatt is folytatná a munkáját. Amúgy nem kevesen vannak, az egészségügyi ellátórendszer jelentős részben rájuk épül, de most sokukat kénytelen nélkülözni.A 65 év feletti dolgozókat ugyanis jórészt eltiltották a munkavégzéstől, és március közepétől gyakorlatilag leállt a nem sürgősségi betegellátás is Magyarországon, kivéve olyan területeket, mint a sebészet, onkológia, nőgyógyászat.

Felfüggesztették a krónikus betegek ellátását, elhalasztották a nem életmentő műtéteket, a szakrendelések szünetelnek, az alapellátásban a háziorvosokat átállították a telefonos kapcsolattartásra, e-recept írásra. Az intézkedések az egészségügyi dolgozók tehermentesítését és egészségük védelmét hivatottak szolgálni, másrészt a kapacitások átcsoportosítását teszik lehetővé a vészhelyzet idején.

Mindezek következtében az ellátórendszer legtöbb területén, így a fekvőbeteg-ellátásban is csökkent a munkaterhelés. A 400 ágyas ajkai kórházban például, amit kiürítettek és járványkórházzá nyilvánítottak, tudomásunk szerint most 30 beteget kezelnek, közülük hárman igazolt koronavírus-fertőzöttek, a többiek megfigyelés alatt állnak. Az elmúlt héten – a legtöbb járványkórházhoz hasonlóan – ide is megérkeztek a szükséges védőfelszerelések, az FFP3-as maszkok és a kezeslábasok. „Nagyon meleg van ezekben a szkafanderekben, elismerésem azoknak a nővéreknek, orvosoknak, akik egész nap ebben dolgoznak” – mondta egy kórházi dolgozó. Más megkérdezettekhez hasonlóan ő is kiemelte, hogy érezhetően megnőtt most a társadalmi szolidaritás az egészségügyisek iránt, megsokasodott a felajánlások, adományok száma.

Egy dunántúli kisváros kórházának a vezetője ugyanakkor amiatt aggódik, hogy az intézményében mindössze két lélegeztetőgép van, állandó szakemberek nélkül. A behívott rezidenseknek, illetve a kollegáknak egyik pillanatról a másikra kézikönyvekből kell elsajátítaniuk a lélegeztetőgépek működtetését – lehet, szerencsésebb lenne egy online továbbképzés. S ha vesz is majd a kórház az új, ismeretlen gyártóktól származó gépekből, azok működtetését még a hozzáértőknek is ki kellene ismerniük. Az intenzív aneszteziológiai ellátás komplex szaktudást igénylő terület, ráadásul egyébként is hiányszakma, az igazgató egyelőre elképzelni se tudja, mi lesz velük egy tömeges megbetegedés esetén.

Félmilliós juttatás

„Nem érezzük magunkat hősöknek, csak a munkánkat végezzük, de persze jólesik, hogy támogató a légkör. Az egészségügyiseknek beígért egyszeri félmillió forintos juttatás üdvözlendő dolog, de jó lenne, ha hosszú távon a bérek megnyugtató rendezésére is sor kerülne majd. Hiszen nehezen tartható, hogy egy negyvenes kórházi orvos ma bruttó 350 ezer forintot visz haza” – jegyezte meg egy közép-magyarországi kórház szakorvosa. Mint mondta, ő a járóbeteg-rendelésről került át most az aktív fekvőbeteg-ellátásra, s hamarosan átirányítják egy COVID-os fertőzötteket kezelő osztályra.

„A hangulat jó, elfogadjuk a készenléti helyzetet. Most a felkészülés zajlik minden szinten: a lehető legoptimálisabban kell megszervezni a fertőzött betegek megfelelő és elkülönített ellátását” – tette hozzá a szakorvos. A munkaterhelés szerinte sem mondható rendkívülinek, sok más kollegájához hasonlóan ezt azzal magyarázza, hogy a korlátozó intézkedések betartása miatt visszaszoríthatónak látszik a fertőzés terjedése.

A kormány által nyárra megígért egyszeri kiegészítés sokaknak bátorító gesztus, már csak azért is, mert – mint arra egy szakrendelőben dolgozó asszisztens is felhívta a figyelmünket – nem tudni, mi lesz az egészségügyisek azon tömegével, akik az átszervezések miatt otthon várják készenléti állapotban a behívójukat. A fizetésük eleve drasztikusan csökken a többletmunkák után járó pótlékok, díjak elmaradása miatt, de akár teljesen ki is eshet – az érintettek szerint legalább az alapbéreket biztosítani kellene ebben az időszakban.

Élharcosok

A frontvonalban az alapellátásban dolgozók – mentősök, háziorvosok, gyógyszerészek, továbbá a sürgősségi ellátók – vannak. Az Országos Mentőszolgálat főigazgatója nemrég úgy nyilatkozott, hogy márciusban csökkent a munkaterhelésük, már csak amiatt is, mivel a kijárási korlátozások következtében 30 százalékkal kevesebb a balesetek száma, mi több, az elmúlt hetekben csökkent az infarktusok és az agyvérzések száma is. A terhelésük most fokozatosan növekvő, ezért átcsoportosítások zajlanak.

Bár az általunk megkérdezett mentősöktől sokat nem sikerült megtudnunk, az elhivatottságukról ismételten meggyőződhettünk. Egyikük, egy ötvenes, krónikus betegségénél fogva eleve veszélyeztetett mentőstiszt például, aki most épül fel derékfájásból, már nagyon szeretne a munkájába visszatérni, mert rosszul érzi magát attól, hogy nincs ott a többiekkel a tűzvonalban.

„Mint mindenhol, itt is lehet rosszat is, jót is mondani, de nem szívesen tenném, talán nem is lenne etikus a szolgálattal szemben, különösen nem egy ilyen rendkívüli helyzetben” – vélekedett vidéki kollegája, akinek szavaiból rendkívüli szolidaritás érződött mind a bajtársai, mind a betegek iránt. „Nem vagyunk hősök. A mentőszolgálat csak a dolgát teszi, elvégre épp az a feladata, hogy segítsen, ha baj van” – reagált az elismerésekre. A katonaság bevetésében sem látott kivetnivalót, mint mondta, katasztrófahelyzetben különösen indokolt a világos központi irányítás és az általános erősítés.

Másokkal együtt ő is úgy vélekedett, hogy az egészségügyisek megbecsülésének legfőbb módja most az, ha mindenki otthon marad. Ez nem puszta szlogen a részükről, hiszen a hivatalos közlések szerint már az összes igazolt COVID-19-fertőzöttnek a 8-13 százaléka egészségügyi dolgozó, és nem is feltétlenül olyan, aki kifejezetten koronavírusos betegeket kezel. Mint ismert, hazánkban közel 90 egészségügyis érintett már, egy középkorú háziorvos például lélegeztetőgépre is került.

Első vonalban

Különböző háziorvosokkal beszélgetve kiderült, hogy a helyzetüket egyáltalán nem könnyíti meg, hogy a nyugdíjaskorú kollegák kímélése miatt a létszámuk most még inkább megfogyatkozott, miközben amúgy is hiányszakma az övék. Az orvosi kamara közlése szerint a háziorvosi ellátásban dolgozók fele, az érintettek szerint ennél is nagyobb része nyugdíjaskorú, azaz kifejezetten veszélyeztetett, de számos helyen – főleg kistelepüléseken – nem tudja a praxisát felfüggeszteni, mert nincs, aki helyettesítse.

„Nálunk hat orvosból négy esett ki, ketten közülük, akiknél a technikai feltételek adottak, otthonról viszik tovább a rendelést, a többi beteget meg ketten látjuk el távmunkában, s akit szükséges, személyesen megvizsgálunk. Először kaotikus volt minden, de a harmadik hétre kezelhetőbbé vált a helyzet” – mondta egy fővárosi háziorvos.

„Én is igyekszem, amit lehet elektronikus úton intézni a betegekkel, de ez a végtelenségig nem folytatható – most mindenkit lebeszélünk arról, hogy idejöjjön, akinek nem sürgős, életmentő beavatkozásra van szüksége. De előbb-utóbb ez visszaüthet: ha a halogatott esetek nem válnak időközben sürgőssé, akkor egyszerre fognak rázúdulni majd az egészségügyre, és végtelen várólisták lesznek” – figyelmeztetett egy közép-magyarországi, háromezer lakosú település egyetlen háziorvosa, aki két körzetet lát el egymaga.

Az általunk megkérdezett öt háziorvos mindegyike kiemelte az „áltáppénzesek” problémáját. Folyamatosan özönlenek ugyanis hozzájuk azok, akik táppénzre szeretnének menni – van, akit a munkáltató küld hozzájuk, és van, aki a kisgyerekét nem tudja hova tenni. Ám ha az orvos-beteg viszonyt igencsak próbára tevő helyzetben az orvos úgy is dönt, hogy táppénzcsalással segít a kliensén, az is legfeljebb két hét haladékot jelenthet.

„Sajnos ránk van tolva egy komoly szociális probléma, aminek a megoldása a kormány hatáskörébe tartozik, különösen akkor, amikor egymilliós munkanélküliséget vizionálnak az elkövetkező hónapokban” – fogalmazott az egyik háziorvos.

Kollegája arról számolt be, hogy a fertőzöttek számának emelkedésével a háziorvosoknak nehezebb hozzáférni az általuk elrendelt vírustesztek eredményéhez. „Hiába küldöm ki a mentőt a beteghez mintát venni, ha az eredménynek utána nyoma sincs az éterben, s hosszas telefonálgatás után is csak annyit sikerül kiderítenem, hogy én vagyok a 320. hívó aznap, aki ez iránt érdeklődik” – mondta a fővárosi háziorvos, aki mindazonáltal bizakodó a rendszer átmeneti kaotikusságát illetően.

Mint ismert, nemrég minisztériumi rendelet jelent meg arról is, hogy járási betegellátó központokba vonnák össze a háziorvosi ellátást, s ezen belül teljesen elkülönítenék egymástól a légúti és nem légúti panaszokkal jövő betegek ellátását. Az egyébként racionális intézkedést egyelőre elnapolták, a háziorvosok szerint azért, mert a jelenlegi, eleve csökkent kapacitás mellett ez a lépés a nagyvárosokban sem könnyen kivitelezhető, nemhogy vidéken.

Védőfelszerelés-mizéria

Különösen az váltott ki megütközést, hogy kiderült: még a légúti részlegekben dolgozóknak sem lenne biztosítva megfelelő védőfelszerelés. Erről maguknak kellene gondoskodniuk, amit az orvosok meg is tennének, de egységesen állítják, hogy védőfelszereléshez már nem lehet hozzájutni – nincs szájmaszk, gumikesztyű, kézfertőtlenítő, védőruha, de papírtörlő sem. A háziorvosok többségének van némi raktárkészlete, de az nagyjából egy hónapra elegendő.

„Sokat hallani a Kínából érkező szállítmányokról, de kérdés, hogy ezek hol vannak? A központi elosztóhelyeken hamar kifogytak a készletek, számos háziorvosnak még a sebészeti maszkból sem jutott. Első körben a járványkórházakat szerelték fel most védőeszközökkel, ez érthető. De ne felejtsük el, hogy az alapellátás az első vonalban van, a vírushordozó betegek velünk találkoznak először, aminek következtében mi vagy kiesünk a munkából, vagy szuperterjesztőkké válunk” – figyelmeztetett az egyik háziorvos.

Nem marad más hátra számukra, mint nyomozni a lelőhelyeket, mivel elsődleges beszerzési forrásaik, a gyógyszertárak már rég kiürültek.

„A tisztifőorvos nekünk is kiadta, hogyan kell védekeznünk – fertőtlenítők, plexi védőfal, kesztyűk, maszkok stb. – csak épp nem lehet semmit beszerezni. Halljuk, hogy 4 millió maszk jött Kínából, ám a központi ellátóhelyekre alig jutott belőlük. Ellenben megkerestek minket magáncégek, hogy a 40 forintos maszkot 600 plusz áfáért felkínálják nekünk” – mesélte egy budapesti patikus, akinek szavait több kollega is megerősítette. Szerintük a több tonnányi eszköz nagy részéhez legjobb esetben is csak közbeiktatott cégeken keresztül lehet hozzájutni, jellemzően 5-10-20-szoros felárakkal. Közben az is kiderült, hogy az új eszközök – akárcsak a MOL által gyártott fertőtlenítő – nem felelnek meg a gyógyszerészeti szabványoknak, így patikákban nem is árulhatók.

„A frontvonalban leginkább a gyógyszerészek vannak, hiszen most végképp náluk fordul meg minden beteg, és többnyire személyes tanácsadást is kér. Sajnos, ha ellátási kötelezettségről, törvényi szabályozásról van szó, akkor a patikusok és a háziorvosok az egészségügyi ellátórendszer részei, ha viszont finanszírozási, ellátási kérdésekről, akkor már rendszeridegen vállalkozók, oldják meg a helyzetet, ahogy tudják” – festette le viszonyaikat az egyik gyógyszertáros.

Olvasson tovább: