Kereső toggle

Rugalmatlan iskolakezdés?

Tankötelezettség vs. iskolaérettség

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Megváltoztatná a kormány az iskolakötelezettségi korhatárt, de erről sem a szakmát, sem a szülőket nem kérdezték meg előzetesen.

 

Pár hete egy közoktatási módosító csomagot nyújtott be a kormány, ami a 2015-ben átalakított rendszeren csavarna még egyet. Többek között (magántanulói státusz eltörlése, igazgatóválasztás átalakítása) a rugalmas iskolakezdés lehetőségét főszabályként megszüntetnék, és csak kivételes esetben, állami szerv döntése alapján lehetne ettől eltérni.

A javaslat szerint  2020. január 1-jétől a tankötelezettségi korhatárt központilag egységesen hatéves korra szállítanák le (annak kell kötelezően szeptembertől iskolába mennie, aki az adott év augusztus 31-éig betölti a hatodik életévét). A mostani rugalmas iskolakezdés ettől annyiban tér el, hogy hat és hét éves kor között az óvodapedagógusok a szülőkkel egyeztetve döntik el a beiskolázás időpontját, igazodva a gyermek érdekeihez és egyéni fejlődéséhez. Állami szervhez (pedagógiai szakszolgálat) abban az esetben fordultak, ha a szülő és az óvoda nem értett egyet a gyermek iskolaérettsége tekintetében.A módosításokat a héten fogadta volna el a parlament, de vitatottsága miatt a kormány halasztást kért.

Minisztériumi álláspont

A Hetek az ügyben megkereste az Emberi Erőforrások Minisztériumát (Emmi). Az Emmi a javaslatot azzal indokolta, hogy a 2015-ben bevezetett,hároméves kortól kötelező óvodába járás nyomon követése, és az óvoda-iskola átmenet feltételrendszerének egyértelműbbé tétele miatt szükséges egy ilyen módosítás. „Az intézkedés azóta bizonyított. Jelentősen növeli a gyermekek esélyét és segíti fejlődésüket – különösen a hátrányos helyzetű családok esetében – a kötelező óvodáztatás, hiszen az óvoda fokozatosan, de különösen az utolsó évében az iskolában folyó nevelő-oktató munkában való részvételre készít fel. Az óvoda-iskola átmenet és az iskolakezdés területén az elmúlt években eltérő intézményi gyakorlatok alakultak ki. A törvénymódosítási javaslat értelmében indokolt esetben az állami szerv továbbra is engedélyezheti az óvodai nevelésben való részvétel egy évvel történő meghosszabbítását, így országosan egységes, jó szakmai gyakorlat alakítható ki” – nyilatkozta a minisztérium lapunknak.

A törvénymódosítás indoklásában emellett a kormány szerint a gyermek érdekét az szolgálja, hogy a megfelelő óvodai felkészítést követően minél előbb megkezdhesse iskolai tanulmányait, és nagyobb eséllyel sajátítsa el az egyes pedagógiai szakaszok végére elvárt ismereteket, képességeket, kompetenciákat. Az új szabályozás szülői kérésre, indokolt esetekben biztosítja az iskola megkezdésének legfeljebb egy évvel történő elhalasztását, és az erről való döntés jogát állami szervhez telepíti.

Iskolaérettség

 

„Az iskolaérettség nem jön automatikusan, bizonyos kijelölt életkor elérésével, minden gyereknek egyéni fejlődési üteme van” – magyarázta lapunknak egy gyermekpszichológus, aki a kicsik érettségi szintjét is rendszeresen vizsgálja. A szakember szerint az alkalmasság nem azonos az intelligenciával, számos szociális készséggel vagy fizikai tulajdonsággal (például hallás, beszédhelyesség) is kell rendelkeznie a gyereknek ahhoz, hogy beiskolázható legyen.

Jelenleg két központi mérés van az óvodákban. Először a rendszerbe belépő hároméveseket vizsgálják, majd ötéves korban, iskola előtt ismét felmérik a képességeiket. Aki bármilyen fejlesztésre szorul (például logopédia, beszédtechnika, részképességzavar), azt kiszűrik, és szülői hozzájárulás esetén megfelelő fejlesztésben részesítik. Ezzel lehet segíteni, de nagyon sok képesség egészséges gyerekeknél magától kifejlődik, nem kell tanítani, csak megvárni, mondja a pszichológus.

Mit gondol a szakma?

 

Verba Attiláné, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) Óvodapedagógiai Tagozatának elnöke szerint egy jól működő rendszert akar „megreformálni” a kormány. Az óvodapedagógus azt vallja, hogy a plusz évvel a gyerek nem évvesztessé, hanem évnyertessé válik. „Az óvoda nem pusztán az iskolára, hanem az életre készít fel, hiszen a gyerek problémamegoldó, szociális, testi, kommunikációs képességeit és egészségügyi szokásait is fejleszti többek között. Sokkal könnyebb a jól megszokott környezetben fejlődni”– reagálta a szakember az Emmi nyilatkozatára. Itt is „a gyermek érdeke mindenek felett” elvnek kell érvényesülni.

Jelenleg az iskolaérettséget az óvodapedagógusok állapítják meg, melynek előnye, hogy kiscsoportos koruk óta jól ismerik a gyerekeket, látják honnan hová jutottak az évek során, és azt is, milyen területeken van szükség fejlesztésre. A módosítás elfogadása esetén viszont az óvodák nem szólhatnak bele a kérdésbe, sőt a szülőnek is csak kérelmezési joga lesz az állami szerv felé.

A szakember szerint az állami szerv esetében hiányzik ez a személyes kapcsolat, a gyerek nem biztos, hogy stresszhelyzetben úgy teljesít, mint nyugalmi állapotban. „Az egész vizsgálat folyamatával, az utána következő döntéssel papírossá teszik a gyereket”– magyarázza az Óvodapedagógiai Tagozat elnöke.

Verba Attiláné problémának tartja azt is, hogy fokozatosan kerül ki a döntés joga a szülők kezéből, hiszen elsődlegesen ők tartoznak felelősséggel a saját gyermekükért. „A döntés jogának mindig a szülőnél kell lennie, ha a gyermekükről van szó. Mindenképpen be kell őket vonni a döntés folyamatába az óvodapedagógusok mellett”– mondja a szakember.

Érdekes módon a  javaslat sokkal nyitottabb abban az esetben, ha a szülő hatéves kornál hamarabb akarja beiskolázni a gyerekét. Verba Attiláné szerint ez nagyon ritkán fordul elő, 40 év tapasztalattal a háta mögött még nem találkozott olyannal, aki hamarabb vinné iskolába a gyerekét.

Az óvodapedagógus összességében úgy értékelte a tervezetet, hogy nem pusztán egy technikai dolog, és hatalmas károkat lehet vele okozni: „A gyermekek egyéni ütemben fejlődnek, ez a természet rendje, ezt nem lehet központosítani. Ha a gyerek nem tud megbirkózni az iskola által támasztott követelményekkel, nem lesz sikerélménye, egy életre megutáltathatja vele a tanulást is, és a személyiségében is hatalmas károkat okozhat. Az óvodában ezzel szemben biztonságos, harmonikus, szeretetteljes, ismert közegben, rugalmas napirenddel tud fejlődni a saját egyéni ütemében.”

Javaslatok

 

Egy Pest megyei pedagógiai szakszolgálatban dolgozó szakember szerint a módosítás számos negatív következményt hordoz magában. Az óvodásból iskolássá válás bármilyen korban kihívást jelent, nagyobb baj van abból, ha rákényszerítik ezt a gyerekekre, mintha várnának még egy évet. Arról nem is beszélve, hogy ha nem tud megfelelően teljesíteni, akkor meg kell ismételni az első osztályt, ami hatalmas kudarcélmény egy kisiskolás számára. Sokkal könnyebb a megszokott óvodai környezetben „éretté” válni, mint az iskolapadban, ahol már komoly teljesítménykényszer van. A szakember egy ilyen központi korhatár megállapításánál azt tartaná elfogadhatónak, ha ezekre a körülményekre is gondolna a jogalkotó. Érdemes lehet a nulladik év, egyfajta iskolaelőkészítő év bevezetése, ahol még rugalmasabb az időbeosztás, és nem kell egyből teljesíteni. A közoktatás rendszerére alaposan rálátó forrásunk szerint számos lehetőség és alternatíva van, akár előrébb is lehet hozni az iskolaelőkészítést, vagy kettéosztani az első osztályos anyagot.  Azt viszont biztosan állítja, hogy sem a gyerekek, sem a szülők, sem a pedagógusok érdekét nem szolgálja, ha évet kell ismételni.

 

Olvasson tovább: