Kereső toggle

Vágyálom vagy valóság?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tarlós István és Karácsony Gergely küzdelmét több közvélemény-kutató is szorosra méri, míg mások pont az ellenkezőjét állítják. Egyszerre a két állítás nem lehet igaz: felmerül, kinek lehet hinni, egyáltalán mérhető-e a közvélemény?

Kicsivel több, mint egy hét van hátra az önkormányzati választásokig, ahol polgármesterek mellett a helyi képviselőtestületek tagjaira voksolhatunk. A szavazatokért a verseny itt is egészen az urnák lezárásáig tart. A politikusok küzdelmével párhuzamosan a közvélemény-kutatók is megmérettetnek: kinek volt a legmegbízhatóbb az előrejelzése?

Hitelességi kérdés

A közvélemény-kutatás mint szakma eredetileg azért született, hogy a kiszámíthatatlannak tűnő közhangulatot számszerűsítse, azaz a valóságot bemutassa.

A közvélemény-kutatás olyan, mintha egy adott időpontban pillanatképet készítenénk a társadalomról. Ezek a fotók képminőségben eltérhetnek egymástól, mégis ugyanazt az állapotot hivatottak ábrázolni. Éppen ezért a közvélemény-kutató cégeknél kulcskérdés a hitelesség. Sok tekintetben nehéz az adatok közvetlen ellenőrizhetősége, nem így a választásoknál, hiszen egy-egy módszer, adatsor megbízhatósága a szavazást követően egyből kiderül.

A kutatócégek hitelességi küzdelmét jól mutatja az 1936-os amerikai elnökválasztás, ahol a Literary Digest és Gallup mérései versenyeztek egymással, homlokegyenest más eredményt prognosztizálva. Az elnöki pozícióért ekkor Franklin Delano Roosevelt és a republikánus párt elnökjelöltje, Alfred Landon, Kansas állam kormányzója szállt ringbe. Az ország küszködött a talpraállásért a nagy gazdasági válság után. Landon kampányának középpontjában a kormány gazdaságpolitikája állt, Roosevelt regnáló elnökként pedig védekező pozíciót vett fel.

A Literary Digest folyóirat elsöprő győzelmet jósolt Landonnak (1916 óta mindig pontosan megnevezte a győztest), Rooseveltnek pedig a szavazatok mindössze 43 százalékát. Előrejelzésüket a közvélemény-kutatásoknál valaha is látott legnagyobb számú válaszra alapozták (mintegy 2,4 millió ember töltötte ki a kérdőívüket). Ekkortájt alapította meg George Gallup is a saját, kérdőíves felmérésekkel foglalkozó cégét. Saját módszerével, egy körülbelül 50 ezer fős mintával Roosevelt győzelmét jósolta. A történelemből már tudjuk, hogy az 1936-os választást Roosevelt nyerte meg, mégpedig nem egy hajszállal: 62 százalékkal.

A Digest hatalmasat tévedett – a problémát a kutatás módszertanában találták meg: nem a méret számít, hanem a reprezentativitás. Innentől kezdve Gallup lett az egyik legmegbízhatóbb forrás, míg a Literary Digest nem sokkal később csődbe ment. Ebből az látszik, hogy a hitelesség és megbízhatóság komoly elvárás a közvélemény-kutató intézetek felé, és ha ezt elvesztik, akkor vele együtt a közbizalmat is.

A magyar „valóság”

Ezzel szemben hazánkban egészen érdekes trendek vannak kialakulóban a politikai közvélemény-kutatások megbízhatósága körül, amire egyre több elemző hívja fel az emberek figyelmét.

Török Gábor politológus az ATV műsorában arra figyelmeztetett, hogy nagyon óvatosan bánjanak a közvélemény-kutatásokkal. „Ma már nyilvánvaló az, hogy egy választási kampány tervezésekor a közvélemény-kutatások is részét képezik a stratégiának. Ha jobboldali, illetve fideszes vagy ellenzéki közvélemény-kutatót olvasunk, akkor legalább az interpretációban, de lehet, hogy olykor még a számokban is benne vannak a vágyak, politikai célok” – mondta az elemző. Török szerint olyan válságban van a szakma, hogy egyikre sem érdemes hallgatni.

Ceglédi Zoltán politikai elemző a Heteknek úgy fogalmazott, az ellenzéki oldalon eszköz jellegűvé váltak a közvélemény-kutatások, hiszen azokat elsősorban politikai stratégiák kikényszerítésére használják, nevezetesen az összefogás tető alá hozására. Ezt mutatják a tavaszi mérések, ahol küszöbön mérték a Momentumot, így akarva rávenni őket egy közös EP-listára, vagy a szavazatelvesztés miatti félelmet meglovagolva egy biztos bejutó ellenzéki pártra való átszavazásra. Ceglédi szerint a közvélemény beárazta, hogy sok helyről mérnek, naponta jönnek ki a különböző intézetek eredményei, a kampány részeként tekintenek ezekre. „Az ellenzéknek nincs igénye a valóság megismerésére. Régebben még az volt az üzenet, hogy 1 millió új szavazat kell, most már az, hogy adjuk össze, ami van, abszolút értékben viszont ez is kevés” – mondta lapunknak az elemző.

A Fidesz-közeli közvélemény-kutató cégek megbízhatóságáról azt gondolja, hogy gyakrabban, mélyebben és alaposabban tudják mérni a társadalom politikai beállítottságát. Az elemző szerint itt két szintet kell megkülönböztetni: a Fidesznek vannak belső mérései, amelyek sokkal részletesebbek, mint amit elénk tárnak, és a valóság feltérképezését szolgálják. Emellett vannak azok, melyekről a nyilvánosság is tudomást szerez, ezzel pedig elsősorban üzenni akarnak. Ezek megbízhatósága kérdéses, de például az EP-választáson a Nézőpont jobban mérte az ellenzéket is, mint a többi kutatóintézet.

Annak kapcsán, hogy ha az önkormányzati választási előjelzések után csattannak egyes kutatócégek, jobb lesz-e a helyzet, az elemző szkeptikus. „Romlani fog a helyzet, nem tisztulni, a magyarázatok már megvannak: hirtelen változott a közhangulat, bejött valami váratlan tényező a választás és az utolsó mérés között, stb. A választási eredményekhez a kutatócégek hozzá fogják igazítani az eredményeiket, mint ahogy tették az elmúlt időben is. 2-2,5 évig nem lesz választás, a közvélemény-kutatók pedig azt mondhatnak, amit akarnak, és az ő adataik jelentik majd a vitaalapot az ellenzékben. Most jön el a kóklerek, bénák és szélhámosok aranykora” – mondja Ceglédi.

Ki mit mér

Az elmúlt 2 év választásokban gazdag időszak volt: 2018 tavaszán országgyűlési, 2019 tavaszán pedig európai parlamenti választásokra került sor. 2018 és az idei év se volt dicsőséges a legtöbb kutatócég számára: a Fideszt alulmérték, majd tavasszal az ellenzéken belül a DK-t és Momentumot alul-, az MSZP-t pedig túlmérték. Mivel a hitelesség nagyon fontos ebben a szakmában, azt gondolhatjuk, az önkormányzati választáson biztosan nagyon alaposan fognak eljárni. Ennek megvizsgálására nézzük meg, mit is mutatnak az egyes kutatócégek.

Az MSZP-közeli Publicus Intézet kedden közölte friss méréseit a főpolgármester-jelöltek támogatottságát illetően. A biztos szavazók körében adataik szerint Tarlós István 49 százalékon áll, míg Karácsony Gergely 47 százalékon. Puzsér Róbert támogatottságát 4 százalékra, Berki Krisztiánét 0-ra hozták ki.

Ettől nagyon eltérő képet festett fel hétfőn a kormányközelinek mondott Nézőpont Intézet, amely szintén a biztos szavazók körében nézte az arányokat. A Magyar Nemzet részére készített, 1000 fős, reprezentatív kutatás szerint a budapestiek 56 százaléka szavazna Tarlós Istvánra. Karácsony Gergely népszerűsége a korábbiakhoz képest csökkent, már csak 38 százalékot érne el egy most vasárnap tartandó választáson.

A Medián szerdai adatai szerint Tarlós István és Karácsony Gergely között hibahatáron belülire olvadt a különbség: a választani tudó biztos szavazók körében Tarlós 48, Karácsony 47, Puzsér pedig 5 százalékon áll.

A Republikon friss adatai szerint az összes választó 35 százaléka Tarlós Istvánra, 34 százaléka Karácsony Gergelyre, 5 százaléka Puzsér Róbertre és 1 százaléka Berki Krisztiánra szavazna, a kitöltők egynegyede pedig nem tudott vagy nem kívánt válaszolni.

Az adatok alapján jól látszik a két narratíva: az ellenzék szerint kiélezett verseny zajlik a főpolgármesteri pozícióért, míg a Fidesz jelentős Tarlós-győzelemmel számol. A két állítás közül viszont csak az egyik lehet igaz – hogy melyik, az majd október 13-án kiderül.

Olvasson tovább: