Kereső toggle

Kezelésre várva

Egyre nő a magánszektor az egészségügyben

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amikor egymással párhuzamosan két minisztérium és a jegybank szakértői is reformértékű javaslatokkal állnak elő az egészségügy rendbetétele érdekében, kevés kétségünk maradhat afelől, hogy komoly problémák vannak.

 

Az Országos Onkológiai Intézetben számos daganatos beteg hajnal óta vár a folyosón a váróterem hét órai nyitására. A kemoterápiás kezelésre érkező betegek egymás között sorszámot osztanak, hogy amikor majd bejutnak, a saját sorszám alapján kérjenek valódi sorszámot.

A Hetek munkatársa többnyire negatív híreket erősítő információkat kapott betegektől, nyugdíjas onkológustól, gyakorló orvostól. Természetesen vannak olyan egészségügyi intézmények is, ahol nem vagy alig kell várakozni, ugyanakkor vannak olyanok is, ahol hajnalban még az épületet sem nyitják ki, így a betegek hóban-fagyban álldogálnak az utcán. (Augusztustól egyébként a Kék golyó utcai onkológiai intézetbe is csak reggel hat órától lehet belépni, aki hamarabb jön, az utcán várhat.) Az egyéni tapasztalatokat hallgatva mindenre és mindennek az ellentétére is akad példa, ezért a daganatos betegek valós helyzetének megértéséhez – megint csak – a nagy számokat érdemes alapul venni.    

Halálozási arány

Egy adott ország adott egészségügyi ágazata színvonalának egyik legpontosabb fokmérője a halálozási arány. 2015-ben Magyarországon, Horvátországban, Szlovákiában, Szlovéniában és Lengyelországban halt meg a legtöbb ember valamilyen daganatos betegségben, százezer lakosonként 300-an vagy annál többen. Az uniós tagállamok között a tüdőrák miatti halálozási listát Magyarország vezette százezer lakosra vetített 89 halálozással, és a vastagbéldaganat okozta halál is nálunk volt a legtöbb, százezer lakosonként 54. A legfrissebb, 2018-as kutatás sem szívderítőbb. Egyrészt megerősíti, hogy a vezető halálokok között a szív- és érrendszeri betegségek – százból több mint 50 – és a daganatos betegségek – százból több mint 25 – vezetnek, másrészt arra is rávilágít, hogy az elmúlt 25 évben Magyarországon csak 15 százalékkal sikerült csökkenteni a daganatos betegségek miatti halálozást.

A felelősséget vizsgálva a vezető okok között az egyén életmódja, a táplálkozás, a sport vagy annak hiánya és a káros szenvedélyek is ott vannak, ugyanakkor megkerülhetetlen az egészségügy színvonala is. Orvos- és nővérhiánnyal kapcsolatos hírek szinte naponta jelennek meg, a betegségek korai felismerését segítő szűrőprogramokról viszonylag ritkábban hallani. Az országos vastagbélrák-szűrőprogram elindítását például évek óta ígéri az egészségügyi kormányzat. 2017 májusában az MTI arról számolt be, hogy az év végétől elindítják a programot, melynek „nem titkolt célja, hogy legalább 10 százalékkal csökkenjen évente a vastagbélrák áldozatainak száma”. 2017-ben e tekintetben nem történt semmi. Egy évvel később, 2018 augusztusában ismét bejelentették a program indulását: „Vastagbélszűrési program indul ősztől, az egészségügyi kormányzat várakozásai szerint a következő két évben mintegy 2,4 millió 50 és 70 év közötti férfi és nő vesz majd részt az uniós és hazai forrású programban” – jelentette be Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere és Kovács Attila országos tisztifőorvos. Ezt követően megint nem történt semmi, sőt egy tavaly decemberi kormányhatározat 2020. június 30-ra módosította a „Helybe visszük a szűrővizsgálatokat” program, a „Szervezett, célzott népegészségügyi vastag- és végbélszűrés országos kiterjesztéséhez kapcsolódó kiegészítő program”, valamint „A keringési betegségek megelőzését célzó komplex program” megvalósításának határidejét.

Mivel a kormányzat szerint napjainkban sokkal több pénz jut az egészségügyre, mint 2010 előtt, ezzel szemben az ellenzék azt állítja, hogy reálértéken kevesebb pénzt kap az ágazat, érdemes független forrás után nézni. Az Eurostat 2018 novemberében tette közzé az egészségügyi kiadásokra vonatkozó legfrissebb összehasonlító elemzését. A 2016-os adatok szerint az egy főre jutó egészségügyi kiadások összege alapján Magyarország a hatodik legkevesebb pénzt költi az Európai Unióban.

A költések természetesen szoros összefüggésben állnak az adott ország gazdasági erejével, ezért van egy másik megközelítés, a GDP-arányos kiadások összevetése. Ebben hazánk jobban áll: tíz olyan EU-tagállam van, melyet megelőzünk. 

Növekvő magánszektor

 

De visszatérve a kormány–ellenzék vitára: a 2017-ben publikált, Az egészségügyi kiadások alakulása Magyarországon 2010–2015 című KSH-jelentés azt írja, hogy „az egészségügyi kiadások GDP-hez számított aránya 2003 óta lényegében folyamatosan csökkent. A 2003-as 8,1 százalékról 2006-ra 7,8 százalékra apadt, majd 2008-ra 7,1 százalékra esett vissza. 2010-11 táján ez az arány újra 7,6 százalékra gyarapodott, 2014-ben és 2015-ben azonban újra a 2008-as 7,1 százalékra süllyedt”. Márpedig a GDP-arányos költés egyértelműen az adott kormány értékválasztása: arra ad pénzt, amit fontosnak tart.

Az előbb említett arányok a teljes költést mutatják, ami magába foglalja az állami és a magánkiadásokat is. A közkiadások aránya a 2003-as 70,5 százalékról 2007-re 68,9 százalékra süllyedt, majd 2010–2015 között 67 százalékról 66,5 százalékra apadt. Ami azt jelenti, hogy a háztartások egészségügyi kiadásai 2010 és 2015 között 561 milliárd forintról 695 milliárd forintra emelkedtek. Ennek az összegnek nagyjából a fele megy gyógyszerre, a másik fele magánegészségügyi szolgáltatásokra. Ami azért figyelemre méltó, mert ellenzékben a Fidesz még azzal kampányolt, hogy az egészségügy nem lehet üzlet, a számok viszont azt mutatják, hogy a csökkenő állami finanszírozás miatt egyre több ember kényszerül a magánegészségügy igénybevételére. 

Azt, hogy az egészségügy sürgős reformra szorul, nemcsak a kormány kritikusai állítják: a közelmúltban három tanulmány is született e tárgyban: a Magyar Nemzeti Bank szakértői, a Pénzügyminisztérium és Kásler miniszter maga is reformjavaslatokkal állt elő. Utóbbiról a Népszava írt február végén egy érdemben azóta sem cáfolt cikket. Ebben az olvasható, hogy Kásler Miklós tíz elemből álló tervet készített, aminek a megvalósítása becslések szerint erre a négyéves ciklusra 1000-1500 milliárd forint pluszpénzt igényelne. A lap szerint a Pénzügyminisztérium a tárcaközi egyeztetésen visszadobta a javaslatot, mondván, túl drága. Ez az a tanulmány, amely mellett a szerző többek között azzal érvelt, hogy becslések szerint 2017-ben „a legjobb időben történő beavatkozással” 24 ezer haláleset megelőzhető lett volna.

 

Olvasson tovább: