Kereső toggle

Közéleti szerepcserék

Tollforgatóból lett politikusok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Kossuth Lajos Amerikában.

Kálmán Olga főpolgármester-jelölti színrelépésével újabb fordulatot vett a magyar belpolitika és a média kapcsolata. Bár nem példátlan, hogy újságírók és médiaszemélyiségek politizálásra adják a fejüket, ilyenkor felmerül, hol van a határ a közélet alakítása és figyelése között.

A 19. században számos politikusunk egyben író is volt. Kossuth Lajost például azért ítélték három évnyi börtönbüntetésre, mert a Törvényhatósági Tudósítások című kéziratos újságot engedély nélkül adta ki. 1837. május 5-én le is tartóztatták, és a budavári börtönbe vitték. Amíg a kihallgatása zajlott, addig a pesti lakásában, ahol szülei is éltek, házkutatást tartottak. Elkobozták azokat az iratokat, amelyeket terhelőnek éreztek Kossuthra nézve. Egyébként országosan is hatalmas botrány lett a letartóztatás híréből. A magyar társadalom többsége felháborodott, mivel úgy érezték, hogy a megyei gyűlések miatti retorzió tulajdonképpen a képviselők politikai véleménynyilvánítási szabadságát fenyegeti. Kossuth pere elhúzódott, még védekezni sem volt hajlandó. Fogsága, minden szigorúsága ellenére, inkább fejlesztette, mint elzsibbasztotta szellemét. Mint ez időből eredő naplótöredékei mutatják, sokat olvasott és írt, különösen az angol nyelvben való kiváló jártasságát szerezte meg börtönévei alatt. Politikai tekintetben pedig egyenesen javára vált az üldöztetés: a mártíromság koszorúja minden szónál és írásnál fényesebben hirdette csüggedetlen hazafiságát.

Ellenzéki újságíróból kormánypárti politikus

Mikszáth Kálmán íróként és újságíróként szintén előbb volt ismert, mint politikusként. Az ő esetében az is érdekes, hogy bár nézete és politikai írásainak hangvétele ellenzéki volt, mégis elfogadta a kormányzó Szabadelvű Párt országgyűlési képviselői mandátumát. Bizalmas viszonyba került Tisza Kálmán miniszterelnökkel, Mikszáth volt az egyik állandó kártyapartnere. Enyhe radikalizmusa, szembenállása ekkor sem szűnt meg (Országgyűlési karcolatok), de úgy érezte, hogy Magyarország számára nincs más politikai alternatíva, mint a kormányzó párt politikája, ezért később támogatta Tisza István kormányát is. Sokak szerint Mikszáth politikusként is elsősorban újságíró volt. Országgyűlési tudósításaival különböző műfajokban tájékoztatta az olvasóközönséget.

Mikszáth Kálmán

A „nagy mesemondó”, Benedek Elek szintén mindkét foglalkozást párhuzamosan űzte. 1887-ben a nagyajtai kerület országgyűlési képviselőjeként dolgozott öt éven keresztül, eközben a Budapesti Hírlap és más lapok munkatársa volt. Egy ideig a Szabadelvű Pártot támogatta, majd a Nemzeti Párthoz csatlakozott. Ő is elsősorban szakpolitikusnak számított, képviselőházi beszédeiben az ifjúsági irodalommal, a népköltészet és a népnyelv, valamint a közoktatás kérdéseivel foglalkozott. Benedek Elek dédunokája egyébként Lengyel László közgazdász, aki maga is szívesen nyilvánít véleményt politikai, politológiai kérdésekben.

A 20. századi magyar történelemből érdemes megemlítenünk a Népszava 1941-es karácsonyi számát. A lap főszerkesztője ebben az időben Szakasits Árpád, a Magyar Népköztársaság későbbi elnöke volt, de a szerzők között helyet kapott Bajcsy-Zsilinszky Endre kisgazdapárti politikus, Móricz Zsigmond író, Benedek Marcell irodalomtudós, az erdélyi Jordáky Lajos és Balogh Edgár valamint a falukutató Szabó Zoltán. A népiek közül még Kovács Imre is szerepelt volna, de a parasztság sorsáról szóló cikkét – a többivel ellentétben – nem sikerült a szerkesztőknek átjuttatni az 1939 szeptembere óta hivatalos sajtócenzúrán, pedig három változatban is próbálkoztak vele. Érdemes a munkatársak között megemlíteni Kállai Gyula nevét is, aki 1965 és 1967 között volt a Magyar Népköztársaság miniszterelnöke.  

Benedek Elek
Rendszerváltás

A rendszerváltás körüli időkben az ellenzékiség egyik eszköze volt az újságírás. A különböző szamizdat kiadványokat sok esetben a jogász és közgazdász végzettségű politikusok is írták, és az egyes szerkesztőségek mentén komoly ellenzéki csoportosulások alakultak ki. A ’90-es években megjelenő többpártrendszer, a kereskedelmi televíziók előretörése viszont kialakított egyfajta objektivitást és a politikai, ideológiai semlegesség látszatát a szereplők között.

Ezért is lepődtek meg sokan, amikor a ’90-es évek egyik leghíresebb híradósa, Pálffy István 2010-ben a KDNP listájáról bekerült a Magyar Országgyűlésbe. Felfüggesztette tevékenységét az MTV-nél, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) színeiben indulhasson a 2010-es magyarországi országgyűlési választásokon. Mivel az egyéni képviselő-jelöltség lehetősége már korábban lezárult, a Fidesz–KDNP pártszövetség Hajdú-Bihar megyei listájának 8. helyét kapta meg, ahonnét a Fidesz elsöprő győzelmének köszönhetően bejutott a parlamentbe. Az országgyűlésben a KDNP-frakció tagja, a kulturális és sajtóbizottság alelnöke lett. Azt viszont az ő esetében érdemes hangsúlyozni, hogy miután távozott a Parlamentből, nem ment vissza „objektív újságírónak”: 2014 novemberétől az MTVA nemzetközi kapcsolataiért felelős tanácsadójaként dolgozott, 2015-től lett dublini nagykövet.

Nem Pálffy volt az egyetlen, aki a médiából lavírozta át magát a politikába. Meg kell említenünk Dömsödi Gábor televíziós műsorvezetőt is, aki számos autós és szórakoztató műsornak volt a házigazdája. 2011-ben először a Nógrád megyei Bokor község polgármesterévé választották, majd 2014-ben Pásztón indult, ott is nyert. Tavaly kényszerült a település éléről távozni, miután a volt alpolgármester, a fideszes Farkas Attila, azt javasolta a független Dömsödi Gábornak, hogy mondjon le tisztségéről. Ezt követően a jelen lévő önkormányzati képviselők felálltak, és elhagyták az ülést. Dömsödi Gábor nem mondott le tisztségéről, ezért a képviselő-testület feloszlatta magát. 2018. augusztus 12-én választottak polgármestert, valamint képviselő-testületi tagokat a helyiek; Dömsödi elvesztette a választást.

Pálffy István híradós munkáját KDNP-s karrierre cserélte, jelenleg dublini nagykövet.

Nem volt független a politikától Havas Henrik sem. Az egykori televíziós műsorvezető valószínűleg rekordot döntött azzal, hogy mindössze hat napig volt Horn Gyula kormányában a Miniszterelnöki Hivatal kommunikációs ügyekkel megbízott címzetes államtitkára. Az Index így emlékszik vissza az akkori eseményekre: „a kinevezést követően alig telt el néhány nap, amikor A Hét című tévéműsor közölte: a Havas-stáb egyik tagja, Mihályi Endre ellen rendőrségi vizsgálat folyik. Mihályi alapítványi ügyvivőként angol szakos tanároknak és diákoknak angliai utat ígért, de az út elmaradt, 5-7 millió forinttal pedig nem tudott elszámolni. A rendőrségen végül Mihályi saját magát jelentette fel. A Hétben azt is elmondta, hogy a pénzt nem saját céljaira fordította, az út elmaradásának oka, hogy bizonyos számlákkal akadtak gondjai. A másnapi Népszabadságnak nyilatkozó Havas kijelentette: nem érzi magát felelősnek.  Egy nappal később Havas mégis lemondott tisztségéről. Igaz, nem azért, mert Mihályiról kiderült: rendőrségi vizsgálat folyik ellene. Hanem: „Lényegében azért mondok le, mert a jelen körülmények között esélyt sem látok arra, hogy a főszerkesztőkkel, az ellenzékkel és persze némely újságíróval érdemi kapcsolat jöjjön létre...” Azzal védekezett, hogy a bemutatkozó sajtótájékoztatón egyedül Mihályiról állította, hogy nem ismeri, ennek ellenére egyetlen, a sajtótájékoztatón résztvevő újságíró sem tartotta fontosnak megírni ezt, még a botrány kirobbanása után sem. Havas ezekkel az újságírókkal és főszerkesztőikkel nem akart együttműködni. A közéletbe aztán később egy másik ligában tért vissza: 2017 májusában Kisoroszi képviselőjévé választották.

A Gyurcsány-kormányban viszont sikerült egy tévést kormányszóvivőnek igazolni Batiz András személyében.

Ő 1994–1997 között a Magyar Televíziónál működött közre olyan műsorokban, mint például a Múzsa, Ablak, Tonik. 1995–1996 között a Petőfi Rádiónál dolgozott (Híradó című könnyűzenei program). 1997–2004 között az RTL Klub Fókusz című műsorának szerkesztő-műsorvezetője volt, innen igazolt a Gyurcsány-stábba, ahol 2006-ig látta el a feladatait.

2007-ben Demcsák Zsuzsannát nézte ki Gyurcsány a feladatra. A televíziós műsorvezető azonban néhány héttel később meghátrálni kényszerült. „Szilvásy György akkori titokminiszter behívatott minket, elmondta, hogy a jelölésem bejelentése óta nem elsősorban a velem kapcsolatos információk iránt nőtt meg az érdeklődés, hanem a férjem üzleteire, munkáira vonatkozóan. Közölte továbbá, hogy az asztalon előtte heverő mappában leírtak alapján sajnos a férjem miatt egészen biztosan nem fogok átmenni a C típusú átvilágításon. Szilvásy a búcsúzás előtt azt mondta, ketten a férjemmel menjünk haza, és beszélgessünk. Beszélgettünk is. A férjem felrótta nekem, hogy a jelölésem miatti médiafelhajtás őt helyezte reflektorfénybe, s ez árthat neki. Engem pedig azzal biztatott, hogy örülnöm kéne, mert egyáltalán nem lesz vége a karrieremnek, most lettem igazán híres” – olvasható a műsorvezető családon belüli erőszakról szóló könyvében. Demcsák hozzátette: a mai napig nincs tisztában azzal, hogy férje valójában mivel kereste a kenyerét, s kik voltak a barátai. Viszont hálás a sorsnak, hogy mégsem lett kormányszóvivő.

Olvasson tovább: