Kereső toggle

Öröm nincs, csak kimerülés

Diákok a magyar oktatásról

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

10 gyerekből 9-nek nem öröm a tanulás – többek között ez derül ki abból a felmérésből, amelyben diákok ezreit kérdezték meg arról, milyen ma gyereknek lenni Magyarországon. A gyerekek minőségibb oktatást, használható tudást, és több beleszólást szeretnének az őket érintő döntésekbe.

„A magyar oktatási rendszer borzalmas. 50 százaléka a tananyagnak teljesen felesleges, nem hagynak minket elmélyedni abban, amivel tényleg foglalkozni szeretnénk.”

„Brutálisan magas óraszámok a gimnáziumban, amik mellett nem lehet csak kimerülésig tenni bármit is. (…) Biztos van megoldás arra, hogy reggel, amikor megyek iskolába, és este, amikor haza, ne halálfáradt embereket lássak.”

„Jobb lenne, ha az iskolák nagyobb hangsúlyt fektetnének a diákok mentális állapotára. (…) Nagyon sok gyerek szorongó, sokuk alacsony önértékeléssel és önbizalommal bír. Az iskolapszichológus gyakrabban beszélgethetne a gyerekekkel, hisz’ mint érintett, tudom, hogy nehéz egy idegenhez odamenni és segítséget kérni.”

A fenti idézetek abból a kutatási jelentésből valók, melyet a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány készített el diákönkéntesek segítségével. Az év elején lezajlott kutatás során 5300 felsőtagozatos és középiskolás gyermeket kérdeztek meg arról, hogy milyen problémáik vannak, milyen a jövőképük. Ezáltal idén először fordult elő, hogy az ENSZ-nek ötévente készülő kormányzati és civil gyermekjogi jelentések mellett a gyerekek véleményét feldolgozó jelentés is eljutott a világszervezethez.

Ebből mindenekelőtt az derül ki, hogy a magyar gyerekek legnagyobb problémája az oktatás rossz minősége. Ez Németh Barbara programvezető elmondása szerint egyedülálló nemzetközi viszonylatban. Az uniós szintű kutatások (The

Europe Kids Want 2018) összesített eredményei alapján az európai gyerekek a békét, a környezetvédelmet és az egyenlő bánásmódot tartják a legfontosabb kérdéseknek.

A magyar gyerekek szerint viszont Magyarország azzal javíthat a legtöbbet a gyerekek jelenlegi és jövőbeni helyzetén, ha jó minőségű oktatást és álláslehetőségeket biztosít – 5-ből 4 gyerek emelte ki ezeket. A második leggyakrabban említett téma volt, hogy több lehetőséget kapjanak az ország jövőjével kapcsolatos döntések befolyásolására (40 százalék).

A magyar gyerekeknél a harmadik helyen szerepel a klímavédelem, valamint az egyenlő bánásmód (38 százalék és 37 százalék). Ezt követi a béke, azaz a háború- és terrormentesség témája, amit a válaszadók negyede emelt ki.

Az iskola minőségét a gyerekek szerint leginkább az határozza meg, hogy mennyire hasznos az, amit megtanulnak. Fontos továbbá, hogy mennyi örömöt ad nekik a tanulás, milyen az iskolai környezet, és milyenek a tanárok. Kiderült: a tanulók kétharmada gondolja úgy, hogy sok felesleges dolgot kell megtanulnia, és mindössze egytizedüknek okoz örömöt a tanulás. Ehhez képest az iskolai légkör megítélése viszonylag pozitív, hiszen a gyerekek 46 százaléka szerint az iskola „vidám hely, ahol sok barátot szerezhet”, ugyanakkor egyötödük arról számolt be, hogy nagyon gyakori náluk a zaklatás, bántalmazás, kiközösítés. Többen mondták, hogy szeretik a tanáraikat, és azok tisztelettel is bánnak velük (35 százalék), mint akik azt érezték, hogy nem tisztelik őket (27 százalék).

A jelentés fontos megállapítása, hogy az iskolai környezet rendkívül meghatározza a tanulási motivációt és önbizalmat: azok, akik szeretik a tanáraikat és úgy érzik, hogy számít a véleményük, illetve jó helynek tartják az iskolájukat, az átlagosnál pozitívabban ítélték meg a tananyag hasznosságát, és nagyobb örömüket lelték a tanulásban is. Akik viszont kirekesztő, szeretetlen légkörű iskolába járnak, sokkal negatívabban viszonyulnak a tanuláshoz is.

Ezt erősíti meg az is, hogy a gyerekek – bevallásuk szerint – akkor éreznék magukat jobban az iskolában, ha „senkivel nem bánnának rosszabbul, csak mert különbözik

a többiektől”, és ha több olyan felnőtt dolgozna ott, akihez bizalommal fordulhatnának, aki elfogadja őket. Szembetűnő, hogy az érzelmi biztonság sokkal hangsúlyosabb számukra, mint a fizikai vagy anyagi körülmények.

Elgondolkodtató az is, hogy minden harmadik gyerek életéből hiányoznak az iskolán kívüli, szabadidős programok – ez egyrészt az időhiányt, másrészt az esélyegyenlőség hiányát tükrözi –, ami azért is aggasztó, mivel az iskolák által szervezett programok, foglalkozások is egyre ritkábbak.

A gyerekeket kiemelten foglalkoztatja a jövő, s leginkább attól félnek, hogy nem találnak majd munkát, ami – különösen a mostani munkaerőhiány idején – a kutatókat is meglepte. Németh Barbara szerint ez azzal függhet össze, hogy a gyerekek úgy érzik, nem nyújt nekik perspektívát a jelenlegi oktatási rendszer, mivel nem képes őket felkészíteni a munkaerőpiaci kihívásokra. Ezért indokolt lehet a félelmük, hogy nem fognak tudni megfelelő egzisztenciát teremteni. A gyerekek tisztességes, felelősségteljes életre vágynak, tanulni, dolgozni szeretnének – fogalmazott lapunknak a programvezető.

A megkérdezettek csupán egytizede nem fél a jövőtől. A többség igyekszik naprakészen tájékozódni a világ eseményeiről, de a megértés sokuknak nehézséget okoz.

Németh szerint nem apolitikus generációról van szó, de sajnos érzékelhető a félelmük attól, hogy a közügyekben való részvételük politikai állásfoglalásnak minősül. A diáktüntetésekről kétharmaduk nyilatkozott: felük támogatta azokat, negyedük óvatosabb volt: vagy hatástalannak vélte őket, vagy tartott a következményeiktől.

A gyerekek fele mondta azt, hogy nem számít a véleménye az iskolában, miközben a 90 százalékuknál van DÖK (Diák Önkormányzat), ami jól mutatja ezek erőtlenségét. A családok megítélése sokkal kedvezőbb volt: a diákok több mint 80 százaléka számolt be arról, hogy a családjában odafigyelnek a véleményére, és 98 százalékuk biztonságban érzi magát otthon. Az együtt töltött idő mennyiségével a felük volt elégedetlen, ami részben a szülők, részben a gyerekek túlterheltségével hozható összefüggésbe.

A gyerekek az online térben érzik magukat a legkevésbé biztonságban, ami összefügghet azzal is, hogy közel a felükkel sem a suliban, sem otthon nem beszélnek erről, és gyakran maguk a felnőttek sem kezelik tudatosan ezt a területet. „A veszélyeztetettség szorosan összefügg a szülő-gyerek kapcsolat minőségével: emiatt van, hogy az online bántalmazás nem sokban tér el az offline-tól – az áldozati és elkövetői kör nagyjából ugyanaz mindkét szférában” – emlékeztetett Németh Barbara.

Olvasson tovább: